Tuohi, a megvalósult álom.

Egy régi mondás szerint, olyan erősen higgy valamiben, hogy más esélye ne legyen, csak megvalósulni. Hát én hittem benne, hogy egyszer egy nyírfakéreg markolatos puukkom lesz. A legnagyobb segítséget V. Csabi adta. Tőle rendeltem ugyanis a markolatom alapanyagát. Szám szerint 5 darab 100x100 milliméteres nyírfakéreg darabot. Amit, miután kézhez kaptam, egy kicsit meghántoltam. Csak hogy hellyel közzel azonos vastagságú darabkáim legyenek. Majd 25x33 mm-es darabokra vágtam, és pecekvágóval, 12x4 mm-es nyílásokat vágtam beléjük. Így készítettem elő a markolatanyagot.

 A pengét most magyar M1-es ( 0,95 %-os széntartalmú ) acélból készítettem, amit eddig kincsként őrizgettem. Imádom az ehhez hasonló szénacélokat, mert nagyon szívós késeket lehet belőlük készíteni. Szóval....ha van egy 5 mm-es vastagságú M1-es acélod, ami 30 mm széles.....te milyen levezető éltipust csiszolnál rá ? Én a V-re csiszolás mellett döntöttem, mert ha nagyobb élszöget adnék neki, skandináv élezéssel, akkor csak repeszteni tudna, és nem vágni. Eldöntöttem, FFG lesz, micro élszalaggal. Mi sem egyszerűbb ennél. Csak neki kell nyomni a csiszoló szalagnak.

Aha, meg ahogy azt Móricka elképzeli. Az M1 kilágyítva sem adja könnyen magát, ezért nagyon megküzdöttem vele, mire lecsiszoltam a "fölösleges" acélt. De azért csak megcsináltam. A hőkezelés viszont könnyebben ment. Sárgásvörösig felhevítettem ( kb. 950 C°-ra, és langyos fáradt olajban lehűtöttem. Majd fél órát pihenni hagytam, és 170 C°-on megeresztettem. Ennyi. Nem bonyolítottam túl. Hogy hány HRC lett, nem tudom, de nem is nagyon érdekel. Minden ilyen "edzési-akcióm" után, ugyanis rögtön letesztelem a pengéimet, egy kissé bizarr módon. A hátam mögé dobom a betonra, és hogy ha egyben marad, akkor átment a teszten. Eddig még csak egyszer volt rá példa, hogy több darabban találtam meg egy késznek hitt acélt. De a Tuohi pengéje kiállta próbát. A sokak által nézett "Tüzben edzett" teszteléseihez képest ez viszonylag kíméletes megmérettetés. Szerintem. Miután ezzel megvoltam, hozzáláttam a tényleges késkészítéshez. A sárgaréz lapos idomba elkészítettem a markolattüske helyét, és piros fíberrel megdíszítve felhúztam a tüskére a kéregdarabokat, némi két komponensű ragasztó kíséretében. Egy teljes óra száradás után már csiszoltam is a négyzetes, nyers markolatot, méghozzá duci csepp alakúra A nyírfa kéreg könnyen csiszolható. Így hát néhány perc múlva, már ott díszelgett a kezemben a régi álmom manifesztációja. Nem volt más esélye, csak az hogy megvalósuljon. Nagyon boldog voltam, mert végre megértettem, hogy miért használják olyan előszeretettel a nyírfakérget, az északi népek a késeik markolatának. Olyan a tapintása mintha bársony lenne az ember kezében, miközben olyan kemény, hogy körömmel se lehet benyomni. Szóval tökéletes markolatanyagnak. A Tuohi egy mérföldkő lett számomra. Most értem meg arra, hogy késeket készíthessek. Legalábbis most ezt érzem. Remélem ez az érzés kitart egy darabig. Nagyon büszke vagyok rá, és ezt az érzést senki sem tudja elvenni tőlem. Utolsó gondolatként csak annyit mondanék, aki eddig nem csinált kést, próbálkozzon vele. A sok munka végén.........ott lesz a kezében az........amit pénzért nem lehet megvenni. A saját két kezével előállított, személyre szabott, boldogsághormon.

UI: Az érzés megfizethetetlen. Minden másra ott van a MasterCard.

Iron Bamboo...

 Sokszor van kedvem kést készíteni mostanában. Mivel a csiszológépem tökéletesen működik, ezért hozzáfogok olyan kés készítéséhez is, ami nem volt tervben. Így fogtam hozzá az Iron Bamboo-hoz is. Régi Orosz gyalukés, tökéletes a leélezés gyakorlásához. Ezt akarom, sok év után rendesen megtanulni......rendesen csinálni. Ha lehet akkor kézből, és nem JIG segítségével. Berényi Sanyinál jártam egy párszor, és mindig csodálkoztam milyen könnyedén alakul az acél a kezei, és a csiszológép által. Avval a kezével, amivel a penge felőli részt odanyomta, mindig volt valami.

Fa.....rongy.....bőrdarab.....? soha nem tudtam kivenni, hogy mi volt az. Én nem használok ilyet. csak a mutatóujjammal támasztok alá. A másikkal, meg jól megmarkolom a markolat felőli részt. Egyszer bent járt a boltunkban Sándor, és azt mondta hogy nem elég lazán fogom az acélt. Mondtam neki, hogy :- Hát persze, mert nem akarom hogy kivegye a szalag a kezemből a pengét ! Mosolygott, és csak annyit mondott: Nem fogja..... ha jól tartod az acélt ! Mindig az a kezed irányít, amivel a penge felőli részt alátámasztod. a másik, markolat felőli részt lazán kell fogni. Megfogadtam a tanácsát, és nem bántam meg. Majdnem tökéletes V-re csiszolást tudtam készíteni evvel az ÚJ-UJJ technikával. Annyira boldog voltam, hogy teljesen belefeletkeztem, és nem tudtam leállni a csiszolással. Na ez látszik meg a markolaton. mivel 5 milliméteres volt a gyalukés vastagsága, és én 1 milliméter mélyen gödrösítettem meg a az acélt a markolatnál, pont elég anyag maradt a szilárdság megtartásához. A markolat has, és hát felőli részén, már bátrabb voltam, és 3 milliméter mályen csiszoltam bele az acélba. Pont négy ujjnak való támaszt tudtam rá készíteni. Az meg egy átlagos emberi kéznél, több mint elégséges. Aztán meg kitaláltam, hogy beleflexelek a vastagabb részeknél "1S-korong-gal" , hogy hasonlítson.......egy......bambuszra. Nagyon boldog voltam amikor elkészültem vele. Aztán "savazást" tartottam, mert túlságosan vakított a fényes felület. Na így már nagyon tetszett. Varrtam neki nadrágot is,bőrből. Azóta viszont nem tudom kitenni a táskámból, mert mindig magamnál akarom tudni. Így meg aztán a szél sem visz el olyan könnyen. Mert.... a táskámba sok kés kell, nehezebb vagyok, mint a Vasember. Hogy ha egyet kivennék belőle, Vasember azonnal lelőne.

UI: Az utolsó két mondatomért, én kérek elnézést. Nehezen tudok leállni, a rímek faragásával. Tudom.... helyette is gyakorolhatnék, mert így a végén, még talán, kést is meg tanulok készíteni.

Replikáns.

Azt szeretem ebben a mai világban, hogy modernizálódik, és percről percre fejlődik. Az emberek meg minden újdonságért oda vannak. És....meg is veszik a legújabb modelleket.... mindenből.Azt viszont nem szeretem, hogy a régi dolgokat nem becsüli. Se a világ, se az ember. Tisztelet a kivételeknek. Az az ember aki ezt a kést készíttette velem, viszont nagyon is becsüli a régi jól bevált dolgokat. Ilyen volt számára az Aitor Raid Gauloises, Tőr, ami ugye a "kommen-diós" katonák számára készült. De a civil felhasználók, másra is, többek közt vadászkésnek is használták.

Neki is volt egy eredeti kése. De .....csak volt ! És vágyott rá, hogy újból legyen neki. Na mivel én varázsló nem vagyok, de ha feladatot kapok akkor azt tehetség(???)emhez mérten végrehajtom. Mivel alapanyagot is adott hozzá, nem volt más választásom, meg kellett csinálnom a replikát. A még működő laptopomon a kellő méretűre nagyítottam a kést ábrázoló képet képernyőn, és átlátszó papírra lemásoltam a körvonalakat. Aki ismeri az eredeti kést, az fogná a fejét, hogy az a vonal nem is ott van, amott meg van benne egy lecsapás...stb...stb. De itt most nem ez volt a lényeg. Hanem az hogy használható kést tudjak alkotni, a kapott ( cutterlap ) alapanyagból. Örömmel konstatáltam, hogy csak három kis flexkorongom fogyott el, mire kivágtam a kés kontúrjait. A VSM csiszolószalagjaim, viszont betyárul jól birják. Még a fúróhegyeim is.Mert jócskán van a merbau markolatpanelok alatt könnyítőfurat. Amit viszont meg kellett látványosan meg kellett változtatnom, az a levezető él szöge volt. Mert a cutterlep vastagsága 5,5 mm volt. Majdnem a fokig fel kellett köszörülnöm, hogy ne repesszen, hanem vágjon a kés. Így viszont még "csapkodásra" is alkamas lett, a sima vágások mellett a Aitor hason...más. Hőkezeltem, és megeresztettem. Csak úgy csúszkált rajta a finom reszelőm. Majd a gazdája egy pár hónap után, úgy is referálni fog nekem, hogy milyen az éltartása. Én viszont egy valamit megtanultam a készítése közben. Ha képes vagy rá.......akkor csináld is meg......és ne halogasd ! Addig teheted csak meg, míg egészséges vagy, és az idő, nagyon gyorsan telik. Lehet hogy az unokáink sem nem látnak már eredeti dolgokat, csak replikánsokat, de abból jó sokat. Én viszont büszkén mondhatom, hogy egy van csak belőle a világon, mert nincs az az Isten, hogy én ezt, még egyszer replikálom.

Iron Camel.

 Vannak olyan helyzetek, amikor az ember fiát kész tények elé állítják, Én is így jártam Vadász "Csonti" Zsoltival, mert elém állt és kerek perec kijelentette, hogy neki KELL egy kés tőlem. Nem mondhattam jól bevált szövegemet, hogy keresd a magyar mestereket, ha egy jó kést akarsz. Hiszen neki az volt a lényeg hogy AMA-tőre. Csak két kérdést tettem fel neki. Miből legyen, és mikorra szeretné ? Harckocsicsapszegből, kovácsolva, és 2020 januárjában jövök érte. Én pedig csak egy dolgot kértem tőle. Tevecsontot.

A vicc az egészben, hogy amikor tevecsontra gondoltam, akkor nem gondoltam volna, hogy még a boldogult gazdája bőre, is rajta lesz a lábszárcsonton. A marokkói reptéren is keresték a vámosok, a csontokhoz tartozó jószágot, de egy idő  után feladták. Tehát, megkaptam a markolathoz való anyagot is, indulhat a Tevés-kés projekt. Először is a pengét kellett elkészítenem, ami viszonylag könnyű dolog volt, mert még volt két késre való, a régen lekovácsolt csapszegből. Rárajzoltam a formát, és kontúroztam.

Mivel azt már az elején eldöntöttem, hogy hasított baknis kés lesz, kivágtam a pengéből a bakni helyét is. Mindeközben próbáltam a teve csontból egy értelmes darabot kivágni, a markolatpaneloknak. Na ez volt a dolog nehezebbik része. Sehogy nem akart kiadni egy kb. 100x35 milliméteres darabot. Igen itt is rájöttem, hogy a természet nem alkot egyenes dolgokat, mert az mindig az ember műve. Így hát változtattam a terven és beiktattam, még két baknit, amibe így már be tudtam szabni, két két általam házilag stabilizált csont darabot. Összeillesztettem mindent, és rögtön utána szét is szedtem, hiszen meg kellett hőkezelnem a pengét. A márkázásnál, viszont volt egy kis malőr, mert az egy nagy ütés helyett sok kicsit ütöttem. Így elég "érdekesre" sikeredett a logóm. Nem véletlenül nem szoktam használni. Na de miután ezen a megrázkódtatáson s túl voltam, jöhetett a kedvenc részem, az összecsiszolás. Mivel egy kovácsolt késről van szó, ezért nem volt szívem minden hibát kicsiszolni a késpengén. Mivel a tevecsontot sem főztem ki trisós vízben, ezért az sem lett tiszta fehér. De szerintem pont illik a pengéhez. Ahogy a késesek mondani szokták ......rusztikus.....lett. De tudjuk, hogy ez annyit jelent , hogy akad még rajta ( nem kevés ) csiszolni való. Úgy is mondhatnám ahogy a teve sem szép állat, hát a róla elnevezett késnek sem kell szemet gyönyörködtetőnek lennie. A gazdája megkapta, és valószínűleg el is vitte a soron következő, több kontinensre kiterjedő "trabis" túrájára. Használja egészséggel, ha szükség úgy hozza. Én büszke vagyok rá, hogy egy világjáró kést csináltam, egy világjáró embernek.

Fanta Narancs.

Ritkán szoktam megengedni magamnak azt a luxust, hogy kést vegyek magamnak. Évente egy fix, és egy hajlítható pengés a limit, amit be is szoktam tartani. Ellenben abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogyha bármi megtetszik, akkor azt elkészítem. Természetesen nem olyan kiváló minőségben, mint amilyen az eredeti, hiszen azt a szintet, és még sok év után sem ütöm meg. De próbálkozom vele minden alkalommal, amikor újból, és újból, (alig szűnő lelkesedéssel )belevágok a késkészítésbe. Most is így tettem mert erre a késre már régóta fájt a fogam.

 Az eredetit ( ami a nevéből is látszik, egy olasz cég készíti ) Fantoni C.U.T. névre keresztelték. Én az enyémet eldöntöttem Fanta Narancsnak fogom nevezni. .

Viszont azt megfogadtam, hogy most az egyszer minőségi anyagot fogok választani. A késeswebshop. hu ról rendeltem egy 4,8x40x300 mm-es 1095 szénacélt a pengének, és 3,5 mm-es narancsszínű G10-t a markolatpanelok  alapanyagának. Hálás vagyok V. Csabinak hogy hozzájuttatott ezekhez a kifogástalan minőségű termékekhez. A korrektségét pedig külön is meg köszönöm. Remegő késsel bontottam a bélelt borítékok amiben a fincsi cuccok érkezetek. Végre én is jó kést készíthetek !

Nem akartam túlbonyolítani a készítés folyamatát, de egy két újdonságot ezen a késen is kipróbáltam. Például azt, hogy osztott lett a markolat. Műanyag, lemez, és G10 kombót állítottam elő, némi ragasztó, és egy kis préselés segítségével. Ja és a panelokat rögzítő csavarokat négy darab carbon nyílvesszőhöz való nyílhegyből csináltam meg. Tudom ez a mesterek szemében "fillérb@szás, de akkor sem tudtam több pénzt kiadni Corby csavarokra, de a kétkomponensű ragasztóm is elfogyott, és inkább azt vettem a csavarok árán. A lényeg az, hogy rendesen föl tudjam rögzíteni a panelokat. Az alábbi képeken jól látszik, hogy ezt a feladatot is sikerrel megoldottam. A jó az egészben az hogy a csiszológéppel nagyon lehet ám haladni. Feltéve ha van szalagod hozzá. De hozott a Jézuska  ( S.  Istvántól )azt is. Rajzoltam, fúrtam, flexeltem, csiszoltam ( néha bele is ) hőkezeltem ( kb. 800 C°-on ) lehűtöttem langyos olajban, és hagytam fél órán keresztül, maradékhőn ( kb. 200 C°-on ) pihenni, hogy megeresztve is legyen az acél. Az eredmény félelmetes lett számomra. A legkeményebb reszelőm sem tudott kárt tenni benne, az élnél. Egy szó mint száz,veszettül jó anyag a 1095-s szénacél ! Miután teljesen készre csiszoltam, alig vártam hogy kipróbálhassam.a Fantát. Nem csalódtam benne, mert nem csak a fenyővel, de még a bükkfával is megbirkózott. Hasította, faragta, fúrta. A kezembe is jó érzés fogni, nem még hogy dolgozni vele. Boldog vagyok, hogy belevágtam az elkészítésébe. Még a mosolyom is más lett, amióta rászoktam a Fantára.

UI: Leendő késkészítők ! Ne sajnáljátok a pénzt a jó alapanyagokra ! Megérik az árukat.

N.W.K. & P.B.K.

N.W.K. ( new wave knife ) az első olyan késem, aminél mindent fordítva csináltam, mint ahogy szokás csinálni. A tervem az volt, hogy egy olyan kést készítsek amiben egyenes vonal nem található. Teljesen rábíztam az vonalvezetést a gépemen lévő görgő ívére. Még a markolaton is ezt alkalmaztam, csak azért, hogy a merbau markolat minden évgyűrűje is a hullámos mintát adja ki. A nessmuk penge forma pedig ugyanúgy illik hozzá, mint kólához a szívószál. Nagyon kellemes csalódás ért amikor kipróbáltam, hogy vágja-nyomja e a markolat tenyeremet. Egyáltalán nem. két ujj  jut a markolat aljára, és kettő a penge felőli részre. Így is meg lehez oldani az ujjtámaszt......nem ? De. A három milliméteres vastagságú penge egyébként aszfalt vágó korongból készült, házi hőkezeléssel. Nem tudom hány HRC, de nem is érdekel. Nem az első késem készítem belőle. Konyhai munkától a kartonvágásig sok mindenre alkalmas ez az acél. Aki viszont jó kést szeretne, az vegyen jó acélt, és abból dolgozzon. Nekem megfelel, és az új gazdájának ( a főnökasszonyomnak ) is. Mivel már ő is kipróbálta, ő egyet is ért velem. A " újhullámot " pedig nagyon is bírja.

P.B.K. ( pocket bowie knife ) Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy az egyik kedvenc kés formámat a bowie-t ........nem e lehetne e ......zsebméretben elkészíteni. Ó dehogynem. Sokan látnak fantáziát benne. Én is. kell egy olyan kés az embernek ami kicsi, de erős, mint a bors. Ha kell egy kókuszdiót is fel lehessen vele bontani ( mert ez olyan életszerű, és mindennapos dolog ) de ha úgy hozza a sors, még blankolni, purhabot levágni, de még falatozni is lehessen vele. Pontosan fogalmazva, mindenre is jó legyen. Egy disznóvágásra mondjuk nem biztos hogy magammal vinném, de az amúgy is ritkán szokott lenni. Az alapanyag ebben az esetben is vágó korong. Vágom hogy ez is jobb lett volna Bohler N690-es anyagból. De nekem olyanom ritkán szokott lenni. Talán ha írnék a Jézuskának. Ja nem. Szegény megszakadna mire idecipelne nekem egy  1000x50x4mm es O1-es acéldarabot. Inkább Csiszolószalagot kérek tőle, azt biztos elbírja. Én meg majd a zsebébe csúsztatok egy P.B.K.-t, de csak tokkal együtt, hogy ki ne szúrja a zsebét. Jézusom miket beszélek. Teljesen ünnepi hangulatban vagyok. Egy szónak is száz a vége, mindjárt itt az ......ez év vége. Én meg eredményesnek érzem ezt az évet, mindent megcsiszolva, megélezve, együttvéve.

Presztízs...kérdés.

Ezt is megéltem. Soha nem akartam reklámozni magam. De annak a kérdésnek, hogy: Hogyan készül egy kés ? Na ennek a nem tudok ellenállni. Ha pedig ezt egy újságíró teszi, akkor kinyílik a szövegládám. Csak bő félóra elég volt ahhoz, hogy eloszlassam a kételyeit, a hobbimmal kapcsolatban. Büszke vagyok arra amit csinálok, és remélem életem végéig megmarad majd az olthatatlan vágyam, a késkészítés iránt. Amíg erővel bírom, csinálni is fogom. Nagyon szépen köszönöm a Presztízs magazinnak, és Kovács Jankának, hogy fantáziát láttak bennem, és abban amit szabadidőmben csinálok.

Csak egy a sok kés közül amiket a közelmúltban készítettem. Nemsokára én is írni fogok.  Na nem az ügyes légyről, hanem a késről ami alatta van. 

Crucian, az első "stampolt" késem.

Az a néhány , általam nagyrabecsült  ember, akinek eddig kést készítettem, egytől egyig ugyanazt a kérdést tette fel. Miért nincs még beleütve a logóm a pengébe ? A válasz erre, mindig ugyanaz volt. Mert még nincs beütőm. Hát ezt a hiányosságot orvosolta az Öcsém, és az 50. születésnapomra, készíttetett egyet számomra, AMA felirattal. Boldog voltam, hogy már nekem is van. Úgy döntöttem, mihamarabb ki is próbálom. Már tudom is, az első amin használni fogom, az egy 2,5 mm vastag (?) 51CrV4-es acélból készült filézőkés lesz.  Ámde előbb hőkezelnem kell a beütőt. De nem akartam neki külön tüzet rakni. Ezért a kis fa tüzelésű kályhánkba, helyeztem egy óvatlan pillanatban. Majd lehűtöttem olajban. Megtisztítottam és a kályha tetejére raktam. Ennyi elég neki.

Hiszen az az acél úgy is lágyabb lesz felhevítéskor. Na de a késről is essen néhány szó. Ránézésre filéző kés. A gazdája is erre fogja használni. Mivel a hal itt ott puha, máshol meg kemény, nem csinálhattam kést biliacélból. Régen kaptam Tóth Lászlótól ( Köszönöm szépen Laci ! ) egy pár leesett acéldarabot, és ezekből válogatva találtam rá az ideális "vékonyságú" acélra. Egy kis flexelés után azon kaptam magam, hogy eltelt egy negyedóra, és kész vagyok a csiszolással is. Nem, nem  lettem ügyesebb, csak az új csiszológépemmel minden jobban, illetve gyorsabban halad. Ezért meg a másik ( Vigh László ) Lacinak vagyok, leszek örökre hálás. Jöhet a tűzrakás !!!

Faszénen szoktam megedzeni az acélokat, most sem tettem másképp. Aztán eljött az a pillanat amire éveket vártam. Sínvason a izzó acél, kezemben kalapács, és oda....b@szt@m egyszer....kétszer ! Ugyanis nem láttam hogy elég mélyen belement e a stampolóm. Igen belement.... kétszer is. Na ezért szellem képes az első logómmal ellátott késem ricassója. Van még egy ilyen " kitűnően sikerült " beötésem egy másik késen, amit talán egyszer, ha jó kedvem ( bár nekem mindig az van ) lesz, megmutatom a nagy világnak. Azóta már megoldottam a kollégámmal a problémát, akarom mondani feladatot, és készítettünk ( már...ő...hegesztett, én meg néztem ) egy vezetőkeretet a stampolónak.Így a következő beütésem, biztos hogy jobban fog sikerülni. Még azt elmondom hogy a rejtett ( nem végigfutó ) markolattüskét két merbau fa darabban, és egy textilbakelitben alakítottam ki a szokásos, fúrós, és reszelős módszerrel, és kétkomponensű ragasztóval rögzítettem. A kész filézőnek végül egy bőrtokot is készítettem. A gazdája annyira örült neki hogy elszaladt amikor megkapta a Crucian-t ( magyarul kárász...lett a neve...nem kicsit steelszerűen ) és azóta nem látjuk, mert állítólag horgászni van.....He-he-he !

Sickly...

 A természet, néha kegyetlen tud lenni. Főleg a növényekkel .Minden élő fa, majdan az enyészet útjára lép.

A gombásodás az egyik útja ennek. A mi annyit jelent, hogy a már nem fiatal fába, gomba spórák telepednek bele. A fának annyi.....de még így is  sokáig fog fának látszani. A természet belülről kezdi meg a fa lebontását. Mondtam, a természet kegyetlen. Viszont ennek következtében olyan gyönyörűen elszíneződött részek lesznek a fában, hogy az valami csuda. Viszont ezek a fák, már sokat veszítettek a szívósságukból, és inkább puhák, mint kemények. Tehát késmarkolatnak nem igazán alkalmasak. Mit lehet ilyenkor tenni ? Hát stabilizálni kell a fát. Két lehetősége is van az ember fiának erre. Vag elküldi egy erre szakosodott emberkének, ami után garantáltan egy minőséget fog majd kapni......vagy megoldja otthon a sufniban, számolva azzal, hogy a végeredmény nem lesz tökéletes.

Az előbbi, nem olcsó mulatság, de mindenképpen megéri. Az utóbbi, viszont egy újabb kaland a késkészítés világában. Hát én belevágtam ebbe a kalandba. De azért ésszel, mert sok a hibázási lehetőség. Azt gondoltam, a vákum amit elő tudok állítani nem lesz túl nagy ( vagy túl kicsi ? ) és előredolgoztam  egy kicsit. Igen, nem a teljes faanyagot stabilizáltam, hanem a durvára csiszolt változatot. Így valószínűleg elég lesz az a pár milliméter, amilyen mélyen be fogja majd szívni a műgyantát a fa. Na de egy kicsit megemlíteném az acélt is. Egy öreg favéső volt a pengém alapanyaga. Mivel aktív korában is vágta, véste a fát, és..... én is ilyenfajta munkát fogok neki adni, ezért pontosan megfelelt nekem késpengének..

 A terv tehát meg volt, indulhatott a munka. Magasan felköszörültem a véső két oldalát, és a fok felőli részt is szögben megtörve alakítottam ki. Ha a keresztmetszetét megnéznénk, egy katana profiljára hasonlított volna. Pont ilyet akartam, mert még  még soha nem csináltam, de a neten már láttam a Malanika puukkoknál. Amikor ezzel meg voltam, két baknit készítettem, húzott laposacélból. Az egyikbe, még menetet is vágtam, hiszen a markolattüském is M4 menetben végződik. A másikban hármas fúróval,és reszelővel a szokásos módon kialakítottam a penge helyét. Na és most érkeztünk el a stabilizálós részhez. Aminek minimális a költsége. Nem kell hozzá csak egy kevés műgyanta, egy befőttes üveg, és egy kézi vákumpumpa.

A félig kész markolatot belehelyeztem az üvegbe ( na ezen a ponton a következő késemnél másként fogok eljárni, mert egy elvágott műanyag flakonba fogom beleönteni a műgyantát ) és beleöntöttem a műgyantát, és az edző folyadékot. Ezek után a kupakot maszkolószalaggal, légmentesen lezártam. Lyukat fúrtam a kupakba, és a pumpa csővégét odamaszkolószalagoztam. Koketzül hangzik. Igen az is. De mivel elkezdett habzani a folyadék, a fa körül, ezért működni látszott a dolog. Nagyjából 10 percen keresztül tartottam vákum alatt, attól félve, hogy a térhálósító hamarabb fog hatni, abba hagytam az eljárást. Na ezt is tovább csinálni ha legközelebb stabilizálok.

Ezek után kiraktam a napra, hagy száradjon. De mivel egy nap után még mindig éreztem a megszilárdulásra vágyó gyanta illatát, ezért drasztikus módszerrel , " hősokkot " adtam neki a konvektor fölé helyezve. A párom örült neki, mert az egész lakás teli lett a semmihez sem fogható szaggal. Ezek után mertem belefogni a markolat készre csiszolásának. Szép felületet adott a 400-as szalag után. Már csak políroznom kellett, és késznek lehetett volna nyilváníthattam volna a projektet. De még egy tok híja volt neki. Hála annak hogy mostanában készítettem már egy pár puukkot, a fiókomban ( teljesen véletlenül találtam egyet. a beteg fából készült puukkómra. Tovább már biztos nem fog romlani az állapota. Mert meggyógyítottam.