Chupacabra...

 Ejtsd: kupak-árbra. De csak azért így, mert kupakokból készült a markolat, és nonfiguratív ábrák vannak benne. Ennyi elég is lesz a nyelvújításból. A lényeg az, hogy ehhez volt kedvem. Már hogy, bohóckodjak egy kicsit. Nem k ell mindent véresen komolyan venni. Talán csak a hurkát. Azt mondta egy bölcs ember ( Jane Seymour ) Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben. És hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal.

Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben. És hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal. ............Ja, és csak egyszer élünk. Ezt megmondták a reinkarnációs tanfolyamon.

Igaza van. Ma, mint minden nap, busszal jöttem haza. A szokásos dolgokat láttam. Tíz emberből tíz panaszkodott. Egyszer csak, megmagyarázhatatlan okokból, a zsigereimben éreztem a veszélyt. De itt is csak a szokásos dolog történt. Két bazi nagy fékezés. Buszos is, BMW-s is nyikorgó gumikkal állt meg. De az élet ment tovább. Mi lett volna ha ? A tiz ember úgy távozott volna, hogy élete utolsó perceiben ( is ) panaszkodott. Én hülye meg úgy, hogy őket figyelem. Máskor, játszani ( telefonon, természetesen ) vagy tervezni szoktam.

Az egyik ilyen tervem az volt, hogy piros színű kupakokból készítek markolatot, egy jobb napokat látott, régi, gyári késnek. Pár hónap alatt össze is gyűlt annyi, hogy megvalósíthattam, e tervemet. Tudom, megnézhettem volna néhány videót a YouTube-on, és akkor jobban sikerült volna. De nem ez volt a célom. Hanem az, hogy bohóckodhassak egyet. Hát ez lett az eredménye. És én így is büszke vagyok rá. Holnap ugyan nem lesz vége mindennek. De én megtettem amit megtehettem, és MA is elégedett vagyok magammal. Ja, és a neve onnan jött, hogy a chupacabra sem valami gyönyörűség, hanem egy ........olyan.......na pont ilyen mint ez a markolat.

Kés a kalapba --------> __("")__

 Avagy.....csak elkészült.....pedig nem bíztam benne. Kész csoda ez a mondat tőlem, mert 93' óta agy-kontrollozom, és a abban a a pozitív hozzáállás a dolgok mozgatórugója. Az előző bejegyzésemben, ezt képekben is megmutattam nektek.De ha az ember fia hisz magában, és ( most jön a lényeg ) más is ( a csoporttársakra gondolok, akik szaktanácsadássál, és lelkesítő szavakkal segítettek ) hisz benne, akkor csak felfelé vezethet az út. Tehát, összeszedtem magam, és újramarkolatoztam a kalapos kést.

 A

A javítás is tele van buktatókkal, és amit egyszer már lecsiszoltál azt nem lehet visszatenni. Tehát tovább csiszolsz, és egyre jobban távolodsz az általad elképzelt kés formától. Aztán rájössz, hogy semmi nincs kőbe vésve. Egy kis változtatás itt, egy kis csiszolás ott, és akkor is .....késnek látszik az, ami a kezedben van. Amikor meg lerakod az asztalra, és észreveszed, hogy milyen szép íve van az él felőli résznek, akkor meg egyenesen örülsz neki, hogy így sikerült a dolog. A recézésről nem is beszélve, ami pont jó helyre került.

Egyszóval....soha ne add fel ! A késkészítés, kitartást igényel. No meg egy másik dolgot, a késztetést . Ezt az érzést úgy hívják, hogy ....úgy viszket a tenyerem, mert kést akarok készíteni. Ha ez meg van akkor sínen vagyok. Csak minden lassan és szépen, ahogy a csiga megy a jégen, úgy érdemes. Minden lépcsőfok fontos, ha ( te is ) el akarsz jutni a következő szintre. Hát ne hagyj ki egyetlen egy lehetőséget sem, ha kés-zítgethetnéked van. Így készült el az én késem is a kalapba(n) ! Július 30-án kisorsolják számomra, hogy ki fogja kapni a késem. Kicsit később pedig megtudom, hogy én kitől kapok kést. Tiszta izgalom, nem ? Addig is gyakorlok még egy kicsit. Mert ha jövőre is lesz egy ilyen játék, hát szeretnék .......kést készíteni a kalapba.

Hogyan ...ne... készítsünk kést !

Ezt a kést a Kés a kalapban nevezetű játék keretében készítettem.

Az alapanyagot Oláh Barna (késes mester ) barátomnak köszönhetem.

Nagy tervezés közepette, fúrtam egy párat. Oda is ahova nem kelett volna.

A panel rögzítés módját is megoldottam ( gondoltam ...naívan ) zsákfuratos, menetesszáras csavarockkal.

Az előző képen ott az első hiba. Azt a furatot ami az ujjvédőt rögzíti, egyszerre kell átfúrni az ujjvédővel.

Kireszeltem a hasítékot, mind a pengében, mind az ujjvégőben.

Próba stifttet raktam bele, és meggyőződtem róla, hogy nem lötyög.

Bejelöltem a középvonalat. 

Nagyjából elkészítettem a levezető élt.

Karcsúsítottam egy kicsit a markolaton. Második hiba....nem eleget.

Faszénen felhevítettem, narancs színű izzásig. Én így hőkezelek. De ti küldjétek el egy szakértőhöz, mert akkor lesz az igazi.

Lehűtöttem fáradtolajban. Csak a penge felőli részét.

Maradékhőn megeresztettem. Ezt is megcsinálja nektek aki a hőkezelést végzi.

Reszelőteszt ( csúszkált a pengén ) finomreszelővel, majd ( ez van a képen ) finomcsiszolás.

Ilyen lett 400-as csiszoló papír után. Ekkor még azt hittem jó úton haladok.

Mások micartának hívják, én textilbakalitnek. Ilyenem van, és kész. Ti inkább vegyetek, eredetit a neten !

Végre felrakhattam a kézvédőt. És elcsiszoltam a rögzítőcsapot is.

Kifúrva minden, és ragasztásra készen.

Érdesítettem a panelokat, és ekkor kellet volna .......kidobnom a csavarokat is. Nem lettek jók. Corby csavart kell használni !

Ettől függetlenül tették a dolgukat és rögzítették a panelokat.

A pillanat amikor rádöbbentem, hogy a menetes szár végei, kifognak látszani. Most már nincs visszaút. 

Lenagyjázva a markolat is.  Kicsit csiszolok rajta, és legömbölyítem.

Íme a végeredmény.....ami bizony.....teli volt hibákkal. Amit egyszer lecsiszoltunk, azt már nem lehet visszatenni.

Leszedtem hát a régi markolatot, és ujraterveztem a rögzítést is.

Hatos csavar, nyolcas hüvellyel, és némi ragasztó. Ez is megfogja a merbau panaelokat.

Ilyen az arcom, amikor reménykedem. hogy ez jobb lesz mint az előző. 

A kontúrozáskor, már nagyságrendekkel elégedettebb vagyok.

A gömbölyítésnél, meg már egyesen ....boldog vagyok.

Még egy kis finomítás, és hézagkitöltés, és azt mondom, hogy már le lehet fényképezni. De ezt majd, csak a következő bejegyzésemben fogjátok meglátni. Hiszen a türelem....ró...illetve.....nálam, kést terem.

Szudajev kése.

 Ki is az a Szudajev ? Tervező mérnök volt, és katona. Mint ember, nem sokat tudunk róla. De mint tervezőmérnök, igencsak maradandót alkotott. A PPSZ43-t, ami egy géppisztoly. Nem rég volt alkalmam, a kezemben fogni, egy hatástalanított példányát. Hogy is fogalmazzak ??? Ilyen egyszerű, de nagyszerű fegyvert ritkán lehet látni. Pont ebben rejlett a nagyszerűsége. Mivel könnyű volt legyártani, ezért nagy számban lehetett előállítani, a II. világháború idején. Többnyire lemezből, lett kialakítva, és némi hegesztés is található benne.

 Egyszóval egyszerű, mint a faék. Úgy gondoltam készítek egy hozzáillő kést, mert a neten sehol sem találtam. Utána néztem, hogy ebben az időben milyen kést használtak az orosz katonák. Aztán úgy döntöttem, az enyém nem olyan lesz.

 Egy markolattüskés kést képzeltem el, amit pár mozdulattal össze lehet rakni, és ugyanígy szét is lehet szedni. Hogy miért ? A háborúban minden szürke ! Az az mindent por fog belepni, és szennyezni. De ha a fegyveredet tisztán tartod, te is életben maradhatsz. Ehhez az szükséges, hogy mindenhova be tudj férkőzni egy olajos ronggyal. Na ezért lett ilyen egyszerű, a Szudajev késem.

 Fogtam egy darabot a reteszelő acélból, és a penge fél szélességig leéleztem. Majd a markolattüskét csiszoltam párhuzamosra. Levágtam, két darabkát, egy zárt szelvényből, és kialakítottam bennük a tüske helyét. Textilbakelitből összeragasztottam, két vastagabb, és két vékonyabb darabot, majd összecsiszoltam őket.. Így tudtam megoldani, hogy végig szoruljon a tüske, a markolatban. Meg némi bőr hézagolással. Aztán az egészet, egy "vaskarikával" rögzítettem. Pont olyan egyszerű lett, mint amit elterveztem.

Mikor fotókat akartam csinálni, róla, eszembe jutott, hogy van egy elhagyatott épület a közelünkben, ahol jó képeket ( szürke háttérrel, és romos épületben ) tudok készíteni. A véletlen műve, hogy egy letűnt kor emlékét idéző alakzatot is sikerült fölfedeznem, az egyik sarokban. Kizárólag művészeti célból fotóztam le a késsel együtt.

UI: Ha valaki azt mondja nektek, hogy az egyszerűbb.....jobb ! Higgyetek neki. Nem kell mindent túlkomplikálni. Használható legyen, és működjön.......mint Szudajev, ppsz43 géppisztolya.

Gunilla...

 Mindenki tudja, hogy ki is az a Thor. Bosszúállók egyike. Mondanák az ifjabbak. Az öregek meg még azt is tudnák, hogy ő volt a villámlás, és mennydörgés Istene. Sőt akadna olyan is aki azt is tudná, hogy kik segítették, az idők kezdetén, az ézsaki népek Isteneit. Igen , ők voltak a valkűrök, akik a holló alakban, szálltak az égen a csatamező felett, és a legnagyobb hősöket a valhallába kisérték, hogy Odin ( mindenek Istene ) keze alatt tovább harcolhassanak.

 A valkűrök kapitánya pedig Gunilla volt, aki azon kevesek közé tartozott akik, elbírták Thor pörölyét a Mjölnír-t. Masszív egy menyecske lehetett, annyi biztos. A pörölyt láttam a hátán, de azt is láttam, hogy a másik kezében, is szorongat valamit. Biztos vagyok benne hogy kés van a kezében. Na de milyen ? Egy könyv olvasása közben, ennek a gondolatnak semmi nem szab határt, és mindenki elképzeli, hogy mi illik a hősnőhöz. Hát én is ezt tettem.

 Régi dédelgetett álmom volt, hogy ekevasból ( a profi késkészítők szerint, késkészítésre alkalmatlan anyagból ) készíthessek egy vastag pengés, nagy kést. Egy régi rozsdás ekedarab került hozzám, egyik vásárlóm jóvoltából. Úgy csengett, ha megütöttem egy kulccsal, mint egy hangvilla. Ebből kindulva, nem egészen puha alapanyagnak saccoltam. Erről később abszolút meg is bizonyosodtam. Tíz teljes órámba került, mire a kezdetben a fok résznél 10 mm-es anyagot, valamivel több mint 8 mm-re, és a pengét ( full flat grind ) teljes szélességében V-re csiszoltam.

 Ezek után úgy döntöttem, hogy mégis tartok egy kis edést a megformázott acélnak. Narancs színig felhevítettem, majd hőn tartottam, tíz percen keresztül, és belemerítettem négy liter fáradt olajba. A több mint fél kilós acélban annyi hő volt, hogy kigyújtotta az olajamat, és kis híján a műhelyemet is. Oltás után megeresztés következett, maradékhőn, szintén tíz percen keresztül. A hátam mögé, betonra dobva, sem tört darabokra. De azért kíváncsi voltam, hogy a reszelő teszt mit mutatna. A legszuperebb reszelőmet végig toltam az él felőli részen, és örömmel konstatáltam, hogy úgy csúszik rajta, mint csiga a jégen.

 Ezek után, két szögvas darabkából, kialakítottam a kézvédőket. Most megfogadtam Karesz ( szintén lelkes késkészítő ) tanácsát, és szinte majdnem teljesen, a végleges formára köszörültem őket. Ez jó ötlet volt.............de ! Jobban jártam volna ha a markolatot is előbb csiszolom, és utána ragasztom össze. Így ugyanis a jobb kezem kényelmesebbnek találja, mint a bal. De hát.......hol itt a baj ? Jobb kezes vagyok, és a képek alapján Gunilla is. Akkor meg pont megfelel. Gyorsan megélezem, és ki is próbálom, mondtam magamban. Aha. Na ebbe volt egy két kanyar.

 Egy átlagos konyhakést, maximum öt páros húzásból megélezek, a szalagcsiszolómmal. Itt viszont A Gunillánál ehhez, majdnem ötven páros húzás kellett. Mert az ekevas igencsak ellenálló és szívós anyag. Legyen elég annyi hozzá, hogy a markolattüske ( elvileg nem föledződött ! ) kiálló darabját, majdnem negyed órán keresztül ütlegeltem a kalapáccsal, hogy befeszüljön az alsó bakni résébe. Pedig nem is lötyögött amikor rátettem. Szóval meg vagyok elégedve az alapanyaggal, de mocskosul. Nem beszélve a markolatról, amit pedig a kedvenc markolatanyagomból, a nyírfából készítettem. Mert ugye Gunillának is szőke volt a haja. A  "sztájlisztja" ezt színt ajánlotta volna neki.

Már csak egy dolog volt hátra. Egy tokot kellet készítenem neki. Vastag, a pengéhez illő bőröm volt, de az nyers és világos volt. Nekem meg nincs itthon bőrszínező pácom, márpedig  Gunilla ruhája barna volt. Na most mi legyen ? Megvan............egy régi turkált bőrkabát, néhány darabkája pont olyan színű volt amilyet szerettem volna. Így hát a vastag bőrt bevontam Pattex ragasztóval, és itt ott beterítettem a vékony barna bőrökkel. Aztán belejöttem, és mindenhol beborítottam. A végén, még az egyik régi nyakláncom darabkáival is megdíszítettem egy kicsit. Meg voltam elégedve az eredménnyel. És ezen oknál fogva, kivételt tettem. Igen belemarattam, némi vas-klorid segítségével a AMA feliratot. ( jelzem ez nem a logóm ) Remélem az utókor ezt el fogja nézni nekem.

UI: A történekben kitalált személyek vannak. Mindenfajta megegyezés, bármelyik másik személlyel, a véletlen, és .................Gunilla műve.