Campriest and Jatra...

 

Csak ideértem, mondta a tábori lelkész az idegennek. Mongyad ecsém, mit szeretnél ? De a jatra vartid csak pislogott, a két szemével, és integetett a megközelítőleg 50 karjával. Csezd meg, én nem tudok actyvitizni ! Majd mivel nem értettek szót egymással, mindkettőjük elindult a dolgára. 

Hát valahogy így zajlott le az emberiség első találkozása, a földön kívüliekkel. S hogy miért is írtam le ezt a késkészítéshez egyáltalán sehogy sem kapcsolódó történetet. 

Csak mert jól esett ! 

Ugyanígy vagyok a késkészítéssel is. Miért ezt, vagy azt a formát csinálom ? Mert megtehetem. Kis hazánkban úgy is annyi szakértő van, hogy Tiszát lehetne velük rekeszteni. Az egyikőjük, már most figyelmeztetett, hogy be leszek perelve, mert egy levédett dolgot használok ( mostanában ) a késeimen. Mindenki aki ismer tudja, hogy a kedvenceim, a spyderco, byrd bicskák. Azokon szokott lenni hasonló nyitó furat. Jó de ez nem bicska, hanem fixpengés. Ott meg mi értelme van a nyitó furatnak ? Elárulom, ujjtámaszként funkcionál. Hüvelyk, és középső ujjbegy a lyukba, mutatóujj a pengehátra, és már működik is a dolog.

Ennyi. Ráadásul az én lyukaim, nem kör alakúak, hanem sokszögletűek ( az pedig tudomásom szerint nincs levédve ). Ezt, a saját magam által élezett fúrószáraknak köszönhetem. De ami miatt megcsináltam őket, azt nem találnátok ki, soha.Mint minden késemnél ,itt is kipróbáltam egy új dolgot. Méghozzá a markolat színezését. A fene se hinné el, hogy az egyik sima, hazai körtefa, a másik pedig bakelit. ha nem lennének fotók róla. A lényeg az, hogy a fekete hajfesték tökéletesen színez, fát, és műanyagot is. És 24 óra elteltével, már a kezedet sem fogja befesteni, feltéve, ha a fölösleget nem felejted el letörölni róla . Mindkét kés, több mint egy hónapja készült, és alaposan le is van tesztelve. Bár csak 1.4116 ( konyhakés ) acélból készültek, mégis, a 30°-os élszögnek, és a nyakig csiszolt penge kialakításnak köszönhetően,csak ritkán kellett meghúznom acélon az éleiket. Jó kés alapanyag,annyi biztos. De most egy jó darabig nem fogok készíteni semmit, mert van egy kevés restanciám, amiket augusztusban szeretnék letudni. Csak azért, hogy szeptemberben, ismét jelentkezzek egy új késsel ( vagy bicskával ) . Feltéve, ha hűlik egy pár fokot a levegő, mert a mostani hőfok, inkább a pékeknek kedvez ( a kenyér tészta kelesztésére ideális ) ez az, átlagban 34 C° hőmérséklet. De most csak ventilátorral működik a dolog. De hát nyár van, ennek kell lennie. A lényeg az, hogy aki akar, az kést készít, akkor is, ha bokáig áll az izzadtságban. A többi meg közönséges kofalárma. 

Kuori puukko...avagy... repülj, ha már madár vagy !

Mindenki megnyugodhat. Nem felejtettem el a blogomat. Csak annyira élvezem azt hogy van időm késeket készíteni, hogy az blogírás elmarad. De most pótolom. De csak egy kés erejéig, mert .....ismét hívogat a műhely. No meg a sok sok terv, ami a fejemben van. Rengeteget rajzolok mostanában. Természetesen késeket. (mi mást) De amióta készítettem egy pár fixpengést, a kedvenc késkészítőm stílusjegyeit alkalmazva ( igen a spydercora gondolok, és általa levédett nyitófuratra) azóta nincs megállás a tervekben. Kérdezték tőlem, hogy: -Fixpengés késen mi értelme van a lyuknak ?

Ilyenkor kezükbe adom ( maradék anyagból készült, és eddig nem publikált ) kiskésem, és rájuk bízom a kérdés megválaszolását. Eddig mindenki rájött, hogy tökéletes ujjtámaszként funkcionál. De nem gyengíti el a pengét ? Kérdezték mindannyian. Csak ha feszegetni akarsz vele, volt a válaszom. Higgyétek el nekem, tapasztalatból mondom. Na de egy kicsit eltértem ( ez nem meglepő nálam ) a tárgytól. Mostani késem is egy maradék, leeső acéldarabból (1.4116) készült. Az előző képek egyikén látszik, hogy a 100 mm széles, és 3 mm vastag(?) pont kiadott az anyag egy markolattüskés pengét is.  

Amúgy is, egyszerre három pengét szoktam edzeni ( már már hőkezelni ) egyszerre. Miután ezen a sokak által túlmisztifikált dolgon ( majdnem sárga színig hevítettem, és langyos olajban hűtöttem ) túl voltam, keresetem neki markolatanyagot. Degu barátomnak köszönhetően, volt egy nyers habos nyír markolatom, ( és meg is találtam ) nem volt kérdés, hogy ezt fogom használni. Egy kis rénszarvas agancs berakással együtt. Amit szintén tőle kaptam. ( Nagyon szépen köszönöm Degu !!! )  Nem sokat kellet csiszolni rajta, annyi szent. De olyan jó érzés volt kézbe venni, miután elkészült. Már azt hittem elfelejtettem puukkot készíteni. De most megnyugodtam. Százhuszonhetedszerre is megy ez nekem. Bár ezt mások, nem biztos hogy így látják. Ő dolguk. Én élvezem, hogy jó ételeket, főzhetek, süthetek, és ehetek......a hőségben pedig, hideg sört ihatok ( pedig nem is szeretem a sört), és késeket készíthetek. Szabad vagyok,és boldog, mint a kedvenc madaram, a héja, amikor teli van a hasa.Egy szóval, boldog vagyok, mint minden madár, akinek szárnya van, és röpülhet az égen. Na, ezt az érzést, én is szeretem, és ezért lett Kuori, a puukko-m neve. 

 

Stanna és Panna.

Ritkán lehet az ember 50 éves. Talán ha egyszer előfordul az életében. Mindenki nyugodjon le.....nem találtam fel az időutazást, és én lettem újra ennyi....hanem a főnökasszonyom. A számára készítettem el ezt a két konyhai segédeszközt, e jeles alkalomra. A történet úgy indult, hogy inspirálva lettem, néminemű piros gyöngyház hatású kirinite képében. ez volt ugyanis az egyetlen kivánság a késsel szemben. Rendeltem hozzá normális (1.4116) késacélt is, hogy használni is lehessen, mert nem vitrinbe készül. Már csak egy kis ragasztó, és némi rozsdamentes rúdanyag szükségeltetik ahhoz hogy teljes legyen alapanyag ellátás. Ennyi összetevő pontosan elég egy kés elkészítéséhez. Az pedig, hogy ezt kézi szerszámokkal, vagy gépekkel alakítja, az pedig már tényleg csak a készítőn múlik. Nekem van néhány gépem, és igen jól tudok haladni, viszonylag kevés idő alatt is. De a végén én is kézzel végzem az utolsó simításokat. Biztos nem mondok újat vele, hogy egy kis flexelésssel indul minden. Majd a kontúr csiszolásával folytatódik. Ezek után két furat fúrása, és a levezető él csiszolása a kívánt sorrend, a készítésnél.

Csak lassan és szépen, ahogy a csiga megy a jégen....kést készíteni csak úgy érdemes. A végén hálásak leszünk magunknak, ha nem hagyunk ki egy lépést sem. Sok kis lépéssel is meg lehet tenni az utat. De elég a bölcsességekből. Úgy döntöttem, hogy egy kés helyett kettőt készítek, mert megérdemli, leendő gazdája. Az egyik egy széles, és hosszú pengés séf kés lesz, amivel bátran neki lehet állni, egy sokfős rendezvényhez való ételalapanyag felaprításának. A másik pedig egy igazi kis mindenes lesz, viszonylag keskeny pengével. Azt is tudtam, hogy mindkettő (full flat grind ) V-re lesz csiszolva. Ami elkészítése ugye nem látszik elsőre olyan bonyolultnak. Üzenem azoknak, akik széles pengét akarnak készíteni, hogy színültig legyen a hűtővíz a hordóban. Ugyanis akkora felületen érintkezik a fém a szalaggal, hogy hogy egy húzás urán már meríteni is kell, hogy ne színeződjön el az acél az él felőli részen. De ha ez betartja, akkor tényleg könnyű dolga van. a markolat anyagáról pedig csak annyit, hogy életemben először dolgoztam vele, de nagyon kellemes csalódás volt. Nem rideg és törékeny, mit ahogy a tűzben edzett részekben lehetett látni. A szegecselést is kibírta repedés nélkül. Sőt..... próbáltam eltörni egy viszonylag kicsi  levágott darabot, és az se ment könnyen. Amikor meg eljut az ember a finomabb szalagokkal való csiszolásig, akkor meg........megtörténik a varázslat, és a matt felület egyszer csak átváltozik, gyöngyház fényűvé.  

Szerettem ezeket a késeket készíteni, mert nagyon sokat tanultam belőle. Egyrészt új alapanyaggal ismerkedtem meg, másrészt egy olyan embernek készítettem, aki tényleg megérdemli őket. A kések pedig egy állványt. Fogtam egy több mint ötven éves deszka darabot, és megcsiszoltam, és megégettem kicsit. Mert még ötven év után is tökéletesen alkalmas, akár a fa......akár az ember fia is, hogy örömet okozzon az arra érdemeseknek számára. De, csak azok számára  akik megbecsülik őket. 
 

Aussie Tajpan.

Ritkán szoktam három kívánságot teljesíteni, hiszen nem vagyok én Dévényi Tibi bácsi. De azért néha én is kivételt teszek. Főleg, ha azok a kívánságok a  kedvenc késgyártó cégemmel (is) kapcsolatosak. Van egy különleges vásárlóm, aki szintén imádja ezt a márkát. A megbízás részéről annyi volt, hogy készítsek neki egy fixpengés kést, ami hasonlít a Spyderco black mambára.....de .....hosszabb legyen a pengéje, mint az eredetinek.....olyan acélból legyen, ami bírja a kemény feladatokat is .......és......famarkolatos legyen, bőrtokkal. Ez kb. három kívánság volt. ha jól számolom. 

Mi sem könnyebb ennél, hiszen ez a kedvenc időtöltésem. A rajzolással kezdődik minden. Az nagyon meg nagyon megy nekem. a pengét, és a markolatot is 120 mm hosszban maximalizáltam. Az átlagos kéznek ez egy kicsit nagy, de mivel ennek a JOÓ embernek a sok girjázástól nagy tenyere lett, ezért lett ekkora a markolat. A penge hossza is elég, majdnem minden feladatra. Az alapanyagon kellett a legkevesebbet agyalnom, mert pont volt még 80CrV2 acélom, amivel mellesleg nagyon szeretek dolgozni. Hálás, és egyben könnyen megmunkálható acél, és ráadásul nagyon finom élt lehet rá csinálni.

A markolat fája is mindkettőnk számára ismerős volt, hiszen gyerek korunkban mind a ketten ettük a madármeggyet. Hozzá is láttam a feladathoz....méghozzá szép komótosan. Vélem azt, ha az ember fia, jó kedvel készít egy kést, akkor ez benne marad a késben is. Ez csak annyit jelent, hogy kedvét fogja lelni a használatában. Van aki fogékony erre, és a "legcsumpibb" kézzel készült kést is örömmel használja. Egy szó mint száz, nagyon élveztem ennek a késnek a készítését. Ha kíváncsi vagy néhány készítés közbeni "fázisképre" , akkor kattints ide.....vagy inkább ....IDE.

Annyit viszont mondhatok, hogy előbb vagy utóbb minden késkészítő számára eljön az a pillanat, amitől a késkészítés, nem munka, hanem szórakozás. Sőt ezt kihasználva a profik, még meg is tudnak élni belőle. Én viszont mindig csak annyit kérek, amiből tudok venni, egy kevés alapanyagot a következő késeimhez. Ja, és a páromnak is szeretek adni belőle, mert elviseli ezt a nem mindennapi hóbortomat. Abban pedig biztos vagyok, hogy egy darabig még megmaradok lelkes AMA-tőrnek. 
 

Tamiya, a régi vágású japán, vadászkés.

Ezen a képen nem is egy vadászkés látható ! Mondanák  az nálam okosabbak. De én akkor kitartok mellette, hogy ez egy vadászkés. Csak nem európai stílusú, hanem, távol keleti. Egészen pontosan japán. Jó néhány éve készítenek kardokat, késeket, úgyhogy én hiszek nekik. Nincs egyébként túlbonyolítva. Hiszen egyszerű nyélbeütéses, markolattüskés kés. Amit igazság szerint, csak két fém csap, vagy szegecs tart a helyén. Ez mellesleg nagyon jól rögzíti a pengét a "nyélben". Igen nyelet mondtam, s nem markolatot. Általában hagy szerszám köpüjébe belefaragunk egy fadarabot, és kézreállóra csiszoljuk, vagyis lekerekítjük, akkor azt nyélnek nevezzük.

Az eredeti késeknek ráadásul még ennél is egyszerűbbek. Mert az ujjvédőjük is úgy van kialakítva, hogy nyitott, és lehet látni a nyél anyagát ha szemből, a hegy felől nézzük.  Ó basszus ! Nekem nem áll rá a szám erre a nyelezésre. Szóval a markolat fája, cseresznyefából lett készítve. A japánok, nem csak a cseresznyevirágzást szeretik, hanem alapanyagként is felhasználják ezt a meleg barna színű, de nem túl kemény fát. Persze nem ipari mennyiségben, mert csak néhány szerencsés  kézműves dolgozik vele. Amúgy hálás anyag mert nem hajlamos repedésre, csak apróóbb szálleválások fordulhatnak elő nála. De azokat is meg lehet úszni, ha lassan fúrjuk meg. 

Csiszoláskor pedig egészen jól viseli a nagyobb szalagsebességet is. Kivéve a bütü részen. Itt kimondottan igényli a reszelős , csiszolóvásznas, anyagleválasztást. Ha csiszolószsalaggal csináljuk, akkor sajnos egy másodperc után hajlamos megégni. Na de a pengéről is ejtenék egy pár szót. Az anyag 12C27 Sandvik rozsdamentes acél. Azon kevés (rm) acélok közé tartozik, amik, el tudják viselni a kovácsolásnál keletkező morfózisokat. Tudom a szénacélok toleránsabbak ilyen téren, de ezt ki kellett próbálnom egy (rm) acélon is. Magát a kovácsolás folyamatát nem fotóztam, kameráztam le, mert avval tele van a vezető videómegosztó csatorna, és amúgy sem érdekel mindenkit. A lényeg az hogy nekem még mindig egy fenyőfa tuskóra, fordítva felhelyezett sínvas szolgál üllő gyanánt. Sőt még gömbölyítő kalapácsom sincsen. De ez akkor sem akadályoz meg abban, hogy megütögessem forrón az acélt. Nem kimondottan azért, hogy így alakítsam az acélt........ inkább a kovácsolt, strukturált felület elérése érdekében.  Na de ne csak a szám járjon. Az alábbi képeken csak annyi látható, hogy milyen egyszerű eszközökkel oldom meg azt, hogy elérjem az 1000 C°-os hőmérsékletet. Bár az ütlegelést kicsit alacsonyabb, a hőkezelést pedig kicsit magasabb hőmérsékleten csináltam.

A megeresztés után nem találtam elég  egyenesnek, ezért egy fa deszkán próbáltam kiegyengetni. De csak annyit tapasztaltam, hogy a meglendített 1,5 kg-os kalapácsot, az acél, majdnem ugyanolyan magasra lökte vissza, mint ahonnan indítottam az ütéseket. Szóval meg voltam elégedve a hőkezeléssel. Hozzá képest a csiszolás, egy könnyű ujjgyakorlat volt. Szerettem ezt a kést készíteni, és a forma is megtetszett. Lehet hogy a közeljövőben, el fogom készíteni a saját változatomat is. Addig meg gyűjtöm a visszajelzéseket, a gazdájától. Remélem nem kíméli, hiszen mégiscsak egy régi vágású japán  vadászkés van a kezében. Én meg ezen információk fényében fogom elkészíteni a következő késem. Bár lehet hogy hozzá kellene fognom, egy konyhakés, egy bugylibicska, egy lyukaspengés bushcraftkés, és egy orosz fekete kés készítésbe. Úgy vélem ezen kések után fogok, csak hozzá majd a sajátomhoz. 

 

Bridget the midget. avagy Bridzsit a Bárd, Ó !

Néha kell olyan dolgot is csinálni, aminek semmi értelme nincsen. De csak azért, hogy a következő dolog jobb legyen. Látszólag ennek a kis eszköznek, sincs semmi értelme. Én mégis azt mondom, hogy gyakorlásnak, tökéletes. Leszek vagy hatvan éves mire elkészítem az első tökéletes késem.....és addig is bőszen gyakorolok. Mit kell ennél gyakorolni ? Hiszen olyan egyszerű a formája. Hát az íveket. Mert abból viszont van rajta elég. Az ujjtámasz kialakítását. A levezetőél és a ricasso találkozásánál lévő vonal markánsabbá tételét. A beütő egyenesen tartását, és eltalálni, hogy mekkorát üssek rá. A furatok helyének meghatározását, és kifúrását. A ragasztást.....a szegecselést....az élesést....stb....! Szóval mindent lehet rajta gyakorolni. Én is ezt tettem. Aztán meg kipróbáltam. Mivel 5,5 mm-es kutterlapból készült, ezért a vastagsága miatt ( zsebmérete ellenére is ) lehet bárdolni vele. Ezenkívül Ütőbottal fát is lehet hasogatni, vele. De a mi meglepett, az az, hogy a konyhában elboldogult a hagyma felkockázásával ( a kockaméretet inkább ne firtassuk ) is. Egyszóval Bridget the Midget ( Bridzsit a törpe ) pontosan azt tudja mint a nagy társai, csak kicsiben. 

Viszont, egy dologra rájöttem miközben a társaival együtt készítettem. Egy tűzben soha ne akarj hevíteni három különböző anyagot. Az 1.4301-t az 51CrV4-t, és a 12C27 teljesen más hőfokot kíván. Egyre még oda tud figyelni az ember, de kettőre, vagy még inkább háromra, már nem könnyű dolog. De azért összejött, mert a megeresztés után egyszerre három kést tudtam dobni, a betonra a hátam mögé. Ez szokott a tesztem lenni. Mindhárom egyben maradt. A kis bárd már készen van. A másik kettőnek, ha egy kicsit kienged a föld fagya, azonnal nekilátok. 

 

Vitiligo, a foltos kés.

Mindenki megnyugodhat, nem az emberiség 1%-át érintő bőrbetegségről fogok írni. Hanem ? Igen eltaláltátok, egy késről, amit gyermek korom óta akartam megcsinálni. Annak idején rengeteg jószágunk volt, és kellett egy olyan kés, amit nem sajnálok.....mondjuk a takarmánytök, vagy krumpli összedarabolására. Ezért édesapám, készített egyet nekem. Gépi fűrészlapból. Na most egy jóérzésű késkészítő itt felhorkanna. A fűrészlap nem alkalmas késkészítésre ! Én meg visszahorkanok, hogy..... dehogynem ! Számtalan sufniban készült kést fogtam a kezemben életem során. Java részük, ilyen, vagy hasonló másod nyersanyagból lett "megcsinálva" .

Ezek többnyire cirkula lapból, reszelőből, favésőből, és sorolhatnám estig hogy miből fabrikált kések voltak. Mind megfelelt a gazdájának. Használta, és kész. Manapság annyira elterjedt bizonyos körökben, hogy kést csak késacélból lehet készíteni. Jó kést, eladható kést igen. De munkakésnek, szinte bármilyen acél megfelel. Nem fog esztétikai élményt nyújtani, mint ahogy az én vitiligo nevű ( és tíz éves korom óta meglévő ) bőrbetegségem sem. De nem a szépség a lényeg. A feladatot, az ember fia, csúnya késsel is végre tudja hajtani. Azt mondják az okosok,ha például cirkula tárcsából kivágod flexel a késformát, akkor jaj a hőkezelésnek. Aha.....tehát hőkezelve van. Ha meg lehet hőkezelni, akkor tehát nem biliacél.

Hogy is lenne rossz acél, amikor fát darabolnak vele. Vágod ! Mit ki kell bírnia szegénynek, és mégis alkalmatlan késnek. Pontosan így járnak a társai is, a reszelő ( fémet munkálnak meg vele ) vagy a favéső ( amivel meg mit is......ja, fát vésnek. Ja, és hogy nem is lehet fúrni őket. Biztos azért, mert olyan lágyak, ugye. Na de eljött a pillanat amikor erről a késről is írok egy kicsit. Nem találjátok ki, de ......igen, igen......cirkula lapból van, amit itthon, házilag, szénen, miután kivágtam a formát újra hőkezeltem. Ja   meg egyszerű lapos acélból csináltam meg a baknikat is rajta.....amiket mellesleg hegesztési pótanyaggal szegecseltem a helyükre. Még a markolatpanelokat is egy ösrégi, szemétbe kidobott, foltos elektromos alaptáblából vágtam ki. 

Csupa, csupa  ér téktelen   kacatból. Mégis értékes lett számomra, mert újra felidézhettem gyermekkorom, egyik felejthetetlen élményét, mikor is édesapám kést készített nekem. Hogy miből volt, az nem érdekelte. Csak jó szívvel nekem adta. És nekem ennyi, pontosan elég volt a boldogságomhoz. Javasolnék egy pár dolgot .De csak annak akinek nem esik nehezére. Beszélgessen sokat a gyermekével, menjenek el együtt túrázni, vagy moziba. Esetleg készítsenek együtt valamit. Az idősebbek se tétlenkedjenek ! Hajtogassanak papírcsákót, vagy fújjanak együtt szappanbuborékot az unokájukkal. Akinek pedig nincs gyermeke....annak pedig játszótársa lehet a párja. Hálát adok minden percért, amit együtt tölthetek vele. A lényeg az.........hogy, ne felejtsünk el, régen mi is boldog gyermekek voltunk. Tegyünk félre néhány percre, órára, a komoly, felnőtt énünket, és legyünk újra gyermekek......... és........ élvezzük az életet !