Joó Yimbo I.

Mondtam már, hogy szeretem a kihívásokat ?  Na nem az olyanokat hogy : -Gyüjjön monkey ! Hanem az olyanokat, hogy adott egy bicska, név szerint a spyderco joyimbo 1-es.....ami egy már rég nem gyártott ritkaság.....és én ebből készítsek fixpengés változatot. Ráadásul úgy, hogy növeljem is meg a penge méretét. Mi sem egyszerűbb..... gondolnánk. Rajzoljuk körbe az eredetit, és toldjuk meg a pengét pár centivel. No de akkor néhány szögön is kell változtatni. Na akkor pont nem fog hasonlítani az eredetire ! Na itt jön be az én probléma megoldásom.

Legyen egyszerű, de ne legyen "csumpi" tematikát alkalmazva, meghagytam az eredeti, hegy felőli szélességet, és a fok rész dőlésszögén változtattam. Ennyi. Akkor indulhat is a munka. Nem csinálhatom gagyi anyagból, így tehát rendeltem 14C28N jelű acélt, és szereztem hozzá banksia fát is a markolathéjaknak. Rozsdamentes köracélt, pedig a szegecseknek. Ragasztóm volt, így már tényleg semmi akadálya a kedvenc hobbimnak. Ja de igen van. Kellene egy kis szabadidő ! Nem tudom kit mennyire korlátoz ez a COVID-os mizéria, de mi ugyanúgy dolgozunk mint azelőtt.

Csak akadt szabadidő. Egy új dolgot próbáltam ki. először a furatokat készítettem el, ahhelyett, hogy körbekontúroztam volna. Minden furatot a lágyított acélba fúrni, egy mennyei érzés volt. Nem is tudom miért nem így csináltam eddig. Majd csak elő került a flex is. De hát azt, mindenki használja. A hőkezelés sem okozott gondot, mert utána néztem az előírt értékeknek, és ahhoz tartottam magam. A csiszolás sem okozott gondot. Egyszóval minden percét élveztem a késkészítésnek. Köszönöm szépen Joó úr..... a megbízást ! Nekem való feladat volt.

Apropó  ! Tényleg...miért is nem tudtam leírni helyesen a bicska nevét. Nem is akartam, nehogy plágium ( ha-ha-ha....! ) legyen belőle. Az igazság az, hogy akinek készítettem, egy (tényleg) Joó ember, aki megérdemli hogy rég dédelgetett álma, megvalósulhasson. Igazi sport ember, aki másoknak is megmutatja, hogy milyen az a tudatos mozgás, hiszen a spartan girjától a tabatán keresztül a kalit is tanítja, oktatja. Teszi ezt olyan hévvel, hogy az sok embert magával ragad. Még egy dolgot szeretek benne. Ugyanúgy szereti....és becsüli....a jó késeket mint én. Egyszóval megérdemli, hogy róla nevezzem el ezt az "egyedi" seax formájú pengével rendelkező ....és az ő instrukciói alapján készített.......fixpengést.

UI: Tudom hogy sok ember számára nem szimpatikus a forma. De higgyétek el, ez minket nem aggaszt. Joó úr azért mosolyog, mert kést készítettem neki.......én meg azért, mert kést készíthettem neki. A többi meg...... közönséges kofalárma !

Bucky Bowie.

Minden rendben lesz, nemsokára. Mehetünk minden felé maszk nélkül, kirándulhatunk ahol csak akarunk, és nem utolsó sorban levegőt is kaphatunk. Csak el kell addig ütni az időt valamivel. Nekem könnyű dolgom van, mert évek óta ugyanavval a tevékenységgel foglalkozom kevéske kis  szabadidőmben. Ezért különösen örülök annak, hogy kertes házba költöztünk a párommal. Saját műhelyben, profi csiszolóval, minden percét élvezem a kint létnek. A minap is azon kaptam magam, hogy kezemben a flex, és már vágtam is a kutterlapból a megálmodott késformát.

Van aki semmire sem tartja ezt az acélt. Én szeretem, mert alapállapotában a vastagabb részeknél fúrható, az élnél viszont semmilyen reszelő nem viszi. De a szalagcsiszolónak már nem tud ellenállni. Azért így is eltartott egy kis ideig, mire a legszélesebb részén 40 mm-es acélt V-re csiszoltam. Mellesleg megtaláltam a mérőszalagomat, és olyat csináltam, amit nem igazán szoktam. Lemértem a penge, és a markolt hosszát. Az előbbi 145 mm, az utóbbi 125 mm. Azóta viszont megint nem találom...HI-Hi-Hi. Igaz nem is keresem.

Egy kósza ötlettől vezérelve kitaláltam azt hogy corby csavarral fogom rögzíteni a markolatpaneleket. Esztergályos ismerősöm el is készítette őket, egy régi késemért cserébe. Hasított baknit már készítettem, és nagyon szeretem panelos késeknél használni. Csak egy bajom van vele. Sose tudok derékszögben belevágni a reteszacélba, amit e célra használok. Így mindig utána kell csiszolnom, mert különben csálén állna. Megedzettem, másik két pengével együtt, a számomra szokásos módon. Narancsig fölhevít, öt percig hőn tart, majd langyos olajban lehűt, és végül....maradékhőn megereszt .....metódust követve. Majd némi kis tisztogatás után, felragasztottam a markolatpaneleket, amik alá fekete fíbert is raktam. Nagyon tetszett ahogy a corbyhoz hasonlító csavarok odahúzták a textilbakaelit panelokat, miközben kipréselik a maradék ragasztót. Már alig vártam hogy csiszolhassam a markolatot. Aztán egy kis üröm került a az örömömbe, mert a corbyhoz hasonlító csavarokban, túl mély volt a zsákfurat, és egyszer csak ott tátongott előttem a egy M4-es furat. Semmi baj ! A Barna féle módszerrel betömítettem azt, egy M4-es csavardarabbal, és összecsiszoltam őket. Így az egyik oldalon Corby, a másikon Loveless módon rögzítettem. Végül is jól is jött ki, mert így mindkét stílust meg lehetett valósítani egy késben. Plusz még hogy ezt egy bowiehoz is hasonlít, végképp örömmel töltött el. Szerencsésnek érzem magam, hogy ha karanténban lennék, akkor lenne értelmes dolog, amivel eltölteném az időmet.

Tuohi, a megvalósult álom.

Egy régi mondás szerint, olyan erősen higgy valamiben, hogy más esélye ne legyen, csak megvalósulni. Hát én hittem benne, hogy egyszer egy nyírfakéreg markolatos puukkom lesz. A legnagyobb segítséget V. Csabi adta. Tőle rendeltem ugyanis a markolatom alapanyagát. Szám szerint 5 darab 100x100 milliméteres nyírfakéreg darabot. Amit, miután kézhez kaptam, egy kicsit meghántoltam. Csak hogy hellyel közzel azonos vastagságú darabkáim legyenek. Majd 25x33 mm-es darabokra vágtam, és pecekvágóval, 12x4 mm-es nyílásokat vágtam beléjük. Így készítettem elő a markolatanyagot.

 A pengét most magyar M1-es ( 0,95 %-os széntartalmú ) acélból készítettem, amit eddig kincsként őrizgettem. Imádom az ehhez hasonló szénacélokat, mert nagyon szívós késeket lehet belőlük készíteni. Szóval....ha van egy 5 mm-es vastagságú M1-es acélod, ami 30 mm széles.....te milyen levezető éltipust csiszolnál rá ? Én a V-re csiszolás mellett döntöttem, mert ha nagyobb élszöget adnék neki, skandináv élezéssel, akkor csak repeszteni tudna, és nem vágni. Eldöntöttem, FFG lesz, micro élszalaggal. Mi sem egyszerűbb ennél. Csak neki kell nyomni a csiszoló szalagnak.

Aha, meg ahogy azt Móricka elképzeli. Az M1 kilágyítva sem adja könnyen magát, ezért nagyon megküzdöttem vele, mire lecsiszoltam a "fölösleges" acélt. De azért csak megcsináltam. A hőkezelés viszont könnyebben ment. Sárgásvörösig felhevítettem ( kb. 950 C°-ra, és langyos fáradt olajban lehűtöttem. Majd fél órát pihenni hagytam, és 170 C°-on megeresztettem. Ennyi. Nem bonyolítottam túl. Hogy hány HRC lett, nem tudom, de nem is nagyon érdekel. Minden ilyen "edzési-akcióm" után, ugyanis rögtön letesztelem a pengéimet, egy kissé bizarr módon. A hátam mögé dobom a betonra, és hogy ha egyben marad, akkor átment a teszten. Eddig még csak egyszer volt rá példa, hogy több darabban találtam meg egy késznek hitt acélt. De a Tuohi pengéje kiállta próbát. A sokak által nézett "Tüzben edzett" teszteléseihez képest ez viszonylag kíméletes megmérettetés. Szerintem. Miután ezzel megvoltam, hozzáláttam a tényleges késkészítéshez. A sárgaréz lapos idomba elkészítettem a markolattüske helyét, és piros fíberrel megdíszítve felhúztam a tüskére a kéregdarabokat, némi két komponensű ragasztó kíséretében. Egy teljes óra száradás után már csiszoltam is a négyzetes, nyers markolatot, méghozzá duci csepp alakúra A nyírfa kéreg könnyen csiszolható. Így hát néhány perc múlva, már ott díszelgett a kezemben a régi álmom manifesztációja. Nem volt más esélye, csak az hogy megvalósuljon. Nagyon boldog voltam, mert végre megértettem, hogy miért használják olyan előszeretettel a nyírfakérget, az északi népek a késeik markolatának. Olyan a tapintása mintha bársony lenne az ember kezében, miközben olyan kemény, hogy körömmel se lehet benyomni. Szóval tökéletes markolatanyagnak. A Tuohi egy mérföldkő lett számomra. Most értem meg arra, hogy késeket készíthessek. Legalábbis most ezt érzem. Remélem ez az érzés kitart egy darabig. Nagyon büszke vagyok rá, és ezt az érzést senki sem tudja elvenni tőlem. Utolsó gondolatként csak annyit mondanék, aki eddig nem csinált kést, próbálkozzon vele. A sok munka végén.........ott lesz a kezében az........amit pénzért nem lehet megvenni. A saját két kezével előállított, személyre szabott, boldogsághormon.

UI: Az érzés megfizethetetlen. Minden másra ott van a MasterCard.

Iron Bamboo...

 Sokszor van kedvem kést készíteni mostanában. Mivel a csiszológépem tökéletesen működik, ezért hozzáfogok olyan kés készítéséhez is, ami nem volt tervben. Így fogtam hozzá az Iron Bamboo-hoz is. Régi Orosz gyalukés, tökéletes a leélezés gyakorlásához. Ezt akarom, sok év után rendesen megtanulni......rendesen csinálni. Ha lehet akkor kézből, és nem JIG segítségével. Berényi Sanyinál jártam egy párszor, és mindig csodálkoztam milyen könnyedén alakul az acél a kezei, és a csiszológép által. Avval a kezével, amivel a penge felőli részt odanyomta, mindig volt valami.

Fa.....rongy.....bőrdarab.....? soha nem tudtam kivenni, hogy mi volt az. Én nem használok ilyet. csak a mutatóujjammal támasztok alá. A másikkal, meg jól megmarkolom a markolat felőli részt. Egyszer bent járt a boltunkban Sándor, és azt mondta hogy nem elég lazán fogom az acélt. Mondtam neki, hogy :- Hát persze, mert nem akarom hogy kivegye a szalag a kezemből a pengét ! Mosolygott, és csak annyit mondott: Nem fogja..... ha jól tartod az acélt ! Mindig az a kezed irányít, amivel a penge felőli részt alátámasztod. a másik, markolat felőli részt lazán kell fogni. Megfogadtam a tanácsát, és nem bántam meg. Majdnem tökéletes V-re csiszolást tudtam készíteni evvel az ÚJ-UJJ technikával. Annyira boldog voltam, hogy teljesen belefeletkeztem, és nem tudtam leállni a csiszolással. Na ez látszik meg a markolaton. mivel 5 milliméteres volt a gyalukés vastagsága, és én 1 milliméter mélyen gödrösítettem meg a az acélt a markolatnál, pont elég anyag maradt a szilárdság megtartásához. A markolat has, és hát felőli részén, már bátrabb voltam, és 3 milliméter mályen csiszoltam bele az acélba. Pont négy ujjnak való támaszt tudtam rá készíteni. Az meg egy átlagos emberi kéznél, több mint elégséges. Aztán meg kitaláltam, hogy beleflexelek a vastagabb részeknél "1S-korong-gal" , hogy hasonlítson.......egy......bambuszra. Nagyon boldog voltam amikor elkészültem vele. Aztán "savazást" tartottam, mert túlságosan vakított a fényes felület. Na így már nagyon tetszett. Varrtam neki nadrágot is,bőrből. Azóta viszont nem tudom kitenni a táskámból, mert mindig magamnál akarom tudni. Így meg aztán a szél sem visz el olyan könnyen. Mert.... a táskámba sok kés kell, nehezebb vagyok, mint a Vasember. Hogy ha egyet kivennék belőle, Vasember azonnal lelőne.

UI: Az utolsó két mondatomért, én kérek elnézést. Nehezen tudok leállni, a rímek faragásával. Tudom.... helyette is gyakorolhatnék, mert így a végén, még talán, kést is meg tanulok készíteni.

Replikáns.

Azt szeretem ebben a mai világban, hogy modernizálódik, és percről percre fejlődik. Az emberek meg minden újdonságért oda vannak. És....meg is veszik a legújabb modelleket.... mindenből.Azt viszont nem szeretem, hogy a régi dolgokat nem becsüli. Se a világ, se az ember. Tisztelet a kivételeknek. Az az ember aki ezt a kést készíttette velem, viszont nagyon is becsüli a régi jól bevált dolgokat. Ilyen volt számára az Aitor Raid Gauloises, Tőr, ami ugye a "kommen-diós" katonák számára készült. De a civil felhasználók, másra is, többek közt vadászkésnek is használták.

Neki is volt egy eredeti kése. De .....csak volt ! És vágyott rá, hogy újból legyen neki. Na mivel én varázsló nem vagyok, de ha feladatot kapok akkor azt tehetség(???)emhez mérten végrehajtom. Mivel alapanyagot is adott hozzá, nem volt más választásom, meg kellett csinálnom a replikát. A még működő laptopomon a kellő méretűre nagyítottam a kést ábrázoló képet képernyőn, és átlátszó papírra lemásoltam a körvonalakat. Aki ismeri az eredeti kést, az fogná a fejét, hogy az a vonal nem is ott van, amott meg van benne egy lecsapás...stb...stb. De itt most nem ez volt a lényeg. Hanem az hogy használható kést tudjak alkotni, a kapott ( cutterlap ) alapanyagból. Örömmel konstatáltam, hogy csak három kis flexkorongom fogyott el, mire kivágtam a kés kontúrjait. A VSM csiszolószalagjaim, viszont betyárul jól birják. Még a fúróhegyeim is.Mert jócskán van a merbau markolatpanelok alatt könnyítőfurat. Amit viszont meg kellett látványosan meg kellett változtatnom, az a levezető él szöge volt. Mert a cutterlep vastagsága 5,5 mm volt. Majdnem a fokig fel kellett köszörülnöm, hogy ne repesszen, hanem vágjon a kés. Így viszont még "csapkodásra" is alkamas lett, a sima vágások mellett a Aitor hason...más. Hőkezeltem, és megeresztettem. Csak úgy csúszkált rajta a finom reszelőm. Majd a gazdája egy pár hónap után, úgy is referálni fog nekem, hogy milyen az éltartása. Én viszont egy valamit megtanultam a készítése közben. Ha képes vagy rá.......akkor csináld is meg......és ne halogasd ! Addig teheted csak meg, míg egészséges vagy, és az idő, nagyon gyorsan telik. Lehet hogy az unokáink sem nem látnak már eredeti dolgokat, csak replikánsokat, de abból jó sokat. Én viszont büszkén mondhatom, hogy egy van csak belőle a világon, mert nincs az az Isten, hogy én ezt, még egyszer replikálom.

Iron Camel.

 Vannak olyan helyzetek, amikor az ember fiát kész tények elé állítják, Én is így jártam Vadász "Csonti" Zsoltival, mert elém állt és kerek perec kijelentette, hogy neki KELL egy kés tőlem. Nem mondhattam jól bevált szövegemet, hogy keresd a magyar mestereket, ha egy jó kést akarsz. Hiszen neki az volt a lényeg hogy AMA-tőre. Csak két kérdést tettem fel neki. Miből legyen, és mikorra szeretné ? Harckocsicsapszegből, kovácsolva, és 2020 januárjában jövök érte. Én pedig csak egy dolgot kértem tőle. Tevecsontot.

A vicc az egészben, hogy amikor tevecsontra gondoltam, akkor nem gondoltam volna, hogy még a boldogult gazdája bőre, is rajta lesz a lábszárcsonton. A marokkói reptéren is keresték a vámosok, a csontokhoz tartozó jószágot, de egy idő  után feladták. Tehát, megkaptam a markolathoz való anyagot is, indulhat a Tevés-kés projekt. Először is a pengét kellett elkészítenem, ami viszonylag könnyű dolog volt, mert még volt két késre való, a régen lekovácsolt csapszegből. Rárajzoltam a formát, és kontúroztam.

Mivel azt már az elején eldöntöttem, hogy hasított baknis kés lesz, kivágtam a pengéből a bakni helyét is. Mindeközben próbáltam a teve csontból egy értelmes darabot kivágni, a markolatpaneloknak. Na ez volt a dolog nehezebbik része. Sehogy nem akart kiadni egy kb. 100x35 milliméteres darabot. Igen itt is rájöttem, hogy a természet nem alkot egyenes dolgokat, mert az mindig az ember műve. Így hát változtattam a terven és beiktattam, még két baknit, amibe így már be tudtam szabni, két két általam házilag stabilizált csont darabot. Összeillesztettem mindent, és rögtön utána szét is szedtem, hiszen meg kellett hőkezelnem a pengét. A márkázásnál, viszont volt egy kis malőr, mert az egy nagy ütés helyett sok kicsit ütöttem. Így elég "érdekesre" sikeredett a logóm. Nem véletlenül nem szoktam használni. Na de miután ezen a megrázkódtatáson s túl voltam, jöhetett a kedvenc részem, az összecsiszolás. Mivel egy kovácsolt késről van szó, ezért nem volt szívem minden hibát kicsiszolni a késpengén. Mivel a tevecsontot sem főztem ki trisós vízben, ezért az sem lett tiszta fehér. De szerintem pont illik a pengéhez. Ahogy a késesek mondani szokták ......rusztikus.....lett. De tudjuk, hogy ez annyit jelent , hogy akad még rajta ( nem kevés ) csiszolni való. Úgy is mondhatnám ahogy a teve sem szép állat, hát a róla elnevezett késnek sem kell szemet gyönyörködtetőnek lennie. A gazdája megkapta, és valószínűleg el is vitte a soron következő, több kontinensre kiterjedő "trabis" túrájára. Használja egészséggel, ha szükség úgy hozza. Én büszke vagyok rá, hogy egy világjáró kést csináltam, egy világjáró embernek.

Fanta Narancs.

Ritkán szoktam megengedni magamnak azt a luxust, hogy kést vegyek magamnak. Évente egy fix, és egy hajlítható pengés a limit, amit be is szoktam tartani. Ellenben abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogyha bármi megtetszik, akkor azt elkészítem. Természetesen nem olyan kiváló minőségben, mint amilyen az eredeti, hiszen azt a szintet, és még sok év után sem ütöm meg. De próbálkozom vele minden alkalommal, amikor újból, és újból, (alig szűnő lelkesedéssel )belevágok a késkészítésbe. Most is így tettem mert erre a késre már régóta fájt a fogam.

 Az eredetit ( ami a nevéből is látszik, egy olasz cég készíti ) Fantoni C.U.T. névre keresztelték. Én az enyémet eldöntöttem Fanta Narancsnak fogom nevezni. .

Viszont azt megfogadtam, hogy most az egyszer minőségi anyagot fogok választani. A késeswebshop. hu ról rendeltem egy 4,8x40x300 mm-es 1095 szénacélt a pengének, és 3,5 mm-es narancsszínű G10-t a markolatpanelok  alapanyagának. Hálás vagyok V. Csabinak hogy hozzájuttatott ezekhez a kifogástalan minőségű termékekhez. A korrektségét pedig külön is meg köszönöm. Remegő késsel bontottam a bélelt borítékok amiben a fincsi cuccok érkezetek. Végre én is jó kést készíthetek !

Nem akartam túlbonyolítani a készítés folyamatát, de egy két újdonságot ezen a késen is kipróbáltam. Például azt, hogy osztott lett a markolat. Műanyag, lemez, és G10 kombót állítottam elő, némi ragasztó, és egy kis préselés segítségével. Ja és a panelokat rögzítő csavarokat négy darab carbon nyílvesszőhöz való nyílhegyből csináltam meg. Tudom ez a mesterek szemében "fillérb@szás, de akkor sem tudtam több pénzt kiadni Corby csavarokra, de a kétkomponensű ragasztóm is elfogyott, és inkább azt vettem a csavarok árán. A lényeg az, hogy rendesen föl tudjam rögzíteni a panelokat. Az alábbi képeken jól látszik, hogy ezt a feladatot is sikerrel megoldottam. A jó az egészben az hogy a csiszológéppel nagyon lehet ám haladni. Feltéve ha van szalagod hozzá. De hozott a Jézuska  ( S.  Istvántól )azt is. Rajzoltam, fúrtam, flexeltem, csiszoltam ( néha bele is ) hőkezeltem ( kb. 800 C°-on ) lehűtöttem langyos olajban, és hagytam fél órán keresztül, maradékhőn ( kb. 200 C°-on ) pihenni, hogy megeresztve is legyen az acél. Az eredmény félelmetes lett számomra. A legkeményebb reszelőm sem tudott kárt tenni benne, az élnél. Egy szó mint száz,veszettül jó anyag a 1095-s szénacél ! Miután teljesen készre csiszoltam, alig vártam hogy kipróbálhassam.a Fantát. Nem csalódtam benne, mert nem csak a fenyővel, de még a bükkfával is megbirkózott. Hasította, faragta, fúrta. A kezembe is jó érzés fogni, nem még hogy dolgozni vele. Boldog vagyok, hogy belevágtam az elkészítésébe. Még a mosolyom is más lett, amióta rászoktam a Fantára.

UI: Leendő késkészítők ! Ne sajnáljátok a pénzt a jó alapanyagokra ! Megérik az árukat.

N.W.K. & P.B.K.

N.W.K. ( new wave knife ) az első olyan késem, aminél mindent fordítva csináltam, mint ahogy szokás csinálni. A tervem az volt, hogy egy olyan kést készítsek amiben egyenes vonal nem található. Teljesen rábíztam az vonalvezetést a gépemen lévő görgő ívére. Még a markolaton is ezt alkalmaztam, csak azért, hogy a merbau markolat minden évgyűrűje is a hullámos mintát adja ki. A nessmuk penge forma pedig ugyanúgy illik hozzá, mint kólához a szívószál. Nagyon kellemes csalódás ért amikor kipróbáltam, hogy vágja-nyomja e a markolat tenyeremet. Egyáltalán nem. két ujj  jut a markolat aljára, és kettő a penge felőli részre. Így is meg lehez oldani az ujjtámaszt......nem ? De. A három milliméteres vastagságú penge egyébként aszfalt vágó korongból készült, házi hőkezeléssel. Nem tudom hány HRC, de nem is érdekel. Nem az első késem készítem belőle. Konyhai munkától a kartonvágásig sok mindenre alkalmas ez az acél. Aki viszont jó kést szeretne, az vegyen jó acélt, és abból dolgozzon. Nekem megfelel, és az új gazdájának ( a főnökasszonyomnak ) is. Mivel már ő is kipróbálta, ő egyet is ért velem. A " újhullámot " pedig nagyon is bírja.

P.B.K. ( pocket bowie knife ) Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy az egyik kedvenc kés formámat a bowie-t ........nem e lehetne e ......zsebméretben elkészíteni. Ó dehogynem. Sokan látnak fantáziát benne. Én is. kell egy olyan kés az embernek ami kicsi, de erős, mint a bors. Ha kell egy kókuszdiót is fel lehessen vele bontani ( mert ez olyan életszerű, és mindennapos dolog ) de ha úgy hozza a sors, még blankolni, purhabot levágni, de még falatozni is lehessen vele. Pontosan fogalmazva, mindenre is jó legyen. Egy disznóvágásra mondjuk nem biztos hogy magammal vinném, de az amúgy is ritkán szokott lenni. Az alapanyag ebben az esetben is vágó korong. Vágom hogy ez is jobb lett volna Bohler N690-es anyagból. De nekem olyanom ritkán szokott lenni. Talán ha írnék a Jézuskának. Ja nem. Szegény megszakadna mire idecipelne nekem egy  1000x50x4mm es O1-es acéldarabot. Inkább Csiszolószalagot kérek tőle, azt biztos elbírja. Én meg majd a zsebébe csúsztatok egy P.B.K.-t, de csak tokkal együtt, hogy ki ne szúrja a zsebét. Jézusom miket beszélek. Teljesen ünnepi hangulatban vagyok. Egy szónak is száz a vége, mindjárt itt az ......ez év vége. Én meg eredményesnek érzem ezt az évet, mindent megcsiszolva, megélezve, együttvéve.

Presztízs...kérdés.

Ezt is megéltem. Soha nem akartam reklámozni magam. De annak a kérdésnek, hogy: Hogyan készül egy kés ? Na ennek a nem tudok ellenállni. Ha pedig ezt egy újságíró teszi, akkor kinyílik a szövegládám. Csak bő félóra elég volt ahhoz, hogy eloszlassam a kételyeit, a hobbimmal kapcsolatban. Büszke vagyok arra amit csinálok, és remélem életem végéig megmarad majd az olthatatlan vágyam, a késkészítés iránt. Amíg erővel bírom, csinálni is fogom. Nagyon szépen köszönöm a Presztízs magazinnak, és Kovács Jankának, hogy fantáziát láttak bennem, és abban amit szabadidőmben csinálok.

Csak egy a sok kés közül amiket a közelmúltban készítettem. Nemsokára én is írni fogok.  Na nem az ügyes légyről, hanem a késről ami alatta van.