Toxic bear...a mérgező medve.

Volt egyszer egy Medve törzs. Félúton a nagyon vadon, és a négyszögletes kerek erdő között. Túl az Óperencián, aztán át egyenesen  Középföldén, és Mici Mackó házától még kb. 8,5 kilométerre. Itt tengődtek-lengődtek a macisok. Volt nekik mindenük, amire csak szükségük lehetett. Például 51CRV4-es lapos acéljuk. Ennélkül ugyanis egy tapodtat se mozdultak a vigvamjukból. No meg volt nekik műgyantájuk is. Olyan szerencsések voltak hogy egy műgyanta patak, pont 3,14 kőhajításnyira volt. Ha valakit elvittek egy körre, az hozott is egy vödörrel mindig.
Ami viszont gondot okozott nekik, az a neon zöld farmergatya. Sokat vártak rá hogy arra kóboroljon valaki ilyen színű nadrágban. Egyszer viszont a sors arra vetett egy magányos lovast aki pont ilyet viselt, igaz hogy pecsétesen. De ezzel egy időben a sorsa is megpecsételődött. Leszaggatták róla, és 3,14-csán rugták, hagy menjen Money-two hírével. A lovat meg megtartották maguknak. Vagy megették ? Már nem emlékszem. A lényeg az hogy minden meg volt ahhoz hogy össze tudjanak ütni egy skalpoló alkalmatosságot. Mert eddig nem volt nekik. Riasztották Chi Sho Lo-t, a törzsi késkészítőt. Aki azonnal neki is látott a munkának. Mivel szakirányú végzettsége nem volt, hallgatott az ösztöneire, és a tapasztalatára. A farmerból és a műgyantából micartát készített, amit konvektor híján, tűz fölé függesztett. De csak azért hogy jó kemény legyen. Az acélt pedig egy furcsa szalaggal csiszolgatta, amelyiken apró kis kemény kövecskék voltak. Mi kor evvel végzett, megidézte a szellemeket, és kérte hogy az acélt is keményítsék meg. Az egyik B. S. nevű szellem meg is jelent. Mondta: -Hétfőn hozom ! Chi Sho Lo ugyan nem tudta mi az a hétfő, de bízott a szellemben. Aludt néhányat és egyszer csak, láss csodát............ hétfő lett. Ahhha ! A hétfő az a nap, amikor visszahozzák a késed ! Ráadásul a penge meg volt " konvexesítve " de nagyon szépen. Ilyet csak azok tudnak készíteni akik közel állnak az égiekhez. Ismét tanult valamit. Akarom mondani, majd ő is szeretné megtanulni ezt a varázslatot, mert tudja hogy, ha konvex.........akkor az csak jó lehet. Ripp-ropp elkészült a késsel. De miközben készítette, majdnem kiköpte a tüdejét. Ugyanis a markolat csiszolásánál nem használt védőfölszerelést. Se bőrharisnyát, se mokaszint, de még respirátort sem viselt. Egy életre megjegyezte, és ezt a hibát nem is fogja többé elkövetni. Na de túlélte, és elvitte a medve-tanácshoz, ( akik akkor a Fe-Ho-Va nevezetű, éves nagy tanácskozáson voltak ) hogy áldásukat adják a késre. -Ez még nincs kész ! Mondta az legsoványabb, de annál magasabb szemüveges medve. -Mindent csak lépésről lépésre. Nem lehet lépéseket kihagyni. És közben mosolygott. Chi Sho Lo viszont boldog volt mert találkozhatott a Fő-fő medvékkel. Hazatért, és kijavította a hibáit. Azóta minden törzstag boldogan veszi kézbe, és örömmel használja a Mérgező Medvét. Kivéve a nagy mancsúak. Mert az én mancsomra készült.

AMA-cord, az aszimmetrikus kés.

Nincs egyszerűbb dolog a világon a késkészítésnél. Csak veszünk egy darabka acélt, amiről eltávolítjuk a fölösleget. Ennyi, és kész a kés. Jó, egy kicsit leegyszerűsítettem, de tényleg nem bonyolultabb ennél. Főleg ilyen időben. Különben meg úgy szoktam eldönteni hogy késezek e, hogy bele nyúlok a vízbe, amiben a csiszolás során felmelegedett munkadarabot szoktam hűteni. Ha be van fagyva akkor nem igazán alkalmas a hőfok késezéshez. De most nem volt. Csak egy vékony réteg volt rajta. Azt meg simán átütöttem egy sto-uchival. A minap elgondolkodtam rajta, hogy hogy tudna vágni egy aszimmetrikus levezetőéllel rendelkező kés.

 Gyorsan papírra vetettem az elképzelésemet, és epekedve vártam hogy mi lesz az eredmény. Nagyjából egy óra alatt ( egy huzamban kb. ennyit bírtam ki egyenesedett talppal, a jéghideg betonon, mert utána ökölbe szorult a talpam ) kiviteleztem az elképzelésemet. Igen hülyén nézett ki de tartottam a magam a tervhez. Gyors edzés után, ami narancsig való hevítést jelent, gázlángon, hóbahűtéssel kombinálva, már alig vártam hogy megélezhessem. Majd el felejtettem az alapanyag, 51CRV4 névre hallgató, és 3 mm vastag acél volt. Tökéletesen alkalmas késkészítéshez, és visszafogott áron lehet hozzájutni. Na de milyen legyen a markolata ? Erre nálam a mai napig a zsinórozás a leggyorsabb megoldás. Erre polip-ropi-lén szárító kötelet alkalmaztam. Innen született a neve is. A varázslatos " patyiződ " színe pedig a én szépérzékemet dicséri. Beleszerettem első pillantásra.

Na de nem is ez a lényeg, hanem az hogy hogy vág a AMA-cord ? Jelentem ugyanúgy mint a többi kés. Az egyedüli észlelhető változás a szimmetrikus késekkel szemben a faragásnál mutatkozott meg, de ott szem túl szignifikánsan. Viszont úgy döntöttem hogy valamikor ki fogom próbálni az úgynevezett véső formájú élezést. Tehát csak az egyik oldalon fogok levezetőélet készíteni. Ott azért szerintem már lesznek meglepetések számomra is. Mindettől függetlenül tapasztalatszerzésnek, és időtöltésnek is tökéletes volt, e kis zsinóros kés elkészítése. Nagyon remélem ki tudok még fogni néhány enyhébb napot még a télen, mert sok elképzelésem van még amit meg szeretnék valósítani, még mielőtt az időskori demencia ki nem törölné a agyamból az ötleteimet.

B.B.

Megkezdtük hát az új esztendőt, reménykedtünk....de a rezsink így is megnőtt. Élvezzük a januári meleget, aki teheti, az a szabadba tereget. Nem sírunk, hanem nevetünk, hisz ez a legjobb amit tehetünk. Asszem én sem változtam semmit, a rímekből nem írok többet, csak ennyit. Hát szervusztok késesek ! Remélem mindenkinek úgy teltek az ünnepek ahogy szerette volna. Az enyém igen. Örültem neki hogy egy kicsit pihenhettem. De.............már majd meg evett a fene, hogy egy kicsit a műhelyemben matat-hassak. Amint az alábbi képek mutatják, sikerült is.

De hogy méltóképpen kezdjem az évet, úgy döntöttem a Berényi Sanyitól, ajándékba kapott pengét fogom fölmarkolatozni, benyelezni, esetleg megmókolni. A lehető legegyszerűbb megoldást preferáltam. Ami annyit tesz, hogy két kellőképpen kireszelt laposvas darabkát kineveztem bakninak. Két bükkfa lapot pedig markolatnak. Kialakítottam benne a markolattüske helyét, és összeragasztottam őket. Egybecsiszoltam a fát a fémmel, majd nekiláttam egy kicsit reszelni. Csak annyit, hogy a bőr egy szintben tudjon lenni a baknival. Na az így keletkezett részre képzeltem el a varrószíjas, körbetekerős megoldást. Ugye nem is olyan bonyolult. A végeredmény pedig egy ovális, lapított hordó ( hi-hi-hi ) alakú, és igencsak kézbe illő markolat lett. Ja, és még véletlenül sem csúszkál a kezemben, mert a a szíj szélei nem engedik. Így még az ujjvédőt sem hiányolom.................ja és nem is nagyon szeretem a puukkónál. Na végre ! Hínnye de jó leírni újra hogy puukko ! Puuukkkóóó ! Imádom ezeket az egyszerű, de nagyszerű késeket. Na de ez kés nem jöhetett volna létre, ha Sándortól nem kapom meg a pengét, ami N678 minőségű acélból készült. Ja, de ez látszik is a képen. Jól van na.............csak örülök hogy megint késezhettem egy kicsit. 

Ami az AMA szórásból kimaradt.

 Az idén is több olyan kést készítettem, ami nem került publikálásra. Mindettől függetlenül, imádom őket. Mert csodálatos órákat töltöttem készítésükkel. Én ezért a pár órányi boldogságért csinálom az egészet.

 Elkés(z)ítettem például többek között a Pörc-ölőt. Egy régi Pátria gyártmányú evőkésből.

 Ráadásul két változat is készült belőle. Ennél meg kimondottan " rusztikusra " akartam venni a figurát.

Ez utóbbi, házi készítésű, neon zöld cashcarta markolatot kapott. Imádok vele enni a szüleimnél.

 Vagy itt van egy másik projekt. A gazdájának csak annyi volt a problémája, hogy nem állt a kezére egyik halef sem. Pedig nagyon fajinak.
Mi sem egyszerűbb ennél, mint kicsit ergonomikusabbá, illetve jobban foghatóvá tenni egy-két kést.

 Nem kell hozzá semmi egy fadarabon, és némi fantázián kívül. Legfeljebb néhány kézi szerszám. A többi, megy mint az ágyba.....reggelizés. 

Noha egyszerűnek tűnik, első ránézésre, az elkészítése már igényel néhány trükköt. Például a dupla fürészlapos technikát. Csak azért, hogy a tenyérbe simuló rész egybe maradjon.

 A végeredmény pedig elnyerte a gazdája tetszését, és a mai napig bőszen használja. A baromfi, és a lábasjószág őszinte bánatára.

Vagy itt van a párom kiskése. Csöppnyi ( de annál dolgosabb ) kezéhez készült egy régi kopott, Stainless steel " márkájú " késből. Vele lenni nagyon jó dolog mindennap. Most a páromra gondolok. És jó látni szinte minden nap a kezében.............most meg a késre gondolok.

Néha szebb dolgok is kikerülnek a kezeim közül. Mondjuk a Piszkált Fiskars II markolatára nagyon büszke vagyok !

És végül de nem utolsósorban, az egyik a hamvában holt ötleteim közül. Nem igazán okos dolog sugárirányban vágott fát feszegetni.

De semmi nem szegi kedvemet. Töretlen, és feltétel nélküli szeretettel, tovább készítem a késeimet. Ja........... és ezúton kívánok minden kedves olvasómnak, késbarátnak, boldog, áldott ünnepeket. No meg, boldog új évet ! 

Kakaós kés.

Ha egyszer az ember beindul................nincs megállás. Nem tudja megállítani még az alapanyaghiány sem. Hogy értsétek is, nincs mostanában jó késacélom. Éppen ezért régi, rosszul sikerült késeimet szoktam remakelni. Aki még emlékszik a Fabric nevezetű késemre, annak nagyon jó a memóriája. Az volt az első micartás próbálkozásom. Műgyantából, és 65 mintájú katonai zubbonyból. Betyárosan puhára sikeredett. A pengéjében is volt egy hiba, egy begödrösödés képében. Mivel lassan megtanulok kést készíteni, ezért vettem a bátorságot, és kijavítottam mindkét hibát.

 Ha kapok egy kis faanyagot annak roppant módon tudok örülni. De ha abban minta is van, akkor a boldogságom határtalanná válik. Barna, és törtfehér csodálatos egy fában megtestesült kombinációját láttam meg egy fadarabban. Hála a szíjács, és a geszt eltérő színének, no meg a " főnökasszonyomnak " akit nagy szépérzékkel, és jó szemmel áldott meg a sors. Nem beszélve a jószívűségéről, hiszen nekem adta a fát. Eddig az ő párkányán pihent, tehát kellőképpen ki volt száradva. A markolathoz való meg volt. Már csak a pengét kellett kijavítanom. Nem nehéz ám kést készíteni, ha az ember tisztában van a geometriával. No meg avval, ha kellő mennyiségű sík felület van, akkor egy kis gödör nem jelenthet akadályt.

Csak hozzányomtam ezt a felületet, a szalagcsiszoló vászonjához ( méghozzá úgy, hogy a villanymotor is be volt kapcsolva ) és addig nyomtam, amíg sima nem lett az egész levezetőél. Így kaptam meg egy hibátlan V profilt. Na ilyenkor a respirátor alól is kilátszik az elégedett vigyorgásom. Már csak annyi volt a dolgom, hogy a markolattüskét beleragasztottam Uve-rapiddal a markolatban kialakított, és nem passzosan elkészített üregbe. Kicsit összepréseltem az anyagokat, ügyelve arra hogy ne álljon csálén a penge a markolathoz képest. A többit majd a csiszológép megoldja. Ja, majd el felejtettem. Az üreget eltakartam egy darabka aganccsal. Ebből tudtam a leggyorsabban kialakítani a hevenyészett ujjvédőt. A csiszolás után elégedett voltam, mert kézbe véve kényelmes, rátekintve pedig szemet gyönyörködtető markolatú kés volt a kezemben. A nevét is így kapta, mert amikor fölülről néztem, gyönyörű kakaószínű volt a markolat.

Orange EDC.

Olyan sokszor hallottam, mostanában ezt a kifejezést, hogy ez engem is tettekre sarkalt. Elméletileg az EDC annyit jelent, hogy:Every Day Carry, azaz mindennap hordott. Ebbe a kategóriába elég sok minden belefér. Nálam ezen dolgokra, egy hátizsák van rendszeresítve. Néhány bicska, lámpa, multifogó, fényképezőgép, pillanatragasztó, fejfájás-csillapító, és néhány fixpengés kés. De ha egy masszív, és törvénykövető ( tehát 8 cm pengehossz alatt lévő kés, még hiányzik a felszerelésemből. Ezt a hiányosságot akarom pótolni evvel a kiskéssel. 

Teljes hossza 165 mm. A markolaté 95 mm, a penge hossza 70 mm. Anyaga pedig gyorsacél. Na ennyit a paraméterekről. A tény az hogy evvel a késsel gyakoroltam egy nagyobb késre, és majdnem meg vagyok elégedve az eredménnyel. A V-re csiszolást gyakoroltam. A következő mindig jobb lesz ! Így szoktam magam biztatni, és néha meg is van az eredménye. Alakul, alakul, de még mindig nem az igazi. Mondjuk ezt most ráfogom az acélra, mert a gyalukés, amiből készült a gyakorlatilag reszelővel megmunkálhatatlan kategóriába tartozik. Sőt, kifúrni is lehetetlenség. Ettől függetlenül a csiszológép szalagjának már nem tudott ellenállni. Pik-pak kész voltam ( 1 teljes óra ) és már ragaszthattam is fel a markolathéjakat. Mindig is tetszett a vastag penge, vékony markolat párosítás. Most én is kipróbáltam. De mivel mást nem találtam, ezért egy műanyag tálca letört darabjait használtam fel erre a célra. Jól állt a kezemben, de veszettül csúszott. Ezért a végén kapott egy kis csúszásgátló felülete is. Most már csak mókolnom kell hozzá egy tokot, és jöhet velem a mindennapokra. Ha nem válik be, akkor viszont megy a polcra. Viszont, ha találok alkalmas vastagságú műanyagot, akkor én is kipróbálom legközelebb az Anso mintát a markolaton.

Sycamore, a zsebjatagán...

Nem kívánom meg felebarátom feleségét. Annál inkább a kését. S mielőtt elérne a visszafordíthatatlan agykárosodás, a vágyakozás miatt, azelőtt inkább elkészítem vágyam tárgyát. Jelen esetben egy régi keleti kés volt az amire szemet vetettem. Nevezetesen a jatagánról van szó. Kardba öltve egészen máshogy mutat  mint egy késben. A fok, és az él a görbeség ellenére is együtt halad a kiemelkedő hegy felé, mégpedig "S" alakban. Na ez az ami a jatagán késben teljesen eltűnik a penge rövidsége miatt. Ellenben a markolat formája, és szögtörése a pengeháthoz képest megmarad.    

Sima ügy. Válasszuk tehát ki az alapanyagokat. Acél téren az 51CRV4-es ( igencsak vágykeltő ) nevű anyagra esett a választásom. Ja, és most ilyenem van, azért. Markolatnak pedig a nem túl sűrűn használt platánt választottam. A rögzítésről is gondoskodtam, 3 db vörösréz rúd formájában. A munka roppant gyorsan ment, mert a Trollsky féle módszerrel nagyon halad az ember. És mivel nem akartam kifogástalan felületet előállítani a levezető él terén, csak durva ( 36-os, és 60-as ) csiszolószalagot használtam. A tervem az volt, hogy kellőképpen rusztikus legyen a végén a kés. Mintha csak régen készült volna.   

Ezért használtam az edzésnél is csak fát, és semmi mást. Pont elég lesz a keménysége ahhoz, hogy hagymát szeletelni tudja. A gyors kontúrozás után már egészen elfogadható lett a forma......... főleg a markolat részen, mert az átlagnál kisebb kézzel áldott meg a Teremtő Atya, és végre olyan kés lesz a kezemben, aminél összeérnek az ujjaim........és kezdetét vehette a markolatozás. Itt is kipróbáltam valami új dolgot. Nem használtam ugyanis semmilyen ragasztóanyagot. Csupán a vörösréz rudak tartják a helyükön a paneleket. Ez pontosan elégséges is lenne, ha betartottam volna egy egyszerű szabályt. Miszerint a rögzítések legyenek a lehető legközelebb a markolatpanelok végeihez. A harmadik pedig a kettő között, pontosan félúton legyen. Én nem így tettem, és a ricasso felőli részen el is áll, kb. 0,3 millimétert a panel a pengétől. De aki ismer engem, az tudja, ez nálam bőven a hibahatár alatt van. A markolat jól fogható legyen, az él pedig vágjon. A többi már mellékes. Csak vicceltem ! Hiszen itt is a formába szerettem bele. Arról nem is beszélve, hogy majdnem olyan lett, mint amit elterveztem. A változtatás részemről csak annyi volt, hogy nem akadósra készítettem ( olyanra, mint ha egy csont vége lenne ) hanem simára csiszoltam platánfát. A meglepetés viszont akkor ért, amikor bevittem a munkahelyemre, és aki kézbe fogta.............kivétel nélkül............mindenki suhintott egyet a levegőben, megközelítőleg nyak magasságban. Szerintem eleink, elsődlegesen konyha késnek, de ha szükség volt rá, akkor fegyverként is használták. Én is az előbbi dologra fogom majd használni. 

A libabőröző.

Megközelítőleg másfél hónap kihagyás alatt............elfelejtettem kést készíteni. Az én mentorom, mindig azt mondta:-Gyakorolni, gyakorolni, és még egy kicsit gyakorolni. A mai nap termése, három elrontott penge. Háromból semmi ! Vannak olyan napok amikor el kellene kerülnöm a műhelyt, és mondjuk pihennem kellene. Most is jobb lett volna. Ettől függetlenül, vannak jó óráim. Ez alatt az idő alatt készítettem egy kis méretű munkakést. Ha véletlenül hasonlít a penge formája valamelyik létező késre, az nem a véletlen műve. A Leatherman Skeletoolját használtam a bőrös munkáimnál. Na őt sikerült leváltanom a Libabőrözővel. Anyaga KO 13. Pengéje 60 mm hosszú, és 3 mm vastag. Semmi extra, hiszen egy munkakés. Még talán az esztétikát is sikerült nélkülöznöm. De ez nem is volt szempont. Kézre álljon, és jól vágjon. Ezt pedig miden zokszó nélkül teszi. Nagyon remélem sikerül még az idén összehoznom egy pár elfogadható kést. éppen ezért megyek is ki, és sima laposvason újratanulom a leélezést.

Berényi B52 teszt.

Egy kis kényszerpihenő után visszatértem. De most nem kést készítettem, hanem teszteltem egyet. Kb. egy teljes hónapon keresztül. Beleszerettem ez alatt az idő alatt. Berényi Sanyi B52-es ( én kereszteltem el erre a névre ) késéről van szó. Tökéletes erdőjáró kést sikerült készítenie, annyi bizonyos. A többi kiderül a videóból.

Jaakkina, az ünneplős puukko.

 Még tavaly ( karácsonykor ) kaptam egy Lauri PT 77 nevű, laminált, differenciáltan edzett háromrétegű pengét  szüleimtől. No meg egy kis habos nyír fadarabot is. Természetesen az Acélfullánktól rendelték, akik hibátlanul le is küldték a megbeszélt időre. No, akkor megfogadtam, hogy csak akkor fogok hozzá a kés elkészítéséhez, ha tényleg, de úgy igazándiból kedvem lesz hozzá. Jelentem, nem rég érkezett el az a pillanat, amikor nagyon viszketni kezdett a tenyerem. Tudom ám orvosolni a bajom !  Hiszen csak ki kell mennem a műhelybe. Néhány óra múlva pedig gyógyultnak nyilváníthatom magam.
Na de nem is ez a lényeg. Hanem az hogy semmit nem akartam elszúrni. Drága mulatság ez a penge, és a fahasáb, ahhoz hogy eltoljam. És akkor elég visszafogottan fogalmaztam. Nem volt más hátra, egy kicsit odafigyelve nekiláttam a munkának. Összesen 3 db lyukat fúrtam a habos nyírbe, amiket utána összefűrészeltem a dekopír fűrészes eszközömmel. Örömmel konstatáltam, amikor egyszer csak keresztül tudtam dugni a markolattüskét. Megcsiszoltam két agancsdarabot, és levágtam a fölösleget a fahasábról. De nem dobtam ki, mert terveim vannak még vele. Nagyjából körbecsiszoltam.

Közben az alsó, és a felső bakniban kireszeltem a tüske helyét. Nagyjából ugyanebben az időben a fát is, és az agancsot is addig reszelgettem, amíg nem láttam át közöttük. Összepróbáltam a rablónyársam összetevőit, és bekevertem kb. fél deci, kétkomponensű ragasztót. Majd mindent összekentem vele. Pillanatszorítóval, pár órán keresztül nyomatékosítottam............hogy, márpedig ebből kés lesz, ha belegörbülök akkor is ! Alig bírtam kivárni a kötési idő végét, és már fogtam is hozzá a letisztázáshoz. Megszabadítva a fölöslegtől, én is megkönnyebbültem. Kezd kés formája lenni a kezemben tartott dolognak. De a következő munkafázisnál végképp összeszedettnek bizonyultam. Géppel lecsiszoltam a sarkokat, és ami nálam meglepő fejlemény, szimmetrikusra sikeredett a művelet. Na nem lett tökéletes, de számomra pont megfelelt. Megjegyzem, itt lehet eltolni a legkönnyebben a markolatot. De egy kis odafigyeléssel ( hű, ezt a mondatot mintha nem is én mondanám ! ) elfogadható eredményt tudtam elérni. Aztán következett a kedvenc részem, a legömbölyítés. Szállt ám a por mindenfelé. De marhára élveztem, amikor az érdes felületből, szép sima felület keletkezik a kezem, és az egyre finomabb csiszolóvásznak által. Végül készítettem a pengének egy kis fatokot is celtiszből, mert a sima bőrtokot simán beirdalná a kés éle, ahányszor csak belecsúsztatnám. Befejező mozzanatként elkalapáltam a markolattüske végét egy megzenkolt alátétbe, és ragasztottam rá egy medált. Ja, meg készítetem hozzá egy egyszerű bőrtokot is. A nevét pedig már korábban eldöntöttem, és Jaakkinának kereszteltem. Ez annyit tesz Finn nyelven, hogy ajándék az Úr. Úgy is mondhatnám, hogy készítettem egy " templombajárós " puukkót. Vagy evezhetném ünneplősnek, mert holnap fogom betölteni a 44. évemet. Ahogy Mr Bean, én is meglepem magam valamivel. Hú, már alig várom holnapot, hogy mit fogok kapni tőlem !

How it's made...avagy, hogy is készül(het) egy magyar puukko.

Akkurátusan összekészítek minden eszközt.

Miután 3 db lyukat kifúrtam, összefűrészelem őket.

Lecsiszolok két agancsdarabot, mert abból lesz a bakni.

Rajzolok, és lefűrészelem a fölösleget.

Nagyjából levagdosva. Mindjárt megcsiszolva.

Addig reszelek, amíg nem látok át a fa, és az agancs közt.

A baknikban is kialakítom a markolattüske helyét.

Már alakul a (fa)molekula.

Mindent mindennel összeragasztok. Készül a rablónyárs.

Kicsit préselek is rajta. És közben én is nyögök.

Letisztázva jobban mutat. Megkönnyebbülve !

Aha ! Innen még le kell csiszolni egy pöttyet.

A gépi csiszolás után. Kezd kialakulni a markolat.

Ez a kedvenc részem, a negatív csiszolás. Legömbölyítés.

A kés kész. De tokatlan.

De most már nem. Szinte kész is vagyok. Na jó. Kész vagyok.

Augusztus 20.

Bár még csak Augusztus 10-e van, én már a 20-át ünneplem. Na nem tűzijátékkal, hanem a magam szerény módján, késkészítéssel. Amúgy sem szeretek a nagy tömegben kólicálni. A műhely a nekem való terep. Amúgy pedig csak nagyzolok, mert nem én készítettem a pengét, hanem egy kovács. A kés leendő gazdája, pedig csak annyit kért, hogy egyszerű legyen. Küldött is róla képet, egy könyvből. Miszerint a magyarok régen olyan késeket készítettek, amik minden díszítéstől mentesek voltak. A pengét pedig egyszerű nyélbeütéssel rögzítették, a többnyire fa, vagy agancs markolatban. Mi sem egyszerűbb ennél. Gondoltam magamban. De aztán rájöttem, hogy a kovácsunk vétett egy apró hibát. Csak annyit hogy nem középre kalapálta a tüskét, hanem a fok felé. Mivel az agancsnak van egy természetes íve, ezért a szép egyenes markolattüske, kilátszódott volna a markolatból. Orvosoltam a problémát, és megkurtítottam a tüskét. De még így is nagyon előre esett az él felőli rész. Ezt is orvosoltam. Marcha de Chont Márkiról elnevezett Os-ból készült ujjvédővel. Izület gyanánt kapott egy kis nadrágszíj darabkát is. Meg enyvet. Tadám !!! Kész is, a kis Magyar kés. Az ünnepi hangulatról pedig, a Március idusáról megmaradt szalag gondoskodott. Boldog jövő hét utáni keddet kívánok mindenkinek !