Difficulty...avagy, hol itt a difi ?

A kérdés egyszerű, ugye ?

Vegyünk egy kilapított harckocsicsapszeget. Ja, hogy nem lehet sehol kapni.

Kicsit csiszoljunk, fúrjunk, reszeljünk rajta. ja, hogy kilágyítva is alig lehet megmunkálni !

Jó legalább az hozzávalókat készítsük össze. Ja, hogy G10, és házi Corby csavar is van !

Ez az egyetlen kép amelyiken nincs kés. Ez difi ? Nem...ez azén edzővályúm.

Amiben, némi faszén, és egy matracfújtató segítségével kellő hőfokra tudom hevíteni, a késnek szánt acélokat.

Ez meg itt a fáradtolajos hűtőkádam, amibe "merítek" ( ezt a kifejezést a Tűzben edzettből vettem.

A vályúban maradt parázson, megeresztem az acél(oka)t. 

Majd némi tisztogatás után felrakom az ujjvédőt, ami amúgy hasított reteszacél.

Majd ideiglenesen felrögzítem a markolatpanelokat.

De csak azért, hogy körbe tudjam kontúrozni a markolatot.

A csavar nem elég. Ragaszkodom a ragasztáshoz.

Mindezt azért, hogy a végén ezt tarthassam a kezemben.

De akkor hol van itt a difi ? Elmondom..........pontokba........szedve.                                                       1. Harckocsi csapszegből nem készítünk kést, mert nem tudjuk milyen acél. Azért én leírom mert nem röstelltem utána nézni. BC3-nak hívják a régi autóalkatrész gyártók. 16MnCr5-nek az esztergályosok, akik tengelyeket (is) csinálnak belőle, hiszen betétben edzhető. S végül az Oroszok 18XG-nek hívják és (többek közt) az imént említett dolgot készítenek belőle.                                       2. Otthon nem hőkezelünk, mert nem tudjuk meddig kell pirítani az acélt, hogy az kemény, és szívós legyen. Azért én mégis megpróbálom, mert szeretem azt a narancsszínt, ami kellő hőfokot jelenti számomra. Aki meg arra kíváncsi hogy hány HRC lett, az méresse be. Én csak a hátam mögé szoktam hajítani, a betonra. Ha egybe marad, akkor folytatom a munkát. Ha nem, akkor nem.              3. Mindenhez a legjobb szerszámokat használjuk. Na ezzel egyet is értenék, ha nem lenne olyan drága minden. Én is szeretnék  3M Trizact szalagot, de csak VSM-re telik. Szeretnék eredeti Corby csavart, de csak házilag esztergáltra futja. Keményfém fúrószárat, jó minőségű reszelőt, egy erős szalagfűrészt, stb...stb...de ennek ellenére mégis meg tudok mindent csinálni. Csak nem olyan gyorsan ! Na ! Jól kipanaszkodtam magam. Pedig nem szokásom.                                                                                                                                                                                                                            Mindent egybe véve. Tudom hogy jó kést, csak jó késacélból lehet készíteni. Tudom hogy a kellő keménységet egy hőfokmérővel ellátott kemencében lehet elérni. Tudom hogy minden munka könnyebb jó szerszámokkal. De még valamit tudok. Magamról. Én nem a kifogásokat keresem, hanem az alkalmat.................................................a késkészítésre. Ezért tudtam elkészíteni ezt a kést, a "nehézkedés" (angolul difficulty) ellenére is.

Bodree...a becsukhatatlan.

Nem én vagyok az első akinek az eszébe jutott, hogy azt amit zsebkés formában már megszokott, azt fixpengésben is elkészítse. Annyira sose voltam profi, hogy tökéletes bicskát alkossak. Köszönhetően annak, hogy nem egy másik késről koppintok, hanem mindent a saját kútfejemből pattintok ki. Nehéz papíron lemodellezni, hogy miként fog nyílni, és záródni, illetve zvikkolni, középrezárni egy bicska. Az életben meg csak szaporodik az elrontott ( illetve próbadarabok ) száma. Ja és a finomhangolás, és a többszöri szét, és összeszerelés sem az én műfajom.

Éppen ezért szeretek fixpengést készíteni. Ott nem kell rugóerővel számolni. Tehát effektive könnyebb elkészíteni. Már ha maradt még az embernek alapanyaga. Úgy éreztem most jött el az ideje annak, hogy a Tóth Lacitól kapott Böhler N690 acél, új formát ölthessen, szorgos kezeim hathatós közreműködésével. Nem is tétlenkedtem, hiszen az volt a célom, hogy párommal együtt, kiérdemelt éves vakációzásra már magammal vihessem, Bélapátfalvára. Három nap alatt, pont kényelmesen el lehet készíteni, egy ehhez hasonló kést. 

Első nap, rajzolni, flexelni, csiszolni. A másodikon "tűzbenedzetteset" játszani, és ragasztani. Majd a harmadikon újra csak csiszolni, és kényelmesen elnyúlni, amikor végzett az ember fia. És örömmel konstatálni, hogy minden falat finomabb, saját készítésű késsel. A neve pedig az egyik régi kutyánk után ( akit szintén lehetetlen volt becsukni, mert hamarabb kiszökött mint ahogy kimodtam, hogy ...... elkelkáposztásítottátok ) kapta. hiszen távolról bicskának látszik, az fix. Hát.... aki ezt a Bodree-t becsukja.... annak készítek egy kést ajándékba.

 

Rakka

A Rakka, egy  2017-es sci-fi rövidfilm.Gyakorlatilag arról szól, hogy egy idegen civilizáció, 2020-re szinte teljesen,uralma alá vont a z emberiséget, elvéve az akaratukat. Befészkelték magukat a tudatunkba, és gondolatainkba. Egyszerűen, csak irányítottak minket. Úgy érzem engem is irányítani akarnak, mert kaptam egy megbízást az egyik ismerősömtől, hogy készítsek az ő ismerősének ( ugye ismerős a történet? ) egy erdőjáró kést, amivel ha kell ételt, ha szükséges fát vághat össze. Na itt jön a képbe a Rakka. Befészkelte magát az agyamba, hogy , ezt meg kell csinálnom, mert ha nem akkor vége lesz az emberiségnek. Gyorsan papírra vetettem hát az elképzelésemet. Széles lesz a pengéje, és rozsdamentes acélból fog készülni.Mert ugye étel is lesz majd vele készítve. Van egy szuper acél darabkám még, ami 14C28N névre hallgat. Na az pont jó lesz neki.

Semmit sem szeretek jobban annál, mint ha, a terveim szerint alakul minden. Ennél a kés készítésénél, semmilyen gondom nem akadt. Haladtam a kontúrozással, jól sikerült a levezető él csiszolása , be tudtam ütni a logómat, nem repedt szét a famarkolat, és nem is volt rés a penge és a markolat közt, Jól sikerült a hőkezelés is, meg a megeresztés is, és ma végén, egy elfogadható élt is  sikerült készítenem rá. Azon tünődtem, hogy miként lehetlséges ez, hiszen ( nagyon ) sokat szoktam bénázni, késkészítés közben.Két bölcs ember válaszát kell idéznem. Az egyikük azt mondta: Szép,és egyszerű kés, és az egyszerűsége miatt nem tudtad elrontani. A másikuk, pedig azt mondta, hogy még mindig a Rakka hatása alatt állok, bármi is elegyen az.Szerintem mindkettőjüknek igaza lehet.

A harmadik verzió, az én verzióm. Egyszerűen, még mindig élvezem a késkészítést. Ennyi. Néha, mikor kiszökök a mókuskerékből, és elhagyom a komfortzónámat, a párommal együtt......na akkor sikerül annyira feltöltődnöm energiával, és élményekkel, hogy az jó sokáig kitartson. Többek között túrázni is szoktunk, és ez a kis idő amit a természetben töltünk, számomra mindig sokat jelent, és egyben inspiráló is. Mindenkinek jót tesz, ha egy kicsit kikapcsolódhat. Ilyenkor ha meghalljuk a kedvenc zenénket, bárhol is vagyunk, dúdolni kezdjük, mert jól érezzük magunkat. És ez jár....néha....az embernek. Együnk finom ételeket, táncoljunk, ha ahhoz van kedvünk, és néha csináljunk késeket ! Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne azt csináljuk amit szeretnénk.                       

 

Piszkos Friderika.

Ismét eljött az évnek azon szakasza, amikor nem szükséges begyújtani, a műhelyben. Ellenben szakad az emberről a víz minden mennyiségben. Aki viszont szeret késeket készíteni, azt még ez, a nem elhanyagolható tény sem tudja megállítani. Egy egyszerű bicska elkészítése, viszont nem lehet olyan bonyolult feladat. Akár pár óra alatt is el lehet készíteni. Pár óra, és néhány nap. Ez az én szintidőm. Ebből a tervezés ( hi-hi-hi ) volt az ami sokáig tartott. Rá kellett jönnöm, hogy hol vannak az ideális forgási, és nyomópontok, a belső szerkezetében.

Van aki végignéz egy YouTube videót, és már vágja is a témát. Nekem tovább tartott. Az igazság az, hogy Tomektől kértem tanácsot a rugó feszítettségével kapcsolatban. De mivel ő egy jószívű bicskakészítő, ellátott sok jó tanáccsal, és kis videókkal. Innen egyenesen vezetett az út a működőképes "prototipus" elkészítéséig. ( Köszönöm szépen Tomek, a sok segítséget !) itt jegyzem meg, hogy én rajzoltam, le a formát, amit elképzeltem, de egy cseppet sem hasonlított a végeredmény rá. annak is örültem hogy működik.

Tehát mikor papíron volt, még volt benne egykét plusz ív is. De jobbnak láttam, minimálisra csökkenteni csicsák miatti hibás működés, és a Piszkos Friderikát feláldoztam az esztétika oltárán. Kapott két, integrált paknis platinát, és piros G10-es betétet, ragasztva, és szegecselve. Kapott 80CrV2-es acélt pengének, és rugónak is, illőképpen megedzve, és megeresztve. Kapott három szénacél stiftet, és gyakorlatilag ennyi. Tényleg nem, sok elemből áll egy rugózáras bicska. Szerintem bárki képes, hétvégén egyet készíteni, akinek van hozzá alapanyaga, és néhány szerszáma. Bár.....sok fajta kifogást lehet találni.....hogy ezért vagy azért nem érek rá, vagy nincs anyagom....stb...stb. Én nem találtam egyet sem, ezért készítettem el a Piszkos Friderikát.....ami a nevét arról kapta, hogy akárhogy csiszoltam a piros G10-es anyagot, mindig piszkos fémport találtam rajta. Legközelebb feketét fogok használni, ha kedvem szottyan bicskát készíteni. Addig is élvezem a nyár adta áldást.....lehetőleg hűtött helyen.

Így készült a Piszkos Friderika.

Ugye milyen egyszerű, bicskát készíteni.

Csak kell egy A terv.

Egy kis marós előkészület.

Egy kis flexes szétválasztás.

Elégedett szemrevételezés.

Jó helyre való fúrás.

Egy kis stiftelés.

Próbaugót, és próbapengét rakunk bele, és kész is a próbaverzió.

Ezek után beszabhatjuk a markolatpanelokat, és akár bele is ragaszthatjuk őket. Sőt még egy pár szegeccsel is rögzíthetjük őket. De a lényeg az hoigy a végén a kezünkben tarthatjuk a félig kész bicskánkat.

Joó Yimbo I.

Mondtam már, hogy szeretem a kihívásokat ?  Na nem az olyanokat hogy : -Gyüjjön monkey ! Hanem az olyanokat, hogy adott egy bicska, név szerint a spyderco joyimbo 1-es.....ami egy már rég nem gyártott ritkaság.....és én ebből készítsek fixpengés változatot. Ráadásul úgy, hogy növeljem is meg a penge méretét. Mi sem egyszerűbb..... gondolnánk. Rajzoljuk körbe az eredetit, és toldjuk meg a pengét pár centivel. No de akkor néhány szögön is kell változtatni. Na akkor pont nem fog hasonlítani az eredetire ! Na itt jön be az én probléma megoldásom.

Legyen egyszerű, de ne legyen "csumpi" tematikát alkalmazva, meghagytam az eredeti, hegy felőli szélességet, és a fok rész dőlésszögén változtattam. Ennyi. Akkor indulhat is a munka. Nem csinálhatom gagyi anyagból, így tehát rendeltem 14C28N jelű acélt, és szereztem hozzá banksia fát is a markolathéjaknak. Rozsdamentes köracélt, pedig a szegecseknek. Ragasztóm volt, így már tényleg semmi akadálya a kedvenc hobbimnak. Ja de igen van. Kellene egy kis szabadidő ! Nem tudom kit mennyire korlátoz ez a COVID-os mizéria, de mi ugyanúgy dolgozunk mint azelőtt.

Csak akadt szabadidő. Egy új dolgot próbáltam ki. először a furatokat készítettem el, ahhelyett, hogy körbekontúroztam volna. Minden furatot a lágyított acélba fúrni, egy mennyei érzés volt. Nem is tudom miért nem így csináltam eddig. Majd csak elő került a flex is. De hát azt, mindenki használja. A hőkezelés sem okozott gondot, mert utána néztem az előírt értékeknek, és ahhoz tartottam magam. A csiszolás sem okozott gondot. Egyszóval minden percét élveztem a késkészítésnek. Köszönöm szépen Joó úr..... a megbízást ! Nekem való feladat volt.

Apropó  ! Tényleg...miért is nem tudtam leírni helyesen a bicska nevét. Nem is akartam, nehogy plágium ( ha-ha-ha....! ) legyen belőle. Az igazság az, hogy akinek készítettem, egy (tényleg) Joó ember, aki megérdemli hogy rég dédelgetett álma, megvalósulhasson. Igazi sport ember, aki másoknak is megmutatja, hogy milyen az a tudatos mozgás, hiszen a spartan girjától a tabatán keresztül a kalit is tanítja, oktatja. Teszi ezt olyan hévvel, hogy az sok embert magával ragad. Még egy dolgot szeretek benne. Ugyanúgy szereti....és becsüli....a jó késeket mint én. Egyszóval megérdemli, hogy róla nevezzem el ezt az "egyedi" seax formájú pengével rendelkező ....és az ő instrukciói alapján készített.......fixpengést.

UI: Tudom hogy sok ember számára nem szimpatikus a forma. De higgyétek el, ez minket nem aggaszt. Joó úr azért mosolyog, mert kést készítettem neki.......én meg azért, mert kést készíthettem neki. A többi meg...... közönséges kofalárma !

Bucky Bowie.

Minden rendben lesz, nemsokára. Mehetünk minden felé maszk nélkül, kirándulhatunk ahol csak akarunk, és nem utolsó sorban levegőt is kaphatunk. Csak el kell addig ütni az időt valamivel. Nekem könnyű dolgom van, mert évek óta ugyanavval a tevékenységgel foglalkozom kevéske kis  szabadidőmben. Ezért különösen örülök annak, hogy kertes házba költöztünk a párommal. Saját műhelyben, profi csiszolóval, minden percét élvezem a kint létnek. A minap is azon kaptam magam, hogy kezemben a flex, és már vágtam is a kutterlapból a megálmodott késformát.

Van aki semmire sem tartja ezt az acélt. Én szeretem, mert alapállapotában a vastagabb részeknél fúrható, az élnél viszont semmilyen reszelő nem viszi. De a szalagcsiszolónak már nem tud ellenállni. Azért így is eltartott egy kis ideig, mire a legszélesebb részén 40 mm-es acélt V-re csiszoltam. Mellesleg megtaláltam a mérőszalagomat, és olyat csináltam, amit nem igazán szoktam. Lemértem a penge, és a markolt hosszát. Az előbbi 145 mm, az utóbbi 125 mm. Azóta viszont megint nem találom...HI-Hi-Hi. Igaz nem is keresem.

Egy kósza ötlettől vezérelve kitaláltam azt hogy corby csavarral fogom rögzíteni a markolatpaneleket. Esztergályos ismerősöm el is készítette őket, egy régi késemért cserébe. Hasított baknit már készítettem, és nagyon szeretem panelos késeknél használni. Csak egy bajom van vele. Sose tudok derékszögben belevágni a reteszacélba, amit e célra használok. Így mindig utána kell csiszolnom, mert különben csálén állna. Megedzettem, másik két pengével együtt, a számomra szokásos módon. Narancsig fölhevít, öt percig hőn tart, majd langyos olajban lehűt, és végül....maradékhőn megereszt .....metódust követve. Majd némi kis tisztogatás után, felragasztottam a markolatpaneleket, amik alá fekete fíbert is raktam. Nagyon tetszett ahogy a corbyhoz hasonlító csavarok odahúzták a textilbakaelit panelokat, miközben kipréselik a maradék ragasztót. Már alig vártam hogy csiszolhassam a markolatot. Aztán egy kis üröm került a az örömömbe, mert a corbyhoz hasonlító csavarokban, túl mély volt a zsákfurat, és egyszer csak ott tátongott előttem a egy M4-es furat. Semmi baj ! A Barna féle módszerrel betömítettem azt, egy M4-es csavardarabbal, és összecsiszoltam őket. Így az egyik oldalon Corby, a másikon Loveless módon rögzítettem. Végül is jól is jött ki, mert így mindkét stílust meg lehetett valósítani egy késben. Plusz még hogy ezt egy bowiehoz is hasonlít, végképp örömmel töltött el. Szerencsésnek érzem magam, hogy ha karanténban lennék, akkor lenne értelmes dolog, amivel eltölteném az időmet.