Simply...csak egyszerűen.

 Úgy kezdtem neki ennek a bicska készítésének, hogy ....na most aztán mindent kimérek. Csak azért, hogy rendesen működjön is. Az előző bicskáknál szerzett tapasztalattal felvértezve álltam neki a munkának.
 Rajzoltam, szabtam, csiszoltam, és már ott is volt az asztalon a pár platina, 1,5 mm-es acéllemezből. Kikanyarítottam az aszfaltvágó tárcsából is két darabot, az egyikből a pengét, a másikból a rugóját csináltam meg. Na de ezek után következett a szokásos kiveszem...beteszem...megnyomom...megeresztem...megint berakom...de előtte reszelek...még egy kicsit...jó.

 Ez utóbbi rövid szócska, kb. egy óra előjáték után formálódott meg az ajkaimon, teljesen váratlanul. Mert amint kitalálhattátok, megint nem mértem semmit. jól van na, nincs mérőeszköz a műhelyemben. Majd veszek ! De a lényeg az, hogy rájöttem, hogy a rugó miként dolgozik a bicskán belül. A támasztási pontok már meg vannak. Sebtében elővettem, féltve őrzött "Madárbegy" fámat, és markolatpanelt készítettem belőlük, amit rá is ragasztottam a platinára. Aztán kifúrtam a stiftek helyét a fán is. Összeszegecseltem kinyitott állapotban, de úgy hogy maszkoló szalaggal összehúzattam a két panelt, hogy a lehető legkevesebb rés legyen a a rugó, és a panelok között. Aztán már csak finomítani kellett egy kicsit. Majdnem örömujjongásban törtem ki, amikor először kinyitottam. Ja és be is csuktam. Működött !!! A kiskésit neki ! És rájöttem hogy miért. Mert nem bonyolítottam túl. Hát ezért lett a neve Simply...avagy egyszerű. Csak ajánlani tudom mindenkinek aki már készített fixpengés kést, hogy egyszer próbáljon meg bicskát (is) készíteni. Egy élmény lesz, annyit garantálhatok.

PocketPuukko....?

 Avagy, miért nem használnak a skandináv népek, bicskát ? A válasz egyszerű. Mert okosok. Nézzük csak. Egy régi vágású bicska kinyitásához régen is, és ma is, két kéz ( minimum ) szükségeltetik. optimális körülmények között, ha kevés a szennyeződés benne, akkor ezt a mozdulatot könnyedén meg tudjuk tenni. Na de Skandináviában mikor vannak optimális körülmények ? Vagy esik az eső, vagy fúj a szél ( fúúújjj )....vagy csak simán a hó esik. Elgémberedett, netán átfázott kézzel, bizony nem könnyű egy bicskát kinyitni. Pláne hogy ha még valami zár is volna rajta.

 Másrészt egy bicskának nem szoktunk nagy munkát adni, arra ott vannak a fixpengések. Márpedig igen nagy munka, sok akad ott fenn északon. Egy puukko-t elkészíteni, valljuk be, nem nagy ördöngösség. A bicskakészítés ( kicsit ?) munkaigényesebb. Dióhéjban ennyi. Az ő puukkoikat, leukuikat, csak előveszik a tokból, és már használják is. Bicskára meg......nincs szükségük. Én mégis megpróbáltam egy északi stílusjegyekkel bíró, hajlítható pengés, skandi élezésű bicskát készíteni. Egyenlőre kidobott anyagokból. Úgymint....körfűrészlap...."1-eslemez"....laposvas....hegesztési pótanyag....pillanatragasztó....és OSB lap. Egyrészt azért ezekből, mert ez még csak próbaverzió, másrészt, szeretném megmutatni, hogy Nem fontos mindig szuper ( és indokolatlanul drága ) anyagokkal dolgozni. Na most fogják a fejüket, a legnagyobb tisztelete megadva...."megélhetési" késkészítők. Neki amit ki adnak a kezükből, az áru. Legyen is minőségi alapanyagokból. Nekem itthonra...próbának megfelel. Így is rájöttem néhány hiányosságra. A legfontosabb közülük az, hogy hova rakom a körömvályatot ? Hát hiányzik a pengehát !Ha meg volna, már nem puukkós volna. Mélyítsem be a markolat alsó részét ? de mikor így esik jó fogás kinyitva rajta ! Csináljam meg keresztzárasra ? Neeem akarom ! Így hát végül is úgy döntöttem ( nagykorú elkövetőt ...G. Balázst idézve ) hogy #pöckösbicskát készítek. Természetesen hasonló stílusban, és jobb alapanyagokból.

Faded Moon...

 Egy bicskát elkészíteni, nem nagy művészet összehozni. Egy működőképeset már annál inkább. Egy szép (esztétikus ) meg szinte lehetetlen. Számomra. Kell hozzá egyfajta adottság, amit szépérzéknek hívnak. Hiába van több év rutin a hátad mögött, ha ezzel a képességgel nem bírsz, akkor nem lesznek olyanok a késeid, amire vágytál. Tisztában vagyok a korlátaimmal, és én másként tekintek az általam készített késekre. Én megpróbáltam !

 Különben is....számomra a kihívás abban rejlik, hogy egyáltalán el tudom e készíteni. Mostani bicskámnak, a zármechanizmusok közül, a framelock-ot választottam. Ilyet még úgy sem csináltam. Viszonylag egyszerű volt kivágni, és kontúrokat megadni neki. Teljes egészében az én döntésem volt, hogy hova fognak esni a furatok a panelokon. Na ennek a levét ittam, egy párszor, amikor szétszedtem, és összeraktam. Mert egy új " tervezésű " bicskakészítésnél, ez a munkafázis...sajnos, nagyon sokszor ...megismétlődik.

 A tervem viszont az volt, hogy a lehető legegyszerűbben oldjam meg a feladatot. Vágtam, csiszoltam, fúrtam, reszeltem...reszeltem...és egy kicsit még reszeltem, majd nitteltem, szegecseltem, hőkezeltem, megint csiszoltam, és egyszer csak ott volt a kezemben egy működőképes bicska. Tőlem ez nagy szó ám. Viszont...még egy dolog hátra volt. A savazás. Mivel a bicska neve, a Faded Moon ( elhalványul, vagy fakó holdat jelent ) már az elején meg volt, mindenképpen szerettem volna maratni valamilyen formában egy stilizált holdat, a markolatpanelokra. Mindenki láthatja hogy ez hogy sikerült. hogy is fogalmazzak ? Elég érdekesre. Mentségemre legyen mondva, egy kicsit rövidlátó lévén, én ilyennek látom a holdat. Földet már nem akartam rá maratni, mert az végképp meghaladja a képességeimet. De a lényeg az, hogy elkészítettem életem első framelock-os, működőképes bicskáját. Minden más közönséges kofalárma. De egyvalamit megígérhetek......még egy ilyet nem fogok csinálni. Ugyanis olthatatlan vágyam van .....igen százhuszonhetedszer is.....egy puukko elkészítésére. Jól van na, nem tehetek róla. Valhogy mindig megnyugtat, amikor amikor csiszolhatom őket.

Squat Spyder...a guggoló pók.

 Álmodd meg, tervezd meg, valósítsd meg ! Nagyjából ennyi lenne a tanácsom annak, aki nem tudja meg venni a hőn áhított bicskáját. Nekem a titánium markolatos folderek jönnek be. De az áruk már nem annyira. Megfizethetetlenek számomra. Na de ha találok olyan anyagot, ami, legalább színében hasonlít az előbb említett fémre, akkor ráveszem magam a bicska készítésre. Számítógép klaviatúra alja, pont olyan sötétszürke, mint a titán. A penge sem porkohászati, csak egyszerű bóracél. Sőt az linerként működő lemez is csak egyszerű húzott acélllemez.

Tehát igen csak távol áll a minőségi anyagoktól. De hiszen számomra ezek az anyagok pont megfelelnek. Rajzoltam, papírból, majd  lemezből kivágtam, és evvel kezdődött a guggoló pók készítése. A pengét is V-re csiszoltam, és meg is hőkezeltem. Már csak a markolatpanelok rögzítése okozott egy kis fejtörést számomra. de hála a sok év alatt összegyűjtögetett , csumpi bicskákból csavaroknak, ez sem okozott gondot. Mgeejtettem a bemetszést a linerlock zárként működő lemezen, és összereszeltem a penge tálungját a rugóval. Felcsavaroztam az övklipszet. A meglepő az volt hogy működött. Rám nem jellemző módon semmit nem kellet változtatni rajta. Aztán mégis beraktam egy hézagoló alátétet, és nem bántam meg. Finomabb lett a nyitása. Akárki akármit mond.....néhány méterről akkor is Spyderco bicskának látszik. Meg vagyok elégedve magammal. De nem fogok ráállni a sorozatgyártásra. És már nagyon viszket a tenyerem , hogy újra puukkokat készíthessek !

Szigeti bicska...

 Sok jó ember van a világon. De van aki már nem lehet közöttünk. Szigeti Sándor volt a neve. Sok éven keresztül találkozhattunk vele, a karácsonyi faluban, ahol Papp László ( Dixon 94 Bt ) bicskáit, késeit árulta. Kedves ember lévén, mindenkivel szót értett. Többek között velem is. nem csak késekről beszélgettünk, hanem az élet nagy dolgairól is. Az ő emlékének szentelve készítettem el, harmadik bicskámat.

Sándor imádta a sportot, és edzősködött is sokat. Az én sportom viszont a késkészítés. Egészen pontosan most a bicska készítés. Úgy éreztem most jött el az ideje, hogy egy bonyolultabb dologgal is meg kell próbálkoznom. Ezt a bonyolult dolgot úgy hívják hogy hátsózár, vagy kalapácszár. Azt hiszem, még egy párszor neki fogok még futni, mert elsőre nem lett százas, ahogy én sem. ( 69-es vagyok) Amit viszont megtanultam e bicska készítése közben, az egy egyszerű dolog.

El kell készíteni két markolatpanelt, szinte teljesen készre, és utána kell keresztül fúrni az egészet. A nagyok nem így csinálják, de nekem ez a módszer jött be. A többszöri nekifutást megemlítve, annyiszor reszeltem, és próbáztam, hogy a végén majdnem belebonyolódtam. De egyszer csak ott volt a kezemben egy hellyel közzel működőképes, hátsózáras bicska. Egyszer úgy is erőt veszek magamon, és addig fúrok faragok, amíg tökéletes nem lesz. Nem tudom, hogy figyel e az égből Sándor, de remélem drukkol nekem.

Itt pedig néhány képet mellékelnék azoknak, akik azt mondták, hogy vettem, és nem készítettem. 

 Ilyenkor megkérdezem, hogy.... te csináltál már bicskát ? Mert én már.... Igen 😋!

Nó-nimusz bicskány. Sience "friction" folder.

Nessmukus Pentium...

 Mindenki tudja, hogy egy kést elkészíteni, nem nagy dolog. Középen az acél, két szélén a fa, oszt csiszold össze őket. Nagyjából tényleg ennyi. De egy bicskát megcsinálni, sem sokkal bonyolultabb ! Ezt nem én mondtam, hanem egy vásárlóm. Számomra bonyolult, a sok izgő mozgó alkatrészével együtt. De csak belevágtam (érted, bele....vágtam !) ebbe is. Első bicskának, egy slipjointos ( a rugó ereje tartja a helyén a pengét ) zárszerkezet nélküli bicskát szerettem volna készíteni. Akár a magyar bicskákat is kiszemelhettem volna formának, de az nem én lennék. Az én kedvenceim, ugyanis a nessmuk, és a nyúzó kések. A terv tehát egyszerű. Ki lehessen nyitni, és be lehessen csukni. És íves legyen minden részén.

 Elsőre bizony nem sikerült. Rossz technikát választottam. Nem megy nekem a Youtube videók utáni bicska készítés. Nekem magamtól kell rájönni mindenre, akkor értem meg, hogy miként működnek a dolgok. Legyen elég annyi, hogy a  Hexxa-computer megtámogatott egy nem működő alaplappal.( Köszönöm András ! ) és a kollégám egy kevés 1 mm-es acél lemezzel, meg rengeteg tanáccsal .... Köszönöm Csabi ! ). Nekem meg volt pengeanyagnak való marótárcsa lapom. A tuti megoldás pedig az volt, hogy téglalapokat vágtam mindenből, és összeragasztottam a lemezeket. Egy csiszolt alaplap+egy acéllemez, és ezeket fúrtam ki a kellő helyeken, egyszerre. Majd bele raktam egy rugót, és egy pengét.

Ezek után reszeltem, reszeltem, ja és reszeltem ! Nem keveset. Néha bele kavarodtam, hogy most pengéből kell reszelni, vagy a rugóból kell leszedni egy tizedet. Ami, mint mértékegység, számomra abszolút értelmezhetetlen. Nem vagyok precíz, de most valahogy úgy érzem, erőn felül teljesítettem. Hiszen működőképes lett a végén a .....mi is legyen a neve ? ....Pentium 1S ? Az olyan elcsépelt. Nessmuk.....usz....Pentium. Ez az !!! Nagyon boldog vagyok, annyit elmondhatok. Én aki inkább kihézagol mindent, egy illesztett, működőképes bicskát készítettem. Más számára ez nem nagy vasziszdasz, de számomra igen. Remélem a következő ( még ennél is egyszerűbb ( ? ) bicska elkészítésében is ennyi örömet fogok lelni.

UI: Megnyugodhat mindenki. Nem fogok ráállni a bicskakészítésre.

UI2: Néha meg kell újulni, mert jót tesz az ember lelkének.

UI+1: Ne avval foglalkozz, másoknak mi a véleménye róla.

UI: utolsó: Légy büszke rá ! Nem vetted..........te csináltad.

Az utolsó karcos, és a szántó Q.

 Egyszer volt, hol nem volt ......kezdődhetne a is a mese,......hogy ha jót akarsz magadnak, ne olvasd el te se ! Most is csak viccelek, mesét írni ( megint ) nem merek. Vagy mégis ?

 Történt egyszer nagyon régen, késeket készített egy ember, a kis műhelyében. Minden fajtát, és félét. Ezeknek is főleg az élét. De néha ha kedve szottyant, s elébe jó fém pottyant....az egész kést ő csinálta, ha becses kedve úgy kívánta. Nagyot, kicsit, keskenyt, és néha kövéreket, mikor milyenre adták le a rendeléseket. De legjobban azt szerette, ha mindezt magánszorgalomból tehette. Ha valaki ajándékot hozott neki, cserébe kést adott neki.

 Egy szónak is száz a vége, családi, és fullos pizzáért, konyha kést adott cserébe. Az egyik mesternek egy nagy Bucher knife-ot, mert ő még nem tudta, de erre vágyott. A másikat sütőmestert egy santokuval lepte meg, amit azóta rendesen munkába is .....állított, evvel szeletelte hatba, nyolcba a pizzákat, amiket ki     szállított. Mindketten jó emberek, hiszen másokat is etetnek, cserébe zsebükbe sok pénzt tehetnek. De akkor régen, ők önzetlenek voltak, s az éhes késkészítő elé hatalmas pizzát toltak.

 De hogy miként készültek a kések, most ( nem ússzátok meg ) erről is mesélek. Az alapanyag, egy aszfaltmaró tárcsából kivágatott, amely valaha jobb napokat is láthatott. Ez lett kontúrozva, csiszolva, kifúrva s a végén ragasztóval is bekenve, de közben faszénen hevítve lett  keményre megedzve. Megeresztést is ugyanitt kapott, mindeközben néhány rockwellt durván elhagyott. De így is elég kemény, s ő ezt elhitte, mert a a tesztek alatt a reszelő nem vitte.

 Mivel egyszerre két kést is készített, épp ezért róluk, kevés képet készített. Így fordulhatott elő az a szégyenletes eset, hogy készen, csak az utolsó karcosról készített képet,s arról is keveset. Talán egyszer ha az új gazdája is benne lenne, egy pár kép róla is idekeveredne. Mert mit is érdemel a mai világban az az ember aki megkapja, de nem kóstolja....., pontosan annyit mint az, aki megcsinálja, de se az Instagram-on, se a Facebook-on nem posztolja. Még mielőtt befejezném a mesét, én is ezt teszem, s a két oldal közül valamelyikre rögvest felteszem. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a szántó Q-ról több kép készült volna. Na befejezem mert lefagyott a vesém.....eddig tartott az én ütődött mesém !