Kyykky puukko...

Nem múljon el úgy nap, hogy az ember ne gondoljon valami szépre. Vagy az én esetemben, valami késre. Mindig teli vagyok tervekkel. Az egyik hobbim a rajzolás. Kicsit unalmasan hangzik, de késeket rajzolok. Nem tervezek, hanem hagyom hogy a vonalak, kés alakzatot vegyenek fel. Ugye milyen egyszerű ? A többi már csak azon múlik, mikor lesz időm megvalósítani. Na most volt. Hála a jóakaróimnak ( testvérem, sok fajin vásárló, főnök, haverok és hobbysta kollégák ) most.........csak el ne kiabáljam.......jól állok alapanyagilag.

Így hát semmi nem állhatott útjába, a késkészítésnek. Fogtam egy darabka terelőlemezt, és élet vará.....csiszoltam neki. Jó alapanyag, mert engedi magát alakítani. Kicsi de széles pengét akartam. Asszem olyan is lett. Gázlángon felhevítettem narancs színig, és használt étolajban lehűtöttem. De nagyon kevésben, és abban hagytam hogy kihűljön. Így a megeresztés is megtörtént. Kicsit átcsiszoltam a levezető élt, és kézi megoldással ( falap és csiszolóvászon) kialakítottam a skandináv élt. Azért így mert a szalagcsiszolón, mindig elégettem az élrészt. Ja meg, meghagytam a struktúrát a ricassónál, mert nagyon tetszenek az apró gödröcskék az anyag felületén.

Aztán megtaláltam egy, régen Degutól kapott, lábon száradt, enyhén csálé nyírfadarabot. Két kiskésre való markolat pont kijött belőle. Gyorsan kifúrtam, és egy nyeles szúrófűrészlappal kialakítottam a tüske helyét. Kb. a fa 2/3-ig eresztettem be a tüskét. Mert nem akartam hogy a tüske vége kilátszódjon. A két darab marhacsontot is megcsiszoltam, hogy abból legyenek a baknik. A fölső ujjvédőben, a páromtól kapott multifunkciós csiszolóval, és az egyik fogtechnikus vásárlómtól kapott marófejjel alakítottam ki,  a tüske helyét. Az alsóban is kialakítottam egy kb. 3 mm-es bemélyedést. Majd kikevertem egy adag Uve-rapidot, és belefúrtam a markolat alsó részébe, két 3 mm-es furatot, a tüske mellett. Beleraktam két eltört hármas fúrószárat, és összeragasztottam, majd lepréseltem az egészet. A  többit meg el tudjátok képzelni, hogy történt. De a respirátor alatt végig ki volt dugva a nyelvem, mert nagyon élvezem, amikor a fa-bőr-csont kombó, alakul a kezem alatt. Ja és a neve pedig adódot..............hiszen olyan zömök. Finnül Kyykky ( kiejtve, és nem a földre ) Kűükkü. Úgy kell tartani a szádat, amikor mondod, mintha a pillanatragasztó kupakját akarnád kiköpni. De nem tudod, mert odaragadt !

New Wave...

Első lépés. Végy egy régi ötletet. Második lépés. gondold újra az ötletet. Harmadik lépés. Valósítsd meg ! Asszem ennyi kell ahhoz hogy ismét rászánja magát az ember fia, egy kis késezésre. Kicsit el vagyok foglalva, mert egyik fesztivál, jön a másik után, amiken mi szeretünk ott lenni. De én ha van egy kicsi szabadidőm, akkor a műhelyben szeretek kikapcsolódni. Bár elismerem, hogy az ilyen kitelepülések alkalmával, sok jó embert megismerek. Új dolgokat is tanulok, amiből lehet profitálni. Bár nem anyagi szempontból.

Na de térjünk rá a késkészítésre. Képzeljétek..............ennél a késnél is újítottam egy kicsit. Eleink, szakkifejezéssel élve, úgynevezett " nyélbeütéssel " rögzítették a pengét a markolatban. Hát én is ezt csináltam. Méghozzá, mindenféle ragasztó, vagy hézagkitöltő anyag nélkül. Egyszerűen csak fúrtam egy lyukat a egy merbau darab közepébe, és üreggé tágítottam. Van erre egy célszerszámom......egy elvékonyított szúrófűrészlap benyelezve........amit még Zé barátom készített nekem.

Majd a markolattüskét, szolid flex-mozdulatokkal, befűrészfogaztam. Méghozzá úgy, hogy a penge irányába álljanak a fogak. Evvel azt értem el, hogy olyan lett a tüske, mint a q-tya-f@sz@. Befelé könnyen megy, de kifelé még háromszori ráolvasásra se akar jönni.  Katie is like a child ! Ahogy a művelt Angol mondaná. A végén még arra is ragadtattam magam, hogy egy kis savazással megdíszítettem a pengét. Innen kapta a nevét is,

Recourse the kukhri.

Ha valaki nem értené, hogy mit gagyarászok a videó elején, az szóljon a szélnek hogy álljon el. Nem fog sikerülni, azt elárulom. Ahogy az sem, hogy valaha leszokjak arról, hogy a késeimet tesztelgessem, használjam. Van amelyiket értelmes dologra használok, de akad egy kettő ami egyetlen céllal jött létre. Régen mindig akartam egy saját fejlesztésű kukhrit. Amit én készítettem, azt bozótvágóként használtam. Amit viszont igazából akartam, az az volt hogy legyen egy olyan kukhrim ami a keményebb fákkal is elbír. Na ő lett Recourse, ami szó szerint fordításban annyit tesz: folyamodás valamihez. De azt is jelenti hogy menedék. Mindkettő illik rá. Sok uszadék fa lett vele elvágva, és elrepesztve. Ja és menedéket is építettem vele. De néhány paramétert is megadok róla. Hossza akkora, hogy átlósan keresztül ér egy A4-es rajzlapot. Anyaga........vagy 440 C, vagy 420, mert e két anyaggal dolgozik szívesen Papp Laci ( Dixon 94 Bt. ) aki készítette a pengét. Amúgy meg teljesen mindegy melyik acélból van mert bírja a gyűrődést. A lényeg az hogy Zöld pont napot tartottunk a Fő-nő-k assz-ony-om haciendáján, és több szabadidős tevékenységet is folytattunk. Többek között a pálinkás váltó futást, mert minden félórában érkezett egy egy újabb pohárkával. Vagy az "Z"örömíjászatot, aminél az volt a cél, hogy eltaláljuk a célt (?). Annyi pálesz után, higgyétek el, van benne kihívás. Én viszont időt szakítottam egy kis késtesztre is. Na ez látható a kis videón. Az utána következő próbálkozásom pedig nem lett megörökítve ( szerencsére ) mert indián hegedűvel nem tudtam tüzet gyújtani. Úgy is mondhatnám: Beégtem, mert nem égtem ! Nem baj. Ebből is tanulok. Ha van gyufám, akkor minek bonyolítom túl a tűzgyújtást. Ennyi. Viszont nagyon jól éreztem magam, és ez számomra a lényeg, bármit is csinálok.

1 % ( egy százalék )

Én az adóm 1 %-át mindenképpen felajánlom. Nem sok, de valamire az is elég. Általában a Csillagszem alapítványé lesz, akik kutyákkal foglalkoznak. De van nekem egy mások fajta egy százalékom is. Késekben. Aki ismer tudja hogy nem adom el a késeimet, hanem inkább elajándékozom. Pont olyan mintha az egy százalékomat ajánlanám fel neki is. Na de ennyit a százalékokról. Essen inkább néhány szó a kés alapanyagáról...........Nem tudom milyen minőségű ! Azt viszont tudom, hogy ebben a mai világban pedig csak ez számít.

 Röpködnek a sokbetűs, és számos anyagmegnevezések ( pl: 8CR13MOV, vagy RWL-34 ) és a HRC-k ! Mert ez az értékmérő, ezt én is elismerem. De nézzük meg a másik oldalt is. Régen megfelelt a gyepvas, és a kovácsmester remek használati tárgyat készített belőle. ma már csak azok az anyagok rúghatnak labdába, amelyek nagyon tudnak valamit. Legéltartóbb, legszívósabb, legkeményebb...stb. No ezt szoktam én elfelejteni amikor kést készítek. Inkább az izgat hogy milyen új formájú kés lesz ami a kezeim közül kikerül.

Avagy, szerénytelenül fogalmazva, nem tucatáruk a késeim, hanem nagyon egyediek. Az összes hibájukkal együtt is. Persze ez levon az értékükből jócskán. Tehát semmit sem érnek. De számomra annál többet. Lelkemet melengetik, szívemet dobogtatják, és munkáimat könnyítik meg ők. Az embereket szeretni kell, a tárgyakat pedig használni. A mai világ fordítva él, és én is szoktam néha engedni a kísértésnek. De csak azért mert jó dolog kézben tartani a legújabb művét az ember fiának. Na de tényleg kellene már valamit a késről is írni ! Terelő lapból készült, 3 mm vastag, és ffg ( full flat grind ) az az teljesen sima csiszolást kapott. De nem a megszokott módon ! Kipróbáltam egy új csiszolási módszert. Egy nagy erejű mágnes segítségével fogtam meg a csiszolandó acélt, és nem merőlegesen a pengére, hanem hosszában csiszoltam. Egy kicsit a pengehátat is megdíszítettem, és csak egy darabka bőrt ragasztottam markolatnak. Ennyi. Ez ugyan nem sok...............pont 1 %.

Mr. Leather Herding...

Az eredeti neve Bőr Terelő úr. De ennek semmi értelme nincs. Viszont jól hangzik. Angolul minden ! Pl. Eugin Stoner-t Köves Jenőnek hívnák itthon. Na de ha az ő nevüket fordítjuk le akkor sem jobb a helyzet. Mert Jason Statham ( Jason=gyógyulást hozó, state=állami, ham=sonka. Valjuk be ilyen névvel itthon labdába se rúghatna a nők kedvence. Na de ennyit a nevekről. Ezt a kést már idétlen idők óta el akartam készíteni. Most jött el az ideje. Főleg azért, mert a volt főnökömtől kaptam egy darab sárgaréz lapos idomot.

 Köszönöm Gyuri ! Mindig is imádtam, amikor csillogó arany módjára díszíti a késeket a réz. Igazi kontrasztos tud lenni a fakó bőr, és a fényes fém. Na de nézzük, hogy is készült ez a nagy bökő. Először is vettem hozzá acélt. Gabona silókban használatos terelőlemezt. Tonnákat bírnak el, és roppant kopásállóak. Aztán meg bőrt hasogattam egy régi szögtáskából. Amiket felvagdostam kb. 25x35 mm-es darabokra. Majd 10 mm-es pecekvágóval kivágtam a közepüket. A 40 mm széles acéllemezt kés alakúra csiszoltam. Közben kialakítottam a rézlapokban a  10 mm széles tüske helyét. Na az ilyen illesztős munka nem igazán szokott menni nekem. De most valahogy össze tudtam hozni. Nagyon elégedett voltam amikor a baknik nem csilingeltek a tüskén.

 Ezután kikevertem egy kevés ( kb. 1/2 dl-t ) és felhúzgáltam a tüskére a két rézlap közé. Lepréseltem, és egy órára bedobtam az éppen pogácsasütés után lévő sütőbe. Ennek meg is lett az eredménye. Klaszul összekötött a bőr a kötőanyaggal. Na de olyan áramvonalas volt, mint egy tetőléc. ezen sürgősen változtatni kellett. Jó kopott szalagjaim vannak, és nem haladt a markolat formázása. Ezért azt találtam ki, hogy a réz bakniknál kialakítom a majdnem végleges alakot, és a többit kézzel, akarom mondani ráspollyal fogom kialakítani. Így is lett. Utána már csak csiszolóvásznakkal át kellett egy párszor mennem rajta, és szinte kész......a kés. Kicsit éleztem, kicsit szál-csiszoltam, és minimálisat políroztam. Aztán hirtelen KÉS lett. Ahogy ott fogdostam, rájöttem hogy pont hozzáillő tokom is van. Hát ez könnyen ment. Mint ahogy a névadás is. Adta magát a felhasznált anyagok miatt. Már csak a tesztelés van hátra. De azt pünkösd környékére tervezem.  

Pi-rossz-ka és a Fa...

Mindenki nyugodjon le a pi...ba ! Nem fogok verset kanyarítani. Pedig itt van a nyelvem hegyén néhány rím, de magamban tartom mert meghallgatni őket kín. És még rappelni sem kezdek, ahhoz még keveset edzek. Apropó edzés. Azért lett ilyen furcsa a cím, mert a képen látható kis kést azért csináltam, mivel az előtte lévőt elrontottam. Megpróbáltam edzésvonallal rendelkező pengét készíteni. De be kell látnom, igaza van a nagy késeseknek. Nem szabad kihagyni egy szintet. Mindig mindet csak sorjában. 

Tartsuk be a lépcsőfokokat. Én ezt nehezen tudom betartani, de belül érzem, hogy nagyon igazuk van. Majd csak megtanulok egyszer kést készíteni.............nyugdíj előtt. Na de abba hagyom a siránkozást, és elmondom, hogy hogy vezetem le a feszültséget, ha valami ( jelen esetben az, hogy az előző késem pengéje ripityára tört ) felidegesít. A válasz egyszerű. Csinálok még egy kést. Kedvemet nem szegik az ilyen apró malőrök. Csak tanulok belőle. Szerintem az első kerék feltalálója is nagyokat káromkodott, amikor először kipróbálta saját találmányát.

Szóval, Pi-rossz-ka egy igazi rapid kés. Mivel kb. egy óra alatt készült el. Ezen is kipróbáltam egy újdonságot. Direkt módon ragasztottam a markolat két oldalára, csúszásgátló felületet.  Aztán pedig többféle képen, és többfajta módon fonatoztam a markolatot. A végén rájöttem, hogy a Japán kardok fonatainak alakja miért is olyan alakú. Egyszerű. Olyan távolságra vannak a fonat szálai egymástól hogy oda pont beférnek az ujjbegyek. Emellett döntöttem én is. Így tetszik. Pedig csak egy szál cipőfűző a késem ruhája. De a lényeg az hogy arra is rájöttem hogy néhány dologhoz még fel kell nőnöm, mert kevés vagyok, mint STOP táblán a szófordulat.

Barna-Bee...

Nagy fába vágtam a fejszét. El is dobtam, mert ku....durva nehéz volt. Olyan ízületes lett a karom, mint a nyugdíjas lajhárnak. Na, mondom készítsünk egy lehelettel könnyebb eszközt, amit az évek alatt leharcolt testem is tudja majd preferálni. Először tényleg valami hasító dolgot akartam, de amikor megemeltem a laprugót, belém is hasított egyet a fájdalom. Hopp........ott egy kis maradék ! Pont (.) jó lesz. Kb. 6 mm vastag, és a szélessége is megfelel. Gyorsan kiszámoltam a levezető  élszöget ( mer' kiszámoltam ) és beállítottam a szamárvezetőt.

 A jól bevált Trollsky módszerrel elkészítettem az előbb említett sík (?) felületet. Majd hozzáláttam kifúni az anyagokat. M.Zs. monogrammal megáldott fiatalembernek ezúton üzenem, hogy Köszönöm a karácsonyi ajándékát. Úgy kinyalta a furatot egy szempillantás alatt, hogy mire észbe kaptam már végzett is vele. Fasza !!! most már csak markolatot kell kiválasztani. Ez sötét....ez világos....ez meg nem adja ki....ez meg....mi a fene ? Bakeleit. Pörfökt ! ahogy a " szöged " környékiek mondanák ógörögül.  Csiszoltam egy kicsit, és beletettem a kicsit vaskosra sikerült cuccot az edzővályúmba.

Imádom ! Pedig nem vagyok piromániás. De a tűz mindig megnyugtat. Kivéve ha a belem ég a reggelente elfogyasztott erős paprikától. Jó látni ahogy az acél felizzik és színét változtatja. Közben állítólag belülről átalakul. Én csak azt tudom, ha narancsszínig felhevítem a laprugót, és vízbe mártom egy negyedórás faszenes meleg-fürdő után, a hideg olajba, akkor kemény lesz az acél. Ha viszont a maradékhőn ( amit a vályúban hagyott parázs ad ki magából ) akkor nem lesz rideg. S hogy ez Rockwell-ben mennyit jelent, az meg nagy ívben..............meghajlítva.............sem izgat. Pont jó. Fölmarkolatoztam a bakaelit lapokkal és már csak a tesztelés, és a névadás volt hátra. Amit átért ágat, azt hasította, még ha a hegyét néha kalapáccsal kellett adjusztálnom. A neve pedig onnan jött, hogy egyáltalán nem hasonlít a méhecskére.........de ellenben igen barna. Jobb mint a: Ez-Meg-Mi-A-Picha ? Azaz EMMA-P.

Berényi Reload...

Mert megérdemli ! Mármint a penge. Azt hogy rendes markolata legyen a Berényi Sanyitól kapott pengének. Eddig ugyanis csak be volt bőrözve, és kész. De kedvem volt egy kicsit változtatni rajta. Az inspirációt egy 30x5 mm-es sárgaréz lapos idom adta. Erre tettem szert nem is olyan régen. Nagyságrendekkel könnyebb alakítani, mint a rozsdamentes acélt. Összesen 4 db 3mm-es furatot összereszeltem, és már ott is figyelt a sárgaréz bakni a penge tövében. Kicsit csilingelt, úgyhogy két kalapácsütéssel.........oldalanként........orvosoltam a problémát. A sárba és a sötétbarna mindig jól mutat együtt. Így hát a merbaura esett a választásom markolat ügyileg. A formánál pedig csak egy dolog vezérelt. A lehető legegyszerűbb legyen. Az lett. Mégis jó lett a fogása, hiszen cseppalakja lett. És ami nálam nagy szám..........majdnem szimmetrikus. Örülök neki hogy sort kerítettem erre a kis átalakításra, mert így valahogy jobban bejön nekem.

UI: Aki viszont tökéletes késeket szeretne Sanyitól, az látogassa meg a FeHoVa kiállítást. A többi nagyrabecsült késkészítő mesterrel együtt ő is ott lesz.

Fine Pine...

Nem dobunk ki semmit ! Még a legkisebb ficni-fecni darabkát sem. Ja, és ez vonat......kozik, mind a fémre, mind a fára. Így sikerült megalkotnom ezt a kis játékszert is. Szó szerint a fiók legaljából került ki minkét alapanyag hozzá. A pengét  a silókban használt terelőlemezből alakítottam ki. Sokáig forgattam a kezemben, és végül úgy döntöttem, hogy a birkaláb hegy az a forma, amivel a legtöbb élt  lehet kihozni ebből a kevéske alapanyagból. A markolat pedig egy darabka ( akarom mondani.........kettő darabka )  mahagóniból készült. 

A markolatpanelok rögzítésére is csak pillanatragasztó gélt használtam. Pont elég, mert szinte semmire sem szerettem volna használni ezt a kis mütyűrt. Tehát terhelést sem fog kapni, hacsak a polc palástnyomását nem számítjuk. Csak azért készült el mert nincs szívem semmit kidobni. Ettől függetlenül amikor elkészült, bevittem a boltunkba, és kartonokat bontottam vele. Na erre tökéletesen megfelelt. Mutatóujjam a pengeháton, középső a markolat alsó részén, és már vágom is, mint Sallai a szappant. Ez a kis kés már karácsony előtt elkészült, és nem bírtam ki, hogy a feldíszített fenyőfára rá ne akasszam. Na innen ered a neve.

János napi puukko...

Íme a végeredmény. S mivel János napon készült, Jaani lett a neve. Na, de kezdjük az elején.

Az én drága kollégám tényleg meglepett a karácsonyi ajándékával. Egy edzővályúval. Hála neki érte ! No de semmire nem mentem volna ha a párom pedig nem lep meg egy levegő pumpával. Ja, és a fia hozott faszenet is, ami nélkül tényleg nem jött volna létre a névnapi örömkéskészítés.

Nem vagyok egy piromán alkat, de szeretem a tüzet. Mindig boldogsággal tölt el ha ropog a tűz. Nem is beszélve a melegségről, amivel eltölt. Néhány kis trükk és a vályúban valami elkezdődik.

Na erről beszéltem. Erre a látványra vágytam már évek óta. Olyan vigyor volt az arcomon, mint Jokernek a Batmanban. Bármit is hozhat a sors, amíg ilyen családom, párom, és kollégám van, addig én boldog leszek.

Essen szó azért a késről is ami, azért mégiscsak főszereplő. anyaga 51CRV4, és 5 mm vastag. Az a kis kilógó valami...........na az egy csavar. Amit végül nem építettem bele a késbe. Pedig ez volt a terv. De a markolat miatt elvetettem az ötletet.

A mérnök embereknek nem nagy szám, ha valami működik. A vásárló számára csak a bolti gépek a működőképesek. Ellenben engem az nyűgöz le, hogy házi készítésű, és mégis működik. Ja, és imádom a hangját !

Ez pedig az a kép amit a narancs színig való hevítés ( kb. 15 percen keresztül ) után készült. Itt döntöttem el hogy néhány dolgot még változtatok. Pl. a ricassot eltüntetem, és végig élet készítek.

Hát ez lett belőle. V re csiszolt pengéjű, és nyírfa, bőr, marhaszaru, bőr, és ismét csak nyírfa markolatos puukko. Ja, a nyírfát Degunak köszönhetem. Lábon száradt, és imádom csiszolni. Kézzel. Mert a szalagcsiszolóm gyors és égeti.

Sétáltunk a párommal egy kicsit a röpködő mínuszokban és magammal vittem a Jaanit is. Még ugyan nem dolgozott, de kíváncsian várom, hogy milyen lett a penge. Tehát ki fogom próbálni. De nem most. Mert befagyott a sejhajom

Big Bro and Kid Bro...

Menthetetlen betegségben szenvedek ! Úgy hívják késmánia. Kezeltem egy darabig néhány tablettával, de attól meg depressziós lettem. Amióta viszont elgurult a gyógyszerem ( és már nem is keresem ) sokkal jobban érzem magam. Inkább az ismétlős terá-piára voksolok. Avagy kimegyek a műhelybe, és neki állok kést készíteni.

Az egyik ilyen esős, depis napomon kitaláltam hogy kontúros kést készítek. pedig igen ritkán szoktam. A fejemben kész volt az elképzelés. Rögtön meg is duplázódott ! Mert két fajta alapanyagom volt. Tehát készítek egy vastag, és egy vékony pengés kést. Sőt még a formában sem fogok ( nagyon ) eltérni. Kwaiken lesz mindkettő.

A nagy tesó ( mert ez lett a neve ) alapanyaga 7 mm vastag rugóacél. Ami szerintem több mint elégséges. Mármint vastagságnak. De manapság a neten bóklászva, egyre több zsebpajszert lehet látni. Hát én is haladok a korral................ezért mosok Tomi mosóporral..........és beállok a sorba. Az elkészítésről nem sok minden újat tudnék mondani. Na de azért megpróbálok. 

Az én gépem olyan, hogy a szalag oldalirányú mozgását semmi nem kontrollálja. Ha ő úgy gondolja, leszalad jobbra és kész. Tehát a késeim levezető éleinek kialakításánál még a szerencse is közrejátszik. Na meg a reflexeim. Az egyik oldal ricassoja kicsit íveltebb, a másiké kicsit sarkosabb. De én nem vagyok maximalista ( mint pl. Tombor Marci, vagy Karesz ). Még ! Majd ha az leszek,az a késeimen is meg fog látszódni.  

Szóval megcsiszoltam a nagy vasat és egy törött íj karját felhasználva, ami kőrisfából és karbonszállal erősített műgyantából volt, fel is markolatoztam. Bitang vastag lett ! Nekem meg kicsi a kezem. Így hát alig vártam hogy nekifogjak a kis tesónak. Ami......bevallom azóta a kedvencem lett. Legfőképpen azért mert imádom a csontot, mint markolat anyagot.

Nem is beszélve az acélról, ami S80-as. Nagyon szívós, hiszen ez szokott lenni néhány cirkula lap alapanyaga. Ott meg aztán kapja az ívet, mégis bírja. Ha jól van megedzve, akkor a legkeményebb szalonnabőr sem fogja kivenni az élét. Nem is beszélve a bükkfáról, ami az egyik gyári késem élét kihajtogatta. Én is hőkezeltem minkét pengét, de az igaz edző vályúra, még karácsonyig várnom kell.

Azért a kis tesónál készítésénél is volt egy kis kihívás. Abból a marhacsontból, ami szinte csak íves részekből áll, már már művészet kiszedni két 10 centis egyenes részt. De megoldottam. Még azon az áron is, hogy az alátétként hasznát bőrrel csaltam 1 millimétert. A lényeg az hogy mindkettő készítésénél fülig ért a szám, és kilógott a nyelvem. Mert nagyon élveztem.

Az invalidus strucc esete a joviális marhával...

Az invalidus strucc esete a joviális marhával.

Valakinek még rémlik, hogy régente,
Hazánkban jöttek össze az állatok évente.
Háziállat, és vad egyaránt összegyűltek,
Megbeszélni, hogy mi történt velük, leültek.

Csak a dagi rozmár és a fóka hiányzott,
Mert mindkettő elfáradt mire a partra kimászott.
Ja meg a Grönlandi bálna se volt ott,
Neki meg a tüdején találtak egy foltot.

Na de rajtuk kívül ott volt aki számított,
Jópofa történetekkel mindenki ámított.
Itt futott össze a két főhős állatunk,
De a történetért garanciát nem vállalunk.

-Hé te ott ! Te hosszú combú madárka.
Mér' sántítasz kislány ? Tán elestél a határba ?
Összeakadnak talán, mert a lábaid nagyok.
Megkívántam őket, pedig vegetáriánus vagyok.

-Hadirokkant vagyok, te idétlen marha !
A vigyorgó négylábút így hozván zavarba.
Eltört a lábam, egyszerre sok helyen.
Azóta sántítok dombon, völgyön s hegyen.

-Bocs ha lelkedbe gázoltam, vagy megsértettelek,
Pedig én csk szóba akartam elegyedni veled.
De így már nem vigyorgok rád könnyedén,
Mert úgy érzem magam mint egy vén kretén.

De hogy lásd, milyen jószívű vagyok,
A csontod megerősítésére én szarut adok.
Meglátod, ha evvel összefoltoznak a sebészek,
Szaladni fogsz, és elfelejted az egészet.

-Ó te bikák gyöngye ! Hogy tudom ezt meghálálni ?
Bármit kérhetsz tőlem, nem fogok meghátrálni.
S ha úgy lesz majd minden, ahogy mondod,
Ha megkéred a kezem (?) jövőre igent mondok.

Úgy is lett. Az orvosok műtöttek, ők meg egybekeltek,
Egy év múlva az esküvőn az állatok, vígan énekeltek.
Boldogan éldegélt az invalidus strucc, és a joviális marha,
S aki meg ezt nem hiszi el, az meg le van...... fáradva !

Nochy.

Wild cherry...avagy három a magyar igazság.

De jó újra aaaaaa betűt látni az írásomban ! Ugyanis nagyzási hóbortomban vettem egy új klaviatúrát kemény 1350 forintért. Na de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy sikerült ismét elkészítenem az egyik rég dédelgetett elképzelésemet. A terv egyszerű volt. Három rétegű pengémnek, amit Berényi Sanyinak köszönhetek, akartam készíteni egy szintén három részből álló markolatot. Az acélok amiket felhasznált, 80CRV2, és M1. Az M1 van középen mert az a keményebb és ridegebb anyag. Megtámasztva illőképpen a 80CRV2-vel.

A markolat pedig a névadó anyagból van. Vagyis a vadcseresznyéből. No meg egy kis egzotikumból. Kivételesen nem marha, hanem strucc csontot használtam a markolat betét elkészítéséhez. Kaptam az egyik kedves vásárlómtól. Náluk ugyanis ajtó kitámasztására használták. Úgy gondolta nálam jobb helyen lesz. Jól gondolta. Forgattam a kezemben, és rájöttem hogy nagyon sok ötlet eszébe jut az embernek, pusztán attól, hogy az alapanyagokat nézegeti. Engem legalább is inspirálni szokott.

A készítés alatt semmilyen komplikáció nem merült fel. Ment minden, mint az ágyba....ás. A pengét félig géppel, félig kézzel csiszoltam. Az egyik oldalon ilyen lett, míg a másik oldalon olyan. A markolatnál is cak egy kis trükköt vetettem be. Méghozzá azt, hogy a fahasábba nem a közepébe, hanem egy kicsit hátrébb fúrtam. Erre azért volt szükség, mert így adta ki a markolat alján a formát. No meg a fa erezete is jobban látszódik. Két kis bőrdarabkával és némi ragasztóval spékeltem még meg a hozzávalókat. Nem is kell hozzá más mint egy kis idő, alapanyag, és némi ingerencia. Nekem mind a három meg volt, és így a végeredmény  nem lehett más...............mint egy kés. Három volt a magyar igazság, a kés pedig a ráadás.

Kell rádió ?

Evvel a modndattal kezdődik minden olyan ebéd, amelyiken széles metéltet főzünk. Na de hogy ez egy műhelybéli, és nem főzős napomon is el fog hangozni, arra soha nem gondoltam. Az egész úgy kezdődött, hogy felettébb alapanyagszűkében voltam. Már ami az acélokat illeti. No meg a 17 évig tökéletesen működő, Bosch típusú sarokcsiszolóm is bekrepált. Így hát maradt a rozsdamentes lapos acél. A minősége KO 36, és nem tartozik a késacélok kategóriájába. Ellenben hajlamos bekeményedni, amikor a fúrószár hegye nincs kellőképpen hűtve vágó-üregelő spray-vel. Ezért én tettem egy próbát, hogy mit lehet ebből az anyagból  kihozni.

A legegyszerűbb formát köszörültem ki belőle. Ja és hasonlóan jártam el a levezető él kialakításában is. Csak egy szimpla evőkés lesz, és nem kell a csicsa. A fém megmunkálásával egy pár perc alatt megvoltam, és mivel nem gondolkodtam el hogy miből is legyen a markolat, hát csak beletúrtam a fás dobozomba. Ekkor leltem rá, a kollégámtól kapott diófa lapra. Ja és ekkor hangzott el az az ominózus a címben említett kérdő mondat is. Mondhatnám hogy ez egy kaukázusi fekete dió markolat, de az igazság az, hogy nincs hozzá certifikációs bizonyítványom. 

Csak szép az erezete, és kész. Ugyanígy vagyok a pengeanyaggal is. Mert fogalmam sincs hány rockwell keménységű. Annyit viszont tudok hogy miután gázlángon felhevítettem pirosra, és használt étolajba bemártottam, kézzel nem tudtam elhajtani a pengét. Evésre pont meg fog felelni. Mondom én............és az első utam hova vezetett vele ? Hát az erdőbe. itt pedig örömmel konstatáltam, hogy van az a fa amelyikkel simán elbánik. És ez a korhadt fa. A többi sajnos sec perc alatt kiveszi az élét. Sebaj akkor enni fogok vele. Az ételeink feldarabolásához amúgy sem a legszuperebb acélból készült késünket használjuk. No nem szakácskésekre gondolok, hanem arra amivel vajat kenünk, vagy amivel paprikát, paradicsomot, hagymát vágunk a lecsóhoz. Azt meg bírni fogja. Ha meg nem akkor főtt tésztára fogok dióbelet vagdosni vele, és mindenkitől megkérdezem hogy..................Kell rá dió ?

Hellvex, avagy norvég a gatya, német az ing.

Ritkán hagyok valamit veszendőbe menni. Pláne ha abból markolatot lehet készíteni. Így történt ez most is. A Degutól kapott,öreg Helle Nying pengéjét kiszabadítottam és elkészítettem belőle a Helle Fire-t. Na de a markolatot nem volt szívem bedobni egy fiókba, hanem kitörpöltem egy új pengét neki. Mindig is szerettem a széles pengéket. Tehát, ha ugyanolyan széles lesz a vas is mint a fa, akkor már csak a hegytől induló ívet kell kitalálnom, hogy hogy legyen. Szép nagy hasa lesz, és akkor ki tudom használni, hogy a legrövidebb  pengehosszhoz, a lehető leghosszabb él tartozzon. Asszem akkor nyúzó kés lesz.  

Mivel volt egy teljesen új ötletem is, ezért úgy gondoltam ez lesz az a kés amin kipróbálom. Mégpedig a skandináv él helyett, konvex élet csinálok. Nem akarok nagyon előreszaladni, de használható volt az elképzelésem. Na de hogy néhány trükköt is be kellett vetnem a készítésnél arra nem is számítottam. Azt hogy szélesebbre reszeltem a tüske helyét, gyerekjáték volt a használható konvex élforma kialakításához képest. Meg különben is, a kiválasztott acél ( Böhler N678 ) amúgy is arról híres hogy lágyítva milyen könnyen alakítható. Hát ja ! De mi van akkor ha az ember fiának a hőkezelés után is hozzá kell nyúlni a, kicsit-picit keményebb fémhez. Na akkor van az hogy nem csinál semmit a csiszolószalag, mert egy igen széles anyagot kell megmunkálnia. Ráadásul izeg mozog, jobbra balra. Ekkor jön a kézi munka. Találtam egy 10 mm vastag gumilapot, és arra tettem egy darabot a csiszolószalagból. Így jobban ment a konvexesítés. Sőt, rögtön le is tudtam tesztelni az élet, mert egy óvatlan mozdulatnál megszabadultam némi kis bőrdarabkától a "matatóujjam" hegyéről. Akkor viszont ideje tesztelni. Nagyon kellemes csalódás ért. Az új penge és élformának köszönhetően nehezebb feladatokat is rá lehet bízni. Bár a nyúzás is eléggé igénybe veszi az élet, de a keményfa forgácsolása is elég húzós dolog. Vagy tolós. A lényeg az hogy a nem véletlenül széles markolathoz sikerült készítenem egy akarattal széles pengét. nem beszélve azt hogy ismét megmentettem egy részét az északi késes kultúrának. Így lett a norvég markolatnak, német pengéje.          

Hamon...ha...mon...dom !

Csak egy próbálkozásnak indult. ( Vigyázat.....mese következik, amiből egy szó sem igaz ! ) Aztán szerelem lett belőle. Már nem kimondottan ebbe a késbe, hanem magába a hamonba. Biztos tudja mindenki hogy ez a kifejezés mit is jelent. Aki meg nem, annak elmondom egy szóval: edzésvonal. Na ezt sikerült életemben először előállítanom. Méghozzá spártai körülmények között. Az alapanyag egy 5 mm vastag 51CRV4 acél volt. Sima fenyőágakon, és némi grillszénen felmelegítettem amennyire csak tudtam. Alig vöröslött szegénykém. De amit akartam elértem evvel a hőfokkal is. Előtte ugyanis a pengetükröt bekentem sziloplasztal, és így raktam a tűzbe. Majd simán vízbe mártottam forró acélt. Az eredmény nem olyan markáns mint a Japán kardoknál, de kár is tagadni, vizuálisan enyhén észlelhető lett. Első próbálkozásnak megteszi...................................................na eddig tartott a mese................................ Ugyanis eddig vetítettem !!!.............................Döbbenet, hogy egy kis ragasztószalaggal, és némi vas-oxiddal mit el nem lehet érni. Aki valaha látott hamont, az különben is első látásra kiszúrta hogy valami nem stimmel. Hiszen, nem az a rész van " bemattulva " ami a kardokon szokott homályos felületű lenni. Ez ott fényes ! Csak megmarattam a pengét egy kicsit itt-ott. A végeredmény egy enyhén kontrasztos pengéjű, agancs markolatos, átlagos vadászkés lett..................................................................!

UI: Mindent el lehet adni jó szöveggel ! Vagy egy meztelen nővel. És evvel a bejegyzésem első részére utaltam.