Jaakkina, az ünneplős puukko.

 Még tavaly ( karácsonykor ) kaptam egy Lauri PT 77 nevű, laminált, differenciáltan edzett háromrétegű pengét  szüleimtől. No meg egy kis habos nyír fadarabot is. Természetesen az Acélfullánktól rendelték, akik hibátlanul le is küldték a megbeszélt időre. No, akkor megfogadtam, hogy csak akkor fogok hozzá a kés elkészítéséhez, ha tényleg, de úgy igazándiból kedvem lesz hozzá. Jelentem, nem rég érkezett el az a pillanat, amikor nagyon viszketni kezdett a tenyerem. Tudom ám orvosolni a bajom !  Hiszen csak ki kell mennem a műhelybe. Néhány óra múlva pedig gyógyultnak nyilváníthatom magam.
Na de nem is ez a lényeg. Hanem az hogy semmit nem akartam elszúrni. Drága mulatság ez a penge, és a fahasáb, ahhoz hogy eltoljam. És akkor elég visszafogottan fogalmaztam. Nem volt más hátra, egy kicsit odafigyelve nekiláttam a munkának. Összesen 3 db lyukat fúrtam a habos nyírbe, amiket utána összefűrészeltem a dekopír fűrészes eszközömmel. Örömmel konstatáltam, amikor egyszer csak keresztül tudtam dugni a markolattüskét. Megcsiszoltam két agancsdarabot, és levágtam a fölösleget a fahasábról. De nem dobtam ki, mert terveim vannak még vele. Nagyjából körbecsiszoltam.

Közben az alsó, és a felső bakniban kireszeltem a tüske helyét. Nagyjából ugyanebben az időben a fát is, és az agancsot is addig reszelgettem, amíg nem láttam át közöttük. Összepróbáltam a rablónyársam összetevőit, és bekevertem kb. fél deci, kétkomponensű ragasztót. Majd mindent összekentem vele. Pillanatszorítóval, pár órán keresztül nyomatékosítottam............hogy, márpedig ebből kés lesz, ha belegörbülök akkor is ! Alig bírtam kivárni a kötési idő végét, és már fogtam is hozzá a letisztázáshoz. Megszabadítva a fölöslegtől, én is megkönnyebbültem. Kezd kés formája lenni a kezemben tartott dolognak. De a következő munkafázisnál végképp összeszedettnek bizonyultam. Géppel lecsiszoltam a sarkokat, és ami nálam meglepő fejlemény, szimmetrikusra sikeredett a művelet. Na nem lett tökéletes, de számomra pont megfelelt. Megjegyzem, itt lehet eltolni a legkönnyebben a markolatot. De egy kis odafigyeléssel ( hű, ezt a mondatot mintha nem is én mondanám ! ) elfogadható eredményt tudtam elérni. Aztán következett a kedvenc részem, a legömbölyítés. Szállt ám a por mindenfelé. De marhára élveztem, amikor az érdes felületből, szép sima felület keletkezik a kezem, és az egyre finomabb csiszolóvásznak által. Végül készítettem a pengének egy kis fatokot is celtiszből, mert a sima bőrtokot simán beirdalná a kés éle, ahányszor csak belecsúsztatnám. Befejező mozzanatként elkalapáltam a markolattüske végét egy megzenkolt alátétbe, és ragasztottam rá egy medált. Ja, meg készítetem hozzá egy egyszerű bőrtokot is. A nevét pedig már korábban eldöntöttem, és Jaakkinának kereszteltem. Ez annyit tesz Finn nyelven, hogy ajándék az Úr. Úgy is mondhatnám, hogy készítettem egy " templombajárós " puukkót. Vagy evezhetném ünneplősnek, mert holnap fogom betölteni a 44. évemet. Ahogy Mr Bean, én is meglepem magam valamivel. Hú, már alig várom holnapot, hogy mit fogok kapni tőlem !

How it's made...avagy, hogy is készül(het) egy magyar puukko.

Akkurátusan összekészítek minden eszközt.

Miután 3 db lyukat kifúrtam, összefűrészelem őket.

Lecsiszolok két agancsdarabot, mert abból lesz a bakni.

Rajzolok, és lefűrészelem a fölösleget.

Nagyjából levagdosva. Mindjárt megcsiszolva.

Addig reszelek, amíg nem látok át a fa, és az agancs közt.

A baknikban is kialakítom a markolattüske helyét.

Már alakul a (fa)molekula.

Mindent mindennel összeragasztok. Készül a rablónyárs.

Kicsit préselek is rajta. És közben én is nyögök.

Letisztázva jobban mutat. Megkönnyebbülve !

Aha ! Innen még le kell csiszolni egy pöttyet.

A gépi csiszolás után. Kezd kialakulni a markolat.

Ez a kedvenc részem, a negatív csiszolás. Legömbölyítés.

A kés kész. De tokatlan.

De most már nem. Szinte kész is vagyok. Na jó. Kész vagyok.

Augusztus 20.

Bár még csak Augusztus 10-e van, én már a 20-át ünneplem. Na nem tűzijátékkal, hanem a magam szerény módján, késkészítéssel. Amúgy sem szeretek a nagy tömegben kólicálni. A műhely a nekem való terep. Amúgy pedig csak nagyzolok, mert nem én készítettem a pengét, hanem egy kovács. A kés leendő gazdája, pedig csak annyit kért, hogy egyszerű legyen. Küldött is róla képet, egy könyvből. Miszerint a magyarok régen olyan késeket készítettek, amik minden díszítéstől mentesek voltak. A pengét pedig egyszerű nyélbeütéssel rögzítették, a többnyire fa, vagy agancs markolatban. Mi sem egyszerűbb ennél. Gondoltam magamban. De aztán rájöttem, hogy a kovácsunk vétett egy apró hibát. Csak annyit hogy nem középre kalapálta a tüskét, hanem a fok felé. Mivel az agancsnak van egy természetes íve, ezért a szép egyenes markolattüske, kilátszódott volna a markolatból. Orvosoltam a problémát, és megkurtítottam a tüskét. De még így is nagyon előre esett az él felőli rész. Ezt is orvosoltam. Marcha de Chont Márkiról elnevezett Os-ból készült ujjvédővel. Izület gyanánt kapott egy kis nadrágszíj darabkát is. Meg enyvet. Tadám !!! Kész is, a kis Magyar kés. Az ünnepi hangulatról pedig, a Március idusáról megmaradt szalag gondoskodott. Boldog jövő hét utáni keddet kívánok mindenkinek !

Pille...

Lelkem akkor lel megnyugvást, ha a kezem által készített dolog kedvemre valóra sikeredik. Mert ugye az zeneszerző ki tud teljesedni, ha ír egy jó dalt. Vagy a séf is amikor megalkot  egy új ételt. Én ugyanígy vagyok a késekkel. Bár már teli vannak a polcaim éllel rendelkező alkalmatosságokkal, de még nem érzem úgy hogy le kellene állnom. Ellenkezőleg. Gyakorolok, mert nem sokára hozzá kell fognom a karácsonyi ajándékba kapott Pt-77 laminált penge, és a rajzos nyírfa hasáb puukková alakításához. Nem szeretném eltolni, hát gyakorlom a késkészítést szorgalmasan.

Avval szoktam indítani, hogy amikor belépek a műhelybe, meggyújtok egy szantál füstölőt, és megnyugszom. Aztán csinálok egy hátra szaltót, és hozzálátok a penge elkészítéséhez. Ha kell ragasztok, és másnap lecsiszolom a fahasábról a fölösleget, hogy markolat legyen belőle. Ennél bonyolultabb dolgokra amúgy sem vagyok képes. Na de a Pillét, máshogy készítettem. Mivel nincs alapanyagom, mostanában sűrűn nézek szét a kacatos fiókomban. Ott találtam egy 100 Forintos boltban vásárolt.....alumínium lemez borítású !................konyhakést. Semmi extra, szimpla tömeg gyártott fogyasztási cikk.

Megsajnáltam, és adtam neki új ruhát. Na nem túl drágát, hiszen a markolat java része, egyszerű fehér háncsos nyírfa ágból áll. No meg egy kis paliszanderből. Nem volt semmi bonyolultság az elkészítésében, mert csak lukat fúrtam az ágba, és kifűrészeltem a markolattüske helyét. Majd kireszeltem a fölső bakniban is, de kicsit finomabb mozdulatokkal, evvel eltüntetve a tátongó réseket. Az alsóba pedig két furatot mélyítettem 3 mm-es fúróval, és a markolat aljában is megismételtem az eőbb említett művelete. A ragasztó száradása után, pedig már csak finomítanom kellett az egészen. Csiszolás után megállapítottam, hogy pillekönnyű lett. Jött a megvilágosodás.........mert felkapcsoltam a másik 25 W-os izzót.........akkor ez lesz a neve. Rögtön beindult a fantáziám, és elképzeltem hogy egy stilizált pillangót fogok rajzolni a markolatra. Öcsém viszont megmentett ettől, mert megrajzolta helyettem. Neki ugyanis fényévekkel jobb a kézügyessége, mint az enyém. Nem hiszed ? Akkor néz csak meg a rajzait..........itt ! Aztán pedig a Victorinox Spartan bicskámmal jól kifaragtam. Végül pedig lemértem, és 60,2 grammot mutatott a mérleg. Na ekkor teljesen megnyugodtam. Történhet bármi ebben a világban, amíg én késeket készíthetek, addig nagy baj nem lehet. 

Porky Pork...

Nyugodjatok meg, elmúlt a mesélős korszakom. De a késkészítős még nem. Szó szerint elkapott a vágy. Egy régi késes elképzelésemet öntöttem fába, és fémbe. Szimpla diófába, és ( jobb híján ) lapos acélba. Őrizgetek, szárítgatok néhány fadarabot a polcaimon a műhelyben. Néhányat már évek óta. Nézegetem, simogatom, és amikor eljön az ideje, akkor felhasználom őket. De néha a fene megesz engem, mert rájövök, hogy a féltve őrzött, szép erezetű fa nem csak nekem tetszik, hanem a kemény...fa...szúnak is. Egyszer meglátom, a csepp kis nyakát kitekerem, az biztos. 

Jöhet a "B" terv, most is az lépett életbe. Van a fejemben kb. minden méretbe ( n ). Trance zene az mp3 lejátszóba, indulhat az stopperóra. Egy ima elmormolva, fránya reszelő a kézbe, és fél óra alatt a leélezést majdnem kireszeltem készre. Csak akkor kaptam észbe, mikor a zenének hirtelen lett vége. Bárkinek szívesen ajánlom aki fogyni szeretne, végezze ezt a testmozgást............ötször hetente. A francba, már rímelek megint, inkább abba hagyom mielőtt valaki megint. Bár ez nekem szokott egyből menni, hibbant vagyok nincs mit tenni.  

Írok inkább a késről, kvázi büntetésből. Itt a rímelés vége ! Na.................. valaha jobb napokat látott laposacél került a kezembe, ami st 52-3 jelzéssel volt ellátva. Ez ugyan egy igazi késes számára nem túl vágykeltő alapanyag, de számomra egy kincs. Ja, a betűk és a számok azt jelentik, hogy nem sima gagyi laposvas. Valamennyire meg is tudtam hő kezelni, de nem vittem túlzásba. Nekem megteszi. Amúgy is a formába voltam, vagyok beleszerelmesedve. A középső képen látható talán az ami annyira tetszik. Majdnem sikerült egy ívvé varázsolnom a penge hasát, a markolattal. A cél az volt hogy ne csússzon le a kezem használat közben, de ne legyen rajta az ívet megtörő keresztvas sem. Amúgy nem bíztam semmit a véletlenre, és a markolat tüskét egyhelyen átfúrva, beraktam egy csőszegecset is. Pedig a markolatgomb ( ami egy sima M6 csavar ) is megtartotta volna. De hogy miként is ? Azt majd egy következő bejegyzésemben elárulom. Oppá, oppá, a neve pedig Dagadt disznó lett. Szó szerinti fordításban kövér hízó, de az nem olyan kifejező. Ó, ó, ó, rögtön munkát is adtam neki, és egyben a hátteret is elkészítettem. Szétvagdostam vele egy derék magasságig érő fenyőgally kupacot, amit a néhány héttel ezelőtti jégeső miatt le kellett vágnom a fenyőfáról. Jól vizsgázott. A gyanta pengéről való eltávolítása után, gyorsan le is fotóztam, és a Porkynak, amint a képen is látható, a büszkeségtől dagadt a melle. Mivel a neve is az, szerintem ez így természetes. Azért az enyém is dagadt egy kicsit, de az én mellemről nem készül fotó, mert még nincs felkészülve a világ a látványra.  

Paszuly Panna...

Paszuly papa olvasgatott, Paszuly mama aludt. Paszuly Panna gondolt egyet, s ott hagyta a falut. Goldolt egyet magába, elmegy ő Afrikába. De a következő saroknál tovább nem jutott, mert a verdája lerobbant legott. Na most menjek stoppal tovább ? Inkább felhívom Vaszilt a német juhász kutyát. Igyi szudá.......pasli damoj, a szándékom elég komoly. El a karok jutni a fekete kontinensre, Vaszil tudsz e segíteni benne. Da...mondta a majdnem farkas, van az udvarban egy Barkas. Avval elviszlek bárhova, ne aggódjál Panni bab...a ! Egy óra múlva előállott, a fék hangja velőt rázott. De rálépett a gázpedálra, úgy hogy a hűtőrácsnál volt a lába. Mér is akarsz menni oda, kérdezte a kutya koma. Közöd hozzá semmi nincs, az útra figyelj, duma nincs! Erre Vaszil haragra gerjedt, és Pannit kirakta 20 méterrel lejjebb. Ott állt szegény magába roskadva......Ha nem szólok ott lennénk mostanra. Ezennel megfogadom, hogy a számat evésre tartogatom. Nem szólok be senki másnak, csak a szelektív hulladékgyüjtő nagyobbik fiának. Jó kis paszuly leszek, és most meg rögtön hazamegyek. Betoppant az ajtójukon, miután bepillantott a kulcslyukon. Paszuly papa olvasgatott, Paszuly mama aludt. Tehát észere se vették, hogy közben Panni elhagyta a falut. Panni  örömében bukfenceket vetett, este pedig zöldbab főzeléket evett.

A történet tanulsága csak annyi, ha el akarsz jutni valahová, nem szabad otthon maradni.

Kiegészítő jelentés.

Stirlitz tudta, ezt az információt nem tarthatja magában. Az eszköz O-rossz kés maradékából készült. 2 rubel 35 kopejka volt az eredeti ára. Az átalakítás után 77 mm hosszú, 17 mm széles, és 1,7 mm vastag lett a pengéje. Pont végig éri Stirlitz tenyerét. Markolata vörös csillaghoz hasonló színű cédrusból van. Státusz: Ön és közveszélyes a kés. De leginkább csak azokra, akiknek B.A.B. monogramjuk van.

Konklúzió: Az nem tudom mit jelent.

Következmény: Stirlitz benzint adott a macskájának tej helyett. A macska 5 lépés után összeesett. Stirlitz úgy gondolta, a macskából kifogyott a benzin.

   

Barnabás és a lágytojás.

Ez volt az első mesém címe. Volt idő amikor ilyen dolgokra vetemedtem. De az idők során az ajtófélfával együtt én is tovább vetemedtem. Már nem írok meséket, se leveleket. Pedig régen nagyon imádtam az efféle időtöltést. Mostanában mással múlatom az időmet. Nem kell nagy ész hozzá hogy mivel is. Hát a késkészítéssel. Bár másnak csak egy fém, és egy vasdarab, de az én számomra, mindegyik darab maga a megtestesült mese. Ugyanis mindig úgy kezdődik hogy, hol volt, hol nem volt. Ez ugye a pengeanyag volna. Már mint ami hol van, hol nincs. Na de nélküle nem kezdődne el a mese. Mi után túl vagyok a főhős meglelésén ( aki mellesleg jobb napokat látott Cirkula herceg volna, aki ugye inkább vékonyka, mint délceg ) jöhet a többi szereplő is.

 Itt van példának okáért Mahagóni, a pej paripa. Semmihez sem fogható, szemet gyönyörködtető barnaságú, és dúsan erezett. Vagy itt van a semmirekellő, kétszeresen is gyorsan komponáló, Német udvari zenész Uve Rapid. Nem egészen 20 perc alatt elvégzi a dolgát. A nagyot is ! És képes mindenbe, és mindenkibe belekötni. A sort, akarom mondani a short, az ugyan rövid de roppant fontos szerepet kapott Carlson Severin Ölstjökülle, rövidítve C.S.Ő. aki a szegecset játssza ) zárja. Együtt az egész csapat, és indulhat a kaland..............Nem bírom ki............írnom kell egy mesét. Csak egy kis rövidet. Hogy nehogy megálljanak a gyerekek tőle a fejlődésben. Kezdődjék hát a se füle se farka, ellenben roppant kacifános történet.
   

Barnabás, és a lágytojás.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy herceg. Kemény volt és céltudatos, hiszen egész álló nap aprította az önjelölt faszablyás vitézeket. Ő volt Cirkula herceg. Egyszer egy reggelen ( miközben egyszerre ásított, és szellentett az ágyában ) kedve szottyant zenét hallgatni. De nem ám komolyzenét, hanem valami komolytalant. Olyan zúzósat, vagy még inkább gépzenét. Azonnal elvágtatott Mahagónin, a pej lován, a tőle nem egészen 36 méterre lakó, német származású udvari zen-észéhez. Megkérte Uve rapidot, hogy kompon-álljon neki egyet. - Na de herceg, ha én kompon állok, attól még te nem fogsz zenét hallgatni ! Szólott imigyen a komponista. -Mi van ? A herceg kezdte elveszteni a fonalat. -Mit bánom én hogy mit csinálsz, estére zenemű legyen ! -Javoll, herr Cirkula. Mondta erre a német. - Vascht mach ogs ? Kérdezett vissza a herceg. Na itt mind a ketten elvesztették a fonalat. De azért mindenki elindult a dolgára. A zenész a nagy, a herceg a kis dolgára. Ekkor jött a képbe Carlson Severin Ölstjökülle, az apró termetű svéd udvari udvaros. -Eriggyé mán a műhelybe te gyökérson ! Ott hallhatson ilyen zenétson. Mondta majdnem latinul a svéd a németnek. Ott viszont csend honolt. Mivel Barnabás, az udvari műhelyes ( ??? ) éppen reggelizett. -Mi kéne, ha vóna ? Szólott ízes magyarsággal. -Gépzene vazze ! Szólt a sváb. -Nekem meg áram vazze ! Szólt a magyar. -Hát nem tudom megfőzni a tojásomat a reugeot-mon ! Azzal se szó, se beszéd, a német feltalálta a váltakozó áramot, és beindították együtt a csiszológépeket. Volt ám öröm, mert Uve az egészet felvette Tesla tipusú, csehszlovák szalagos magnójára, és " újradídzsézte " az egészet. A hercegnek nagyon tetszett, és electric boogiezni kezdett. Mindenki boldog volt és lelkendezett, csak Barnabás nem örvendezett. Zárlatos volt az a rohadt rezsó, és így nem készült el a lecsó. Megette hát nyersen, ami ugye nem volt kemény. De hát mit is várunk tőle, hisz egy tökös magyar legény. Elfáradt mindenki, és nyugovóra tértek, de csak azért hogy vége legyen a mesének.

Nochy.

Remélem ti is elálmosodtatok. Álmodjatok szépeket ! Bicskákat, tőröket, késeket.

Buddy, a kispajtás...

Ha volna még időm, mesélhetnék nektek, hogy a Buddy miket kibírt a kezeim közt. Úgy nézzetek rá, hogy ez az első jó anyagból ( KO 13 ) készült bushcraft késem. Bár, azt mondják a nálam okosabbak ( vannak egy páran ) hogy ez az anyag, maximum bicskába való, és nem egy olyan késbe, amivel fúrni, faragni kell. Jelentem alássan, nálam jól bírta a gyűrődést. Pedig néha még rönköt is hasítottam vele. A 80-as években ennél gyengébb alapanyagból ( 420 J2 ) készült túlélő késekkel is bátran nekiindultak a a természetnek. Na de nem is ez a lényeg, hanem az hogy új markolatot készítettem neki, mert megérdemli.

A régi markolatpanelok, bükk parkettából lettek elkészítve. A mostaniak pedig celtiszből. Nagyon tetszik mostanában a világos fa, a piros fíber berakással. Az igazság az, hogy készítettem mostanában egy két nem publikált kiskést, és az egyik nagyon megtetszett. hát ezért lett ilyen a Buddy új ruhája. Ha valaki esetleg nem tudná, hogy miként is készül egy markolatpanelos kés, annak itt van egy egyszerű kisvideó. Mit ne mondjak, végtelenül egyszerű. Csak arra kell ügyelni, hogy hellyel közzel szimmetrikus legyen. Ja, és a markolatpanelokat rögzítő szegecsek helyett, bátran használhatunk bármilyen zömíthető anyagot. Rézhuzaltól kezdve, a huzalszögön keresztül, a rozsdamentes kőracélig, minden megfelel erre a célra. Én is pillanatok alatt végeztem a csiszolással. Tudom, készíthettem volna valami egzótából is. Tudom, ki is polírozhattam volna. De akkor díszkés lett volna. Én pedig még használni szeretném a Buddyt.

Az Orr-V-adász...esete a cédrusfák alatt.

Történt egyszer, réges régen,
kerek erdő közepében
Három vadász összeült,
s szövetségbe tömörült.
Nem volt nekik semmi másuk,
csak a fejükben, a nagy tudásuk.
-Hát mi most már, mit csináljunk ?
-Zsebre dugott kézzel álljunk !
-De avval nem megyünk ám sokra.
-Inkább nézzünk bele a zsákokba.
-Hátha találunk benne egy kést,
amivel csinálhatnánk a zsigerelést.
Na de nem találtak semmit benne,
s evvel el is ment a vadászok kedve.

Hazakullogtak tehát lógó orral,
szomorúságukat csillapították vörösborral.
Aztán az egyiknek az jutott az eszébe:
-Kést csináltatok, a büdös fenébe !
Eljött hát hozzám, és előadta mit szeretne,
miszerint foglaljak vasat, fa keretbe.
-Más kívánságod nincsen ?
-Mondjuk, készítsem el neked ingyen ?
-Hát az nem is volna rossz barátom.
Annyira örülök, hogy neked adom a bőrkabátom. -Örülnék neki.........de ha lehet,
én a táskádra vetettem szemet.

Megegyeztünk, tőlem mehet.
-No ha így áll, rázzunk kezet.
Elbúcsúztam tőle a kapuban,
aztán meg ott találtam magam a kupiban.
Valaki a műhelyembe gránátot dobhatott,
nem találtam semmit, amiből kés lenne legott. Akkor jutott hirtelen az eszembe,
én a kincseket a hátizsákomba teszem be.
Volt benne egy darab cédrus....ka fám,
meg egy laposvas, ami 440 C volt....talán.
Innentől felpörögtek az események,
és a orr-V-adász kés egy hét alatt kész lett.
A barátom úgy örült hogy szétnyomta a vesémet, én meg azt hiszem, befejezem a mesémet.

Békanyúzó...és leendő társai.

Lehet hogy ti már unjátok ? Én még nem. Biztosíttok mindenkit, hogy szándékomban áll még egy pár késsel meglepni benneteket. Na nem a minőségbéli javulásra célzok, hanem arra, hogy tavasz van, és ilyenkor igen erős késztetést érzek késkészítésre. A mottóm még midig ugyanaz:-Aki egy vasdarabból kést tud készíteni, az egyéb aljasságokra is képes. Lesz még bőven aljasság. Köszönhetően azoknak a vásárlóimnak, akik ellátnak hol egy törött pengével, hol egy darabka keményfával. No, azért itthon is akad némi alapanyag. Mondjuk egy régi ( ráadásul hajlott ! ) 20 mm széles reszelő, és a téli tüzelőből megmaradt akác képében.  

A többi fát nem ismerem amit ráraktam, mert nem vagyok egy egzótaspecialista.De a markolat közepe, biztos hogy akác. szóval a barna színű fa szolgált bakniként, és újdonságként. Csak azért mert a markolattüske, nem látszódik ki a kés végén, hanem eltakarja a kilógó tüskevéget. Igaz, hogy ez a képeken vajmi kevéssé látszódik. Annál jobban a hatalmas üreg a fölső bakniban. Amit különben, ha ismét lesz ragasztó anyagom, majd szépen kitömítek. Na de kit érdekel a markolat, amikor egyenes levezető élt sikerült készítenem ! Szamárvezetővel.............természetesen. Amit Karesz  bejegyzésében láttam. Egy fatömbhöz rögzítettem pillanatszorítóval a megmunkálásra váró reszelőt. Ja, és egy asztalt is rögtönöztem egy kevés kis bútorlapból, hogy legyen min húzgálnom az egész, hóbelevanchoz rögzített miskulanciát. A tavaszi hőmérsékletnek köszönhetően, igen gyorsan végeztem. A végeredmény pedig egy igazi békanyúzó kés lett. Csak tudnám hogy ki volt az a hülye, aki a békát először megnyúzta ! Hát mit csinált a béka bőréből ? Békabátot ? Bár, szerintem a béka húsára volt szüksége. Na így már van értelme az egésznek. A lényeg az, hogy lesz még egy pár társa a közeljövőben. Amíg rám nem szól valaki, hogy:-Nincs még elég késed ? Na akkor ........................ egy pár napot majd kihagyok, és elmegyek ......................... szabadságra.

Dinky, a kis takaros.

Azon gondolkodom néha, hogy a kezeim nem midig olyan dolgot alkotnak, mint amit az agyamban elképzeltem. Nincs képzavar ugye ? Csak azt akarom leírni, hogy nem mindig olyan kést készítetek, mint amilyet lerajzolok, vagy megtervezek. Ezt valószínűleg annak köszönhetem, hogy egy 10-es skálán, 8.5-es az alkalmazkodóképességem !?. ( valószínűleg ennek köszönhetem, hogy még nem haltam ki ) és csak 2.0-es az akaratom ( ennek a tulajdonságomnak  viszont, még nem tudom mit köszönhetek )....ez tény, legalább is, a grafológusom szerint. Magyarra lefordítva, ha valami nem úgy sikerül mint ahogy elképzeltem, akkor változtatok egy kicsit a formán, vagy az alapanyagon, és mehet a munka tovább. Így jártam a Dinkyvel is. Mert én egy tipikus skandináv pengét akartam. El is készítettem, de szénacélból. Igen ám ! Csak hogy ez a kis kés sűrűn fogja majd látni a mosogatót. Egyértelmű tehát, hogy jobb választásnak tűnne a rozsdamentes penge. Akkor legyen az ! Így a rozsdának semmi esélye sem lesz. Túrjunk csak bele a fiókba ! Nincs-e véletlenül benne egy törött penge. Hát volt. Mi aztán használjuk mindenre a késeinket, és néha előfordul a csorbulás, hegylepattanás, és még derékbatörés is. Kiválasztottam az egyiket, és rájöttem, hogy most Skót kést fogok készíteni. Nevezzük nevén, skean-dhu készül. Ez a kicsi, egyélű " döfködő " alkalmatosság, ott figyel minden tradicionálisan felöltözött Skót férfi........zoknijában. Na de itt most nem ott lesz, hanem a konyhában. Tudnia kell hát, zöldséget szeletelni, gyümölcsöt hámozni, fóliát vágni, vajat kenni, és még sok mindent. Igaz ugyan, hogy ezt egy átlagos kiskés is tudná..............de annak csak szintetikus műanyag fogórésze lenne. Neki viszont merbauból, bocotéből, no meg egy kis bőrből áll a markolata. Ja, és egy kis marha csontból. Mindegyikből egy minimális mennyiséget vágtam, és felhúzgáltam a flex-el kialakított markolattüskére. De csak azért flex-el, mert beállt az egyik csapágy a görgőmben ( mellesleg a görgő, az a " szögedi " Gergő )  a csiszolólógépemben, és most nem igazán tudok vele csiszolászni. Marad a kézimunka. Amit nagyon szeretek. Nem kell ám félreérteni. Azt szeretem, hogy abból a szögletes, ragasztóanyagtól csöpögő --------------> izéből, a fenti képeken látható, és szerintem takaros kis kés kerekedik ki. Akinek készítettem, az a menyecskét is pontosan evvel a jelzővel illetném. Aztán még többel is, mert céltudatos, aranyos, karakán, jószívű, és mindezek mellett ennivalóan aranyos. Remélem neki is tetszik majd a Dinky.

Q-Kree-Q...!

Valahogy így kukorékol egy Jaffa kakas a Chulakon. De néha a mi utcánkban is. Még mindig sc-fi rajongó lévén, inspirációnak vettem a reggeli baromfi ébresztését, és fejemben körvonalaztam egy kés tervét. Nagy legyen, és mintás legyen a markolata ! Ami illene egy Jaffához is. Pont megfelel ezeknek a óhajoknak a nepáli Gurhák tradícionális fegyvere. Akkor készítsünk kukhrit ! Nem szabad az én kezembe vasat adni, mert azonnal beindulok. Kikanyarítottam a sarokból a maradék 7 mm vastag laprugómat, és " ráfilctollaztam " az elképzelésemet. Még egy vágást sem ejtettem az acélon, de már tetszett a dolog.   

A szép nagy ívek, amúgy is mindig lenyűgöznek. Na de nem akarta kiadni az anyagom a teljes profilt. Jaj de sajnálom, hogy nem készíthetek kontúros kést ! Ez is markolattüskés lesz......hi-hi-hi. Mentségemre legyen mondva, az eredeti kukhrik is ilyen módszerrel készülnek. Csak ott vizibivaly szarvát használják markolatnak. Ehelyett én a házi készítésű micarta mellett tettem le a voksomat. És ez a kis videó végképp meggyőzött hogy jól döntöttem. A jó öreg levágott nadrágszáraknak most nagy hasznát vettem. No meg a szavatossági idején kissé túlszaladt műgyantának is. Na de kellett már egy kicsit dolgozni is az agyalás helyett !

Visított a flex, és nyiszitelt a reszelő. Igen a reszelő. Mostanában az vált be a legjobban, ha géppel is, és kézzel is készítem a levezető élet. Nem akarok szamárvezetőt készíteni. Egyszer csak meg kéne tanulni kést készíteni ! Nyugdíjig megtanulok remélem. Na de valamit már sejthetek, mert egészen kukhri formája lett a vasamnak. Bár..............most jöttem rá, hogy nem is. Hiszen a a görög Kopishoz jobban hasonlít. Basszus ! Most mit csináljak?  Ó, hogy nyúljon meg a nyakam ! Írjam át az egészet ? Egy cafrangos fittyfenét ! Különben is, a görög kakas nem is tudom, hogy hogy kukorékol.......... Vagy nevezzem át: Vaszilisz Kakasz Kukhrikusznak ? Hú de gáz ! Na mindegy. Így marad. A rendszertani besorolást pedig, rábízom a szakemberekre. Nekem pont elég, hogy jót szórakoztam, miközben csiszolásztam. Nem is beszélve, arról a felejthetetlen élményről, amikor könyékig műgyantás voltam, hiába volt rajtam védőkesztyű. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a markolat csiszolásánál rájöttem, hogy folytonossági hiány keletkezett a szövetanyagban. Sebaj ! Ez olyan probléma, amit egy gyűszűnyi epo-kittel simán megoldottam. S hogy nem lett olyan mint a többi rész ? Kit érdekel. Egyébként is Zsombor a múltkor megnyugtatott:- A hiba, a sufnis védjegye. Igaz beszéd. Innen tudom hogy hova tartozom. Pont olyan vagyok, mint az a bizonyos Jar Jar Binks a Baljós Árnyakból.........( hú, de ez már egy másik történet )...........és lehet hogy, kapkodok majd kiccsi buntettes ?  

Mohamaradék....avagy, hogy lehet a nagy késből, kicsit készíteni.

Először is.........el kell törni. Mondjuk egy olyat, aminek a tervezésénél elkövettem egy végzetes hibát. Furatot készítettem a pengébe. Azt hittem, ha a pókos bicskák pengéiben is lehet, akkor az enyém is " megdíszesedhet " egy kósza lyukkal. Nem is volt vele semmi probléma, mert kitaláltam, hogy a 8 mm átmérőjű lyukba, rézből készült rúdanyagot teszek. No meg a többi 3 milliméteresbe is. A terv az volt, hogy stilizált medvemancsot ábrázoljon. Ezt meg is valósítottam a Paw and Moss ( Mancs és Moha ) nevezetű késemben. Szóval a lyuk kitöltésre került, a késem pedig bevetésre.......... Ja, míg el nem felejtem. Sajnos nem tudok róla képet mutatni, mert sok képemet eltüntetett egy számítógépmumus. Fránya digitalitás !!!

De hasonló volt, mint Zé barátom egyik régi Szerény személyemről AMA-tőrnek elnevezett kése.................és már vissza is kanyarodtam a bevetéshez. Egy farönköt akartam kettérepeszteni vele, amikor hallottam, egy nem fára jellemző reccsenést. Na mondom, -Kampó az új késemnek ! Na most mit csináljak vele ? Majd csinálok belőle kiskést ! Avval a lendülettel, kb. két évre el is felejtettem. De a minap elővettem a torzót, és rárajzoltam egy új kés formáját. Aki azt hiszi, hogy ismét elkövettem a hibát, és úgy gondolja............mit keres megint a pengében az a lyuk..........annak teljesen igaza van. De hát kontúros volt a régi kés, és azok már benne voltak, és teli voltak csőszegeccsel. Nem is állt szándékomban eltüntetni őket. Inkább csak egy kicsit foglalkozni akartam, az egyik régi vasammal. Még csak ki sem lágyítottam. Csak csiszoltam, és egy kicsit reszeltem. Csodálkoztam rajta, hogy viszi a reszelő. De aztán rájöttem, hogy ez a markolata volt a késnek, ahol nem fontos hogy kemény legyen az anyag. Vagy az edzés sem sikerült olyan tökéletesre ? Most már tök mindegy. A lényeg az, hogy tanultam a hibámból, és többé nem gyengítem el a pengét, holmi lyukkal. Azt meghagyom a profiknak. Nem fogok neki semmilyen munkát adni. Kapott egy kis fonatot, és kész. Azt pedig már régen megtanultam, hogy kell néha olyat dolgot is csinálni, aminek nincs semmi haszna. Mert általa a többi dolog, használhatóbbnak fog tűnni.

Lyudmila Pavlichenko.

Ebben a mai világban, egy olyan ember, aki ki tud kapcsolódni, az boldog tud lenni. Igaz hogy csak ideig óráig, de akkor is boldog. Számomra, egyértelmű hogy miben lelem örömömet. Naná, hogy a késkészítésben. A hőmérő 12 C°-t mutatott, és senki, és semmi nem állíthatott meg engem hogy eljussak a műhelyig, hogy megvalósítsam, rég dédelgetett álmom. Miszerint, elkészítsem Stalker késem testvérét. Akarom mondani, nővérét. Lehet hogy agylövéses vagyok, hogy nemet adok a késeimnek, de majd kezeltetem magam. Szóval a név már rég bevésődött a fejembe.

 Most jut eszembe ! Ha én késekről ábrándozok, akkor mennyi vágás lehet már az agyamon ? Hmmm.............csak költői kérdés volt. De jobban foglalkoztat az, hogy hányan tudják, ki az a  Lyudmila Pavlichenko ? Annyit elárulok, hogy ugyanazt a foglalkozást űzte, mint Vaszilij Grigorjevics Zajcev. És most nem az uráli pásztorkodásra gondolok. Én, sok férfivel egyetemben imádom a puskákat. De ha egy nő kezében meglátok egy fegyvert, akkor a hideg szaladgál a hátamon. Tisztelet a kivételnek. Ilyen volt Lyudmila is. Na de ennyi ép elég észosztásból !

Térjünk rá arra, hogy hogy is készült a kés. Ugyanúgy, mint a Stalker. Ebben sem használtam semmi kötőanyagot. Bocs, egy kicsit azért igen, mert felragasztottam egy dögcédula darabját a markolat aljára. De csak azért, hogy eltüntessem vele, a nem túl szépre sikeredett , tüskevég ellapítását. Amúgy meg rém egyszerű volt. Pont úgy csináltam, mint a Zephir-t, csak itt 7 mm rugóacélból van a penge. Merbauból a kés kézzel fogható része, és 8 mm vastag laposvasból a bakni. No meg az elmaradhatatlan, piros színű nyugtaalátét. Ja, és vadi új ( de használt ) Szalagjaim vannak, egy jótevőm jóvoltából. Sima ügy volt minden, és nagyon haladtam. Ráadásul, pont olyan lett, mint amilyennek megálmodtam. Ez már haladás ! De a szokásos hibáimat benne hagytam a késbe. Ez már a védjegyemmé válik. De ami még ennél is fontosabb.........egy pár órán keresztül, ismét boldog lehettem.       

A hobbit kész, avagy a váratlan kutatász.

Úgy isz momdhatnám:-Ez egy lövid kisz tölténetecke, az olcóságlól, szelény személyem, Szmeagol tolmácolászában. Aszélt nem ílok a dlágaszágról, melt egyhagytam. Vagy az a kisz " zákosz " lopta el. Száladjon le neki a micodája ! Majd megkeleszem valamikol. Moszt viszont a balátom készét akalom ecetelni nektek. Egy fiókockában talált egy vaszdalabkát, meg két kisz fadalabkát, ész nem általlot készt cinálni belőle. ÁÁÁ ! Valami beütésze van, vagy milye. Szelintem, cak szimán tudathaszadászosz. Az isz lehet, hogy egyszel elgulult neki a gyógyszele, ész mál nem isz keleszi.

 Az a lögeszméje, hogy ő tud készeket cinálni. Hát, én nem isz tudom. De lagalább plóbálkozik. Moszt is egy szemmile való vaszból leszelgette ki eszt. Meg még a markolatot isz úgy kukászta ki lomockák közül. Nem szokat bajlódott vele, melt nagyon hűvösz van neki.......... Moszogni kell ! ........Meg enni szokat. De nem ám kolompért !........ Pfujjj............. Hanem halackát, flisszen capkodószan............. Meg húszokat, és kukacokat, amiknek omlósz a húszuk........Meg néha hobbitokat isz. Azoknak isz ízletesz ám a huszikájuk. Ész majd ki isz plóbálom a készt, ha megtalálom aszt a kisz köcög fészelzetet. Na megyek isz melt mál éhesz vagyok !

( evvel a lendülettel el is iramodott ) Én meg itt találtam magam a olcsóságommal a kezemben. Bevallom őszintén, néha jól esik hülyének lenni, és elnézést kérek azoktól az emberektől akik normális írásokat várnak tőlem. Egyet kettőt meg fogok próbálni összehozni, de ezt nem ígérem biztosra. Szóval ismét elkészítettem egy igazi kukakést. Mert minden alkotó eleme ki volt dobva. Egy 170 mm hosszú rugóacél darabról, és két hasított amarant falapról beszélek. Ja, és egy 65-ős szögről. Ami ráadásul, olyan görbe volt, mint a malac farka. Arról nem is szólva, hogy esténként készítettem, egy 25 W-os ízzó fényében. Magyarul, olyan sötét volt, mint a medve seggében. De hát ahhoz, hogy egy vasat olyanra alakúra reszeljük, mint egy kés, nem kell fényárnak lennie. Plussz ! Még mozogtam is. Ez hiányzik nekem télen. Azért néha kimozdulok a jó melegből, egy kis késkészítés erejéig. Nagy dolgokba viszont nem fogok ilyenkor bele. Tehát.........a következő munkám is, biztos hogy kis dolog lesz. Ja ! Aki azt mondja, hogy miért nem rakok egy kályhát a műhelyembe, annak elárulom: -Mert, nincs kályhám ! De ez nem fog eltántorítani attól, hogy a következő héten is összehozzak, egy késre hasonlító tárgyat.