Big Bro and Kid Bro...

Menthetetlen betegségben szenvedek ! Úgy hívják késmánia. Kezeltem egy darabig néhány tablettával, de attól meg depressziós lettem. Amióta viszont elgurult a gyógyszerem ( és már nem is keresem ) sokkal jobban érzem magam. Inkább az ismétlős terá-piára voksolok. Avagy kimegyek a műhelybe, és neki állok kést készíteni.

Az egyik ilyen esős, depis napomon kitaláltam hogy kontúros kést készítek. pedig igen ritkán szoktam. A fejemben kész volt az elképzelés. Rögtön meg is duplázódott ! Mert két fajta alapanyagom volt. Tehát készítek egy vastag, és egy vékony pengés kést. Sőt még a formában sem fogok ( nagyon ) eltérni. Kwaiken lesz mindkettő.

A nagy tesó ( mert ez lett a neve ) alapanyaga 7 mm vastag rugóacél. Ami szerintem több mint elégséges. Mármint vastagságnak. De manapság a neten bóklászva, egyre több zsebpajszert lehet látni. Hát én is haladok a korral................ezért mosok Tomi mosóporral..........és beállok a sorba. Az elkészítésről nem sok minden újat tudnék mondani. Na de azért megpróbálok. 

Az én gépem olyan, hogy a szalag oldalirányú mozgását semmi nem kontrollálja. Ha ő úgy gondolja, leszalad jobbra és kész. Tehát a késeim levezető éleinek kialakításánál még a szerencse is közrejátszik. Na meg a reflexeim. Az egyik oldal ricassoja kicsit íveltebb, a másiké kicsit sarkosabb. De én nem vagyok maximalista ( mint pl. Tombor Marci, vagy Karesz ). Még ! Majd ha az leszek,az a késeimen is meg fog látszódni.  

Szóval megcsiszoltam a nagy vasat és egy törött íj karját felhasználva, ami kőrisfából és karbonszállal erősített műgyantából volt, fel is markolatoztam. Bitang vastag lett ! Nekem meg kicsi a kezem. Így hát alig vártam hogy nekifogjak a kis tesónak. Ami......bevallom azóta a kedvencem lett. Legfőképpen azért mert imádom a csontot, mint markolat anyagot.

Nem is beszélve az acélról, ami S80-as. Nagyon szívós, hiszen ez szokott lenni néhány cirkula lap alapanyaga. Ott meg aztán kapja az ívet, mégis bírja. Ha jól van megedzve, akkor a legkeményebb szalonnabőr sem fogja kivenni az élét. Nem is beszélve a bükkfáról, ami az egyik gyári késem élét kihajtogatta. Én is hőkezeltem minkét pengét, de az igaz edző vályúra, még karácsonyig várnom kell.

Azért a kis tesónál készítésénél is volt egy kis kihívás. Abból a marhacsontból, ami szinte csak íves részekből áll, már már művészet kiszedni két 10 centis egyenes részt. De megoldottam. Még azon az áron is, hogy az alátétként hasznát bőrrel csaltam 1 millimétert. A lényeg az hogy mindkettő készítésénél fülig ért a szám, és kilógott a nyelvem. Mert nagyon élveztem.

Az invalidus strucc esete a joviális marhával...

Az invalidus strucc esete a joviális marhával.

Valakinek még rémlik, hogy régente,
Hazánkban jöttek össze az állatok évente.
Háziállat, és vad egyaránt összegyűltek,
Megbeszélni, hogy mi történt velük, leültek.

Csak a dagi rozmár és a fóka hiányzott,
Mert mindkettő elfáradt mire a partra kimászott.
Ja meg a Grönlandi bálna se volt ott,
Neki meg a tüdején találtak egy foltot.

Na de rajtuk kívül ott volt aki számított,
Jópofa történetekkel mindenki ámított.
Itt futott össze a két főhős állatunk,
De a történetért garanciát nem vállalunk.

-Hé te ott ! Te hosszú combú madárka.
Mér' sántítasz kislány ? Tán elestél a határba ?
Összeakadnak talán, mert a lábaid nagyok.
Megkívántam őket, pedig vegetáriánus vagyok.

-Hadirokkant vagyok, te idétlen marha !
A vigyorgó négylábút így hozván zavarba.
Eltört a lábam, egyszerre sok helyen.
Azóta sántítok dombon, völgyön s hegyen.

-Bocs ha lelkedbe gázoltam, vagy megsértettelek,
Pedig én csk szóba akartam elegyedni veled.
De így már nem vigyorgok rád könnyedén,
Mert úgy érzem magam mint egy vén kretén.

De hogy lásd, milyen jószívű vagyok,
A csontod megerősítésére én szarut adok.
Meglátod, ha evvel összefoltoznak a sebészek,
Szaladni fogsz, és elfelejted az egészet.

-Ó te bikák gyöngye ! Hogy tudom ezt meghálálni ?
Bármit kérhetsz tőlem, nem fogok meghátrálni.
S ha úgy lesz majd minden, ahogy mondod,
Ha megkéred a kezem (?) jövőre igent mondok.

Úgy is lett. Az orvosok műtöttek, ők meg egybekeltek,
Egy év múlva az esküvőn az állatok, vígan énekeltek.
Boldogan éldegélt az invalidus strucc, és a joviális marha,
S aki meg ezt nem hiszi el, az meg le van...... fáradva !

Nochy.

Wild cherry...avagy három a magyar igazság.

De jó újra aaaaaa betűt látni az írásomban ! Ugyanis nagyzási hóbortomban vettem egy új klaviatúrát kemény 1350 forintért. Na de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy sikerült ismét elkészítenem az egyik rég dédelgetett elképzelésemet. A terv egyszerű volt. Három rétegű pengémnek, amit Berényi Sanyinak köszönhetek, akartam készíteni egy szintén három részből álló markolatot. Az acélok amiket felhasznált, 80CRV2, és M1. Az M1 van középen mert az a keményebb és ridegebb anyag. Megtámasztva illőképpen a 80CRV2-vel.

A markolat pedig a névadó anyagból van. Vagyis a vadcseresznyéből. No meg egy kis egzotikumból. Kivételesen nem marha, hanem strucc csontot használtam a markolat betét elkészítéséhez. Kaptam az egyik kedves vásárlómtól. Náluk ugyanis ajtó kitámasztására használták. Úgy gondolta nálam jobb helyen lesz. Jól gondolta. Forgattam a kezemben, és rájöttem hogy nagyon sok ötlet eszébe jut az embernek, pusztán attól, hogy az alapanyagokat nézegeti. Engem legalább is inspirálni szokott.

A készítés alatt semmilyen komplikáció nem merült fel. Ment minden, mint az ágyba....ás. A pengét félig géppel, félig kézzel csiszoltam. Az egyik oldalon ilyen lett, míg a másik oldalon olyan. A markolatnál is cak egy kis trükköt vetettem be. Méghozzá azt, hogy a fahasábba nem a közepébe, hanem egy kicsit hátrébb fúrtam. Erre azért volt szükség, mert így adta ki a markolat alján a formát. No meg a fa erezete is jobban látszódik. Két kis bőrdarabkával és némi ragasztóval spékeltem még meg a hozzávalókat. Nem is kell hozzá más mint egy kis idő, alapanyag, és némi ingerencia. Nekem mind a három meg volt, és így a végeredmény  nem lehett más...............mint egy kés. Három volt a magyar igazság, a kés pedig a ráadás.

Kell rádió ?

Evvel a modndattal kezdődik minden olyan ebéd, amelyiken széles metéltet főzünk. Na de hogy ez egy műhelybéli, és nem főzős napomon is el fog hangozni, arra soha nem gondoltam. Az egész úgy kezdődött, hogy felettébb alapanyagszűkében voltam. Már ami az acélokat illeti. No meg a 17 évig tökéletesen működő, Bosch típusú sarokcsiszolóm is bekrepált. Így hát maradt a rozsdamentes lapos acél. A minősége KO 36, és nem tartozik a késacélok kategóriájába. Ellenben hajlamos bekeményedni, amikor a fúrószár hegye nincs kellőképpen hűtve vágó-üregelő spray-vel. Ezért én tettem egy próbát, hogy mit lehet ebből az anyagból  kihozni.

A legegyszerűbb formát köszörültem ki belőle. Ja és hasonlóan jártam el a levezető él kialakításában is. Csak egy szimpla evőkés lesz, és nem kell a csicsa. A fém megmunkálásával egy pár perc alatt megvoltam, és mivel nem gondolkodtam el hogy miből is legyen a markolat, hát csak beletúrtam a fás dobozomba. Ekkor leltem rá, a kollégámtól kapott diófa lapra. Ja és ekkor hangzott el az az ominózus a címben említett kérdő mondat is. Mondhatnám hogy ez egy kaukázusi fekete dió markolat, de az igazság az, hogy nincs hozzá certifikációs bizonyítványom. 

Csak szép az erezete, és kész. Ugyanígy vagyok a pengeanyaggal is. Mert fogalmam sincs hány rockwell keménységű. Annyit viszont tudok hogy miután gázlángon felhevítettem pirosra, és használt étolajba bemártottam, kézzel nem tudtam elhajtani a pengét. Evésre pont meg fog felelni. Mondom én............és az első utam hova vezetett vele ? Hát az erdőbe. itt pedig örömmel konstatáltam, hogy van az a fa amelyikkel simán elbánik. És ez a korhadt fa. A többi sajnos sec perc alatt kiveszi az élét. Sebaj akkor enni fogok vele. Az ételeink feldarabolásához amúgy sem a legszuperebb acélból készült késünket használjuk. No nem szakácskésekre gondolok, hanem arra amivel vajat kenünk, vagy amivel paprikát, paradicsomot, hagymát vágunk a lecsóhoz. Azt meg bírni fogja. Ha meg nem akkor főtt tésztára fogok dióbelet vagdosni vele, és mindenkitől megkérdezem hogy..................Kell rá dió ?

Hellvex, avagy norvég a gatya, német az ing.

Ritkán hagyok valamit veszendőbe menni. Pláne ha abból markolatot lehet készíteni. Így történt ez most is. A Degutól kapott,öreg Helle Nying pengéjét kiszabadítottam és elkészítettem belőle a Helle Fire-t. Na de a markolatot nem volt szívem bedobni egy fiókba, hanem kitörpöltem egy új pengét neki. Mindig is szerettem a széles pengéket. Tehát, ha ugyanolyan széles lesz a vas is mint a fa, akkor már csak a hegytől induló ívet kell kitalálnom, hogy hogy legyen. Szép nagy hasa lesz, és akkor ki tudom használni, hogy a legrövidebb  pengehosszhoz, a lehető leghosszabb él tartozzon. Asszem akkor nyúzó kés lesz.  

Mivel volt egy teljesen új ötletem is, ezért úgy gondoltam ez lesz az a kés amin kipróbálom. Mégpedig a skandináv él helyett, konvex élet csinálok. Nem akarok nagyon előreszaladni, de használható volt az elképzelésem. Na de hogy néhány trükköt is be kellett vetnem a készítésnél arra nem is számítottam. Azt hogy szélesebbre reszeltem a tüske helyét, gyerekjáték volt a használható konvex élforma kialakításához képest. Meg különben is, a kiválasztott acél ( Böhler N678 ) amúgy is arról híres hogy lágyítva milyen könnyen alakítható. Hát ja ! De mi van akkor ha az ember fiának a hőkezelés után is hozzá kell nyúlni a, kicsit-picit keményebb fémhez. Na akkor van az hogy nem csinál semmit a csiszolószalag, mert egy igen széles anyagot kell megmunkálnia. Ráadásul izeg mozog, jobbra balra. Ekkor jön a kézi munka. Találtam egy 10 mm vastag gumilapot, és arra tettem egy darabot a csiszolószalagból. Így jobban ment a konvexesítés. Sőt, rögtön le is tudtam tesztelni az élet, mert egy óvatlan mozdulatnál megszabadultam némi kis bőrdarabkától a "matatóujjam" hegyéről. Akkor viszont ideje tesztelni. Nagyon kellemes csalódás ért. Az új penge és élformának köszönhetően nehezebb feladatokat is rá lehet bízni. Bár a nyúzás is eléggé igénybe veszi az élet, de a keményfa forgácsolása is elég húzós dolog. Vagy tolós. A lényeg az hogy a nem véletlenül széles markolathoz sikerült készítenem egy akarattal széles pengét. nem beszélve azt hogy ismét megmentettem egy részét az északi késes kultúrának. Így lett a norvég markolatnak, német pengéje.          

Hamon...ha...mon...dom !

Csak egy próbálkozásnak indult. ( Vigyázat.....mese következik, amiből egy szó sem igaz ! ) Aztán szerelem lett belőle. Már nem kimondottan ebbe a késbe, hanem magába a hamonba. Biztos tudja mindenki hogy ez a kifejezés mit is jelent. Aki meg nem, annak elmondom egy szóval: edzésvonal. Na ezt sikerült életemben először előállítanom. Méghozzá spártai körülmények között. Az alapanyag egy 5 mm vastag 51CRV4 acél volt. Sima fenyőágakon, és némi grillszénen felmelegítettem amennyire csak tudtam. Alig vöröslött szegénykém. De amit akartam elértem evvel a hőfokkal is. Előtte ugyanis a pengetükröt bekentem sziloplasztal, és így raktam a tűzbe. Majd simán vízbe mártottam forró acélt. Az eredmény nem olyan markáns mint a Japán kardoknál, de kár is tagadni, vizuálisan enyhén észlelhető lett. Első próbálkozásnak megteszi...................................................na eddig tartott a mese................................ Ugyanis eddig vetítettem !!!.............................Döbbenet, hogy egy kis ragasztószalaggal, és némi vas-oxiddal mit el nem lehet érni. Aki valaha látott hamont, az különben is első látásra kiszúrta hogy valami nem stimmel. Hiszen, nem az a rész van " bemattulva " ami a kardokon szokott homályos felületű lenni. Ez ott fényes ! Csak megmarattam a pengét egy kicsit itt-ott. A végeredmény egy enyhén kontrasztos pengéjű, agancs markolatos, átlagos vadászkés lett..................................................................!

UI: Mindent el lehet adni jó szöveggel ! Vagy egy meztelen nővel. És evvel a bejegyzésem első részére utaltam.

Helle Fire...ávágy sült márkolát, főtt báknivál.

Nincs á kláviátúrámon most á betű vessző nélkül ! Ezért írok ázvá. Már nágyon vártám á szábádságot. Csák egy kicsit  kirándulni á szábádbán, és kikápcsolódni. Erre vágytám. De előtte még készítettem egy kis kést, méghozzá olyán álápányágokból, ámit más kidobott volná. Áz egyik álkátrész Degutól került hozzám, egy Helle Nying kiskés személyében. Utólgos engedelmével, lekáptám rólá á nyírfá márkolátot. Helyette áz egyik vásárlóm áltál behozott megégett, ismeretlen fájtájú fát hásználtám. Ásszem válámi bútorláb lehetett fénykorábán. Á penge hegyét és élét átcsiszoltám, mert elég nyűttes volt.

Á báknikát pedig á márhálábszárcsont levesből hálásztám ki. Kicsit repedt, kicsit törött, de áz enyém. Áz se számít hogy egy kicsit hányáttesős lett á penge, mert pont így áll kézre. Ázt meg kimondottán imádom, hogy minden álkátrésze máshonnán ván. Á túrázásáink álátt, volt álkálmám kipróbálni. Enni és gyújtóst készíteni tökéletes. Úgy vágtá á bükkfát, hogy áz válámi csudá ! Tudjá ázt ámit egy ilyen kicsike késtől el lehet várni. Imádom és kész. Ákárom mondáni KÉS !

Locust & Merbau.

Mikor van egy kis szabadidőm, általában papírt, és ceruzát veszek elő. Mi mást is rajzolnék, ha nem kést. Odáig fajult a dolog, hogy simán 30 évre való késterv van már az íróasztalban, a fiókban, és a polcomon. Mikor lerajzolok valamit két dimenzióban, az csak egy forma, de a fejemben már el is képzelem " háromdében " és texturálva. Ebben az esetben is tudtam hogy sötét színű lesz a markolat közepe, és világos a két vége.Ja, és hogy kovácsolt lesz a pengéje. Ezer szerencse, hogy barátomnak nevezhetem Berényi Sanyit, hiszen így néha nagyon " fincsi " anyagokhoz juthatok hozzá.

jelen esetben egy S80 jelű acélhoz. Ha jól tudom, ilyen anyagot sokan szívesen használnak damaszkolásnál. Én csak annyit vettem észre a csiszolásnál, hogy borzasztó sűrű szikraesőt produkált. Új dologgal is próbálkoztam ennél a késnél. méghozzá a magasan felcsiszolt skandináv éllel. Ilyen szívós alapanyagnál meg mertem tenni, mert így is fogja tartani az élét. Remélem ! Mondjuk az edzésnél kicsit feszült voltam, mert sehogy sem sikerült elérnem a narancs színt. Csak vöröslött, de azt nagyon. Kellene már egy jó kis edzőterem. De az nem két forint.

Úgyhogy maradnak a jól bevált gázlángos, vagy a faszenes-hajszárítós megoldások. Na de a fa megmunkálásnál is akadtak furcsaságok. A merbau repedt volt, a fehér akác pedig a legkisebb csiszoló szalaghoz való érintésre, megégéssel reagált.De nem is én volnék ha emiatt abba hagytam volna késkészítést. A repedést kitömítettem, a csiszolást pedig kézzel folytattam tovább. Így már működött a dolog. Az én kis tenyeremhez képest kicsit nagyra sikeredett a markolat, de majd készítek egy kisebbet is. Mert nagyon tetszik, ez a forma. Jóleső érzés azon az úton haladni, aminek a végén...............talán.................én is fel tudok mutatni egy használható, vagy éppenséggel csak egy szemrevaló kést. Tudom ám hogy min múlik az egész. Az alázaton ! Nálam minden késnél elhangzik három szó a végén. Tisztellek, használlak, szeretlek. És közben mindig mosoly van az arcomon ! A többi pedig..............közönséges kofalárma ! 

Mor-A-Gancs.

Nagy szükségét éreztem egy nagyon kis késnek. Mindig is kedveltem a Mora szénacél pengéit. A markolatát már kevésbé. Egyértelmű tehát ( a mai világban, legalább is ) készítek egy olyat, ami már jobban megfelel a ( túlzottan nem kifinomult ) ízlésemnek. Az agancsok természetes íve, mindig is lenyűgözött. A feladat adott, és az alapanyagok is. Csak át kell fúrni a szivacsos részt az agancsban, és ki kell reszelni, két csontdarabban a markolattüske helyét. Sima ügy ! Semmi extra, mert inkább a praktikum, mint az esztétika, ami számít egy mindennapi kiskésnél. Szívesebben hámozok egy ilyennel krumplit, mint az arra szakosodott, speciális eszközzel. Elkészíteni nem volt nagy ördöngösség, de hajdanán az eleinknek sem okozott gondot. Régen ugyanis, általában ilyen egyszerű nyélbütéses késeket használtak. Tudom, mert mondta az egyik haverom, aki sűrűn szokott időutazni. Azt mondja nem kell más, csak kellő mennyiségű alkohol, meg egy tér amit meg kell hajlítani. Én hiszek neki, hiszen többször megesett vele, hogy napokra eltűnt. Utána mindig teli volt történetekkel. Egyszer nekem is ki kellene próbálnom. De addig is több tervet szövök, mert viszket már a tenyerem, hogy egy igazi fajin kést csinálhassak. Ma már neki is láttam egy puukkoprojektnek. Ma elkészítettem a pengét, és meg is hőkezeltem. Jövő héten meg a markolat csiszolásának állok neki.

Urban I.M.R.E.

 Akkor most ez hogy is van ? Mindjárt elmagyarázom. Szóval. Nincs annál jobb dolog, amikor az ember kihívás elé kerül. Inspirál a dolog, de nem kicsit. Ez a kés ugyanis fogadásból készült. Aki fogadott velem, kikötötte, hogy használható mentőkés kell neki, mert egy pár óra múlva utazik indonézia valamelyik kis szigetére, ahol sérülteket kell ellátnia. Többek között. Mert ha kell, akkor fiókot, szekrényajtót kifeszíteni, és/vagy csapdát készíteni, kötelet vágni.......stb.......stb........na, ezekre kellene. Ja, és kicsi legyen, mert bozótvágója, az van neki. Agyaltam kb. 3 másodpercet, és mondtam hogy ÓÓÓKÉÉÉ ! Egy óra múlva jöhetsz érte. Ebben a három másodpercben három dolgot döntöttem el. Birkaláb hegye lesz a pengének. Gyalukésből lesz. És bőrrel lesz bebandázsolva a markolata. Nosza neki is láttam. Véleményem szerint a V-re való csiszolás felettébb egyszerű munka, ha a kés hegye felé nem kell szöget változtatni. A birkaláb hegyű kések pedig pont ilyenek. Csak elhúzza az ember a csiszoló szalag előtt egy pár(?)szor, és már kész is a levezető él. Már csak valami szép íves formát kellett adni a tenyér, és a hegy felőli részen, és kész is volt a fémmunka. Ekkor kb. fél óránál tartottam. Gyorsan bebandázsoltam egy kis vixos bőrszíjjal, és késznek nyilvánítottam a projektet. Gyakorlatias ember lévén kipróbáltam, és arra jutottam, hogy hiányzik róla valami. Az ujjtámasz ! Mivel a kés igen kicsi, mindössze 160 mm ( 80 mm a penge, 80mm a markolat ) ezért négy nagy, de csak jelzés értékű ujjtámaszt csiszoltam a pengehátra. de még evvel együtt is benne voltam a kikötött egy órába. Na de az élet kegyetlen..................mert az illető telefonált, hogy már úton van a reptér felé, és ne haragudjak hogy nem tud jönni a késért. Én senkire nem haragszom. Sőt örülök neki, hogy megmutatta azt az oldalamat, hogy ha kell, egy óra alatt kést tudok készíteni. Ilyen ember az is akiről elneveztem. Minden problémát megold, és orvosol. Ráadásul kellőképpen sokoldalú, és mindenek előtt, jó ember. De nem dicsérem, mert ezeket ő is tudja.Nagy ráértemben, rájöttem, hogy nem is rossz a név, mert lehet játszani vele. Miszenint: Urban=városi........In=ban.......Medical=orvosi.......Rescue=mentő........Emergency=vészhelyzet. Tehát e kés tisztességes neve: Városbanorvosimentővészhelyzet. Na ! Ez van annyira nyakatekert mint néhány mai tengerentúli dalszöveg. De nekem tetszik. Majd meglátom mi lesz a sorsa. De annyi biztos, hogy nem hagyom a polcon heverni.

Villisika, avagy vadkan(ok) a Bükkben.

Hol volt, hol nem volt, egy hosszú hétvége. Történt ezen a hétvégén, hogy két alföldi legény felkerekedett, és meglátogatta a Magyarország kevésbé lapos részét. Pontosabban a Bükköt. A terv az volt hogy, két nap alatt átgyalogolunk Szarvaskőről.........Szilvásváradra. Ez kb. 18 kilométert jelent. Első nap valahol Bélapátfalva környékén letáborozunk, és másnap indulunk tovább. Szép terv. El is indultunk. Mosollyal az arcunkon. Na ez hamar lefagyott a hőség ellenére. Mivel egyikőnk sem fiatal már, az első 500 méteren, csak kétszer kaptunk Szívinfarktust, és az agyunk is dobogott. Azt hiszem bemelegítés nélkül, csak erre számíthat az ember. Vagy valami hasonlóra. Szóval az bemelegítő gyakorlat után, már a következő domb sem okozott gondot. Aztán már a többi sem. Mentünk tökön, paszulyon keresztül a nap végéig. Szigorúan ügyelve arra hogy csak a hegygerincen menjünk. Még Zeusz is csak alulról láthatott minket. Ráadásul notórikusan kerültük a turista útvonalakat. Erdőt akartunk látni, s nem embereket. Volt is erdő, de az nagyon zöld volt, és ez mindkettőnkre nyugtatólag hatott. Elkezdtük élvezni a TPK túrát. Nem csigázok senkit, inkább elárulom.

Mi, egy nap alatt tettük meg a távot, és a 18 kilométerből is 36-ot csináltunk. Mert az utolsó útelágazásnál egy vargabetűs utat választottunk. Este felzabáltunk mindent a hátizsákból, és a hálózsákjainkban, jóízűt aludtunk a szabadban. Na de ennyit a túráról ! A késről is illenék egy pár szót szólnom. Csak annyit mondanék, hogy a Villisika, a Jaakkina nagy testvére. Ugyanúgy is készült. Sőt az alapanyagokat is ugyanonnan szereztem be. De most nem egy ünneplős puukkót akartam összehozni, hanem egy tenyérbe simulós markolatú, és elnyűhetetlen pengével rendelkező munkakést.  Azt hiszem ez sikerült is. Ráadásul meg lettem dicsérve, mert most, szokásomtól eltérően, igencsak nagyra ( 127 mm ) készítettem a markolatot. Tehát Hobbitok, és Ogrék is egyaránt használhatnák. A 95 mm hosszú Lauri Skinner penge pedig a maga hatvanvalahány Rockwelljével pedig több mint elégséges, szinte minden szokásos késes feladatra. A lényeg az hogy szépen mutat a rajzos nyír, a szénacél pengével, és az agancs kézvédőkkel. De az i-re a pontot, a vadkanos kitűzővel tettem fel. Azt meg gondolni se mertem, hogy Soma Komám ennyire előre látó, hogy már évekkel ezelőtt tokot készített neki. Kedvemre való kés lett tokától bokáig, annyi szent. A túra is elnyerte a tetszésemet. A kettő együtt pedig életre szóló emlék fog maradni számomra.

BeDeCo, avagy kakaó a szabadban.

Elkészült végre az én első kovácsolt késem is. Rég óta vágytam már rá. Apró megszakításokkal, már úgy.........gyerekkorom óta. Jó ez a 2014-es esztendő ! Na de inkább arról írok, hogy miért lett BeDeCo a késem neve. Kezdjük azzal, hogy Berényi Sanyi kovácsolta a pengét. Innen a Be. Degu becenévre hallgató, és messze északon lakó barátomtól pedig a markolatnak valót kaptam. Innen a De. Végül pedig Cocobolo nevű egzótából lett elkészítve a markolat. Innen a Co. Ennyit a névadásról. Na de ami miatt végképp büszke vagyok az az, hogy úgy sikerült megedzenem a pengét, hogy egybe maradt a három réteg a pengében. Az úgynevezett differenciált edzési technikát alkalmaztam. Magyarul.............narancsszínűig felhevítettem a pengét.............majd csak a levezető élet merítettem bele a hűtésre szolgáló olajba. Így a középső M1 acél kellőképpen megedződhetett. A laminált penge külső részéül szolgáló 51CRV4 acél pedig szépen lassan lehűlve, tenni fogja a dolgát. Megtámasztja, és megvédi a középső, nagyon éltartó acélt. Ráadásul a torziós hatásokkal ( feszítés, csavarás ) szemben is jobban ellen fog állni. Amit viszont nem tudtam megoldani, az az hogy láthatóvá tegyem a kétfajta fémet. Ha lesz majd nekem is Vas-Kloridom ( FeCl3 ) akkor még egy képet fogok készíteni a gyorsmaratás után. Akkor lesz igazán látványos a laminált penge, mert különböző képpen viselkedik a a kétfajta anyag. Lesz majd benne egy sötétszürke hullám, ahol a két réteg találkozik. Addig is élvezem hogy már nekem is van kovácsolt késem. Viszem is magammal, ha a szabadba megyek.  

Így készül a BeDeCo !

Az egész itt kezdődött......Üllő Bikánál. A terv az.......hogy három acél egybe forrjon.

A nagy Manitu segítségével a tűz is lángra lobbant a kovács műhelyben.

És ímé az elképzelés. Két acél közé tegyünk egy harmadikat. Mondjuk 51CRV4 közé M1-et !

Felizzanak a kedélyek, és az acélok is. A versenyzők még most haboznak egy kicsit.

A küzdelemben részt vesz a messze földön híres Bórax is. Nem összetévesztendő a többi pár betűs fehér porral !

Néhány ( szolidnak semmiképpen nem mondható ) kalapácsütés Berényi Sanyi szakavatott kezei által.

No meg az ő gépesített kovács társa által is, és egybeforr a három réteg.

Először a markolattüskét alakítjuk ki. De azt a lentebb lévő képen láthatjuk !

Másodszor pedig a penge hozzávetőleges formáját kalapáljuk ki. Ezt meg az előző képen figyelhetjük meg !

Hát ez lett belőle. Egy háromrétegű laminált penge. Mellette pedig a leendő markolata.

S hogy ebből mi lesz ? Ha mindent jól csinálok, akkor egy kovácsolt pengés Puukko.

Minden esetre a Punisher nekilát, és nekiáll büntetni. A végeredmény pedig kb. két hét múlva lesz látható.

Húsvéti tojás......alakú kés.

Zöld erdőben vótam......berúgott a nyuszi, de most már jóvan. Boldog húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek. Pont egy hosszú hétvégére való munkát adott nekem ez a kis kés. Annyit kellett reszelni rajta, mint három nagy késen. Pedig az alap meg volt, hiszen az egyik barátom lepett meg egy szépen körbe vágott acél darabbal. Illőképpen megköszöntem neki, és gyorsan beazonosítottam. La Griff !!! Lyukak nélkül. Lesz vele dolgom annyi biztos. Az első fúrás után gyakorlatilag ezt a megjegyzést, kellőképpen helytállónak találtam. Ugyanis az alapanyag nem volt gyenge. Böhler N690 az anyag becsületes neve. Állítólag könnyen megmunkálható. Hát ja ! Én nem ezt tapasztaltam. A fúró visított, a reszelő csúszott, a csiszolószalag meg csak nyalogatta a fémet. Egy szó mint száz, megküzdöttem vele. De a végeredmény mindenesetre kárpótolt. Lett egy kézreálló, szuper anyagból készült ................nyakkésem. A főnököm pedig alapanyagot, és szabadidőt nem sajnálva..........kydex tokot készített neki. Így már tökéletes. Zsinórt a lyukakba, és mehet a nyakamba. A többit pedig bízzuk az időre.

Kispocok, és a kétkilós cipó.

Messze, messze régen, egy közeli galaxisban, született egy kis pocok. Nem volt nagy, inkább kicsi. De mindezek ellenére igen erős. Sorsa már a születésekor eldőlt, még a Pisai ferde torony előtt. Nyúzó lett a foglalkozása, hiszen már ránézésre is elég nyúzottnak tűnt. Munkáját remekül végezte, és a gazdája is meg volt vele elégedve. Genetikailag Sváb felmenőkkel büszkélkedhet. Méghozzá a Böhler családból származott. Ő a N-hatszázkilencvenedik a sorban. Jólöltözött volt mert mogyoró színű ruhát kapott. Ez a mese róla fog szólni.

 Kispocok, és a kétkilós cipó.

Az üveghegyen is túl, ott ahol a Kurt...a Russel farkú malac túr, lakott a kispocok. Egyik reggel fölkelt, és kinyitotta a szemét, a kis szemét. De csak ennyi jött ki a száján: -Hú de qurva messze lakok mindenkitől ! Evvel egy időben vissza is aludt. De egy pár pillanat múlva kipattant a szeme, ( aztán rutinosan visszanyomta a szemgödrébe ) mert olyat látott amilyet még eddig soha. A lakás, jobbanmondva a rakása előtt ott díszelgett egy cipó ! Köztudomású, hogy a cipót minden pocok szereti.

Van is róla egy mondás, hogy pislog, mint pocok a cipón. Gyorsan elővette az új " Ájfón telefonját " És önkioldó nélkül kattintott egy pár képet magáról. Csak hogy este legyen mit fölrakni a, mit ettem ma vacsorára mappába, a Félszbukkon. Na de aztán nekilátott, hogy egyen is belőle. Kerülgette, nézegette, hogy is foghatna hozzá. De be kellett látni a ez a cipó túl nagy falat számára. Magába roskadt, majd egy tuskóra rogyott, és pityeregni kezdett. Bárcsak jönne valaki aki segítene nekem ! Fejezte ki óhajtó mondattal magát, a szomorú állatka. Imája meghallgattatott mert csodák csodájára arra tévedt a mesebeli szépségű I'll Dee Cho királykisasszony. Ő az aki mindenkin segít. Ha baj van............ha nincs, akkor is. Kezébe fogta, és megsimogatta.........aaa.........kispockot. -Használd a fejedet, és az éles eszedet te kis butus ! Mondta. De az oktalan kis állat semmit sem értett az egészből, és csak pislogott...........ahogy a mondásban. -Jajj, kétszáz tőled a vérképem ! Fakadt ki I'll Dee Cho. -Most az egyszer megmutatom, hogy kell ezt csinálni. Majd gyakorlott apró mozdulatokkal, tökéletes vektorszámítások után szétkapta a kívűl kemény, de belül " omlóóósz " kenyeret. Volt ám ööm, meg bodottá ! Mosolygós arcal láttak neki a fejedelmi lakomának. Be is pakolták az utolsó morzsáig. Úgy is mondhatnám, nyakig ették magukat. Mire végeztek vele, be is esteledett. A kispocok megkérte, a királykisasszonyt hogy aludjon vele kint a gyepen. De ő felmutatott az ég és a föld közé, pont 7,5 fokban.......és csak ennyit mondott: -Nézd csak, ott lakom a negyediken.........és elindult haza. Kb. tíz perc múlva mindketten ( de külön-külön ) lezuhanyoztak, és bedőltek az ágyukba. -Ez egy szép nap volt ! Mondák szinte egyszerre, majd álomra hajtották fejüket. Álmukban se adósságuk, se hitelük nem volt, csak egy kétkilós cipójuk. De annak is örültek, és boldogok voltak.

Itt a pockos mese vége, te meg aludj már el végre !       

Mora Pimpőke.

Ez most egy végtelenül rövid bejegyzés lesz. Imádom a szénacél pengés késeket. Többek közt a Mora késeket. Olcsók és jók. Mondhatnám hogy tucatkések, de már nem így van. Hiszen alig lehet kapni őket. Na de van egy jó akaród, akkor könnyű dolgod van. Megkéred hogy cserélje el veled........mondjuk az egyik............vagy a másik késedre. Ennyi. Aztán már azt teszel vele, amit csak akarsz. Akár bőrgyűrűsre is elkészítheted a markolatát, csak meg kell hosszabbítani valahogy a rövidke markolattüskét. Én simán egy darabka 8 mm-es csövet " céóztattam " rá a kollégámmal. Aztán már csak két baknit kellett szerkesztenem..............őőő mondjuk .............marhalábszár csontból !  Azért itt egy kicsit trükköztem, mert a fölsőt a pengén, és nem a tüskén keresztül húztam. A páromtól kaptam egy multifunkciós kisgépet ( Köszönöm szépen !!! ) amivel gyerekjáték volt kialakítani a tüske, akarom mondani a penge helyét. Két fajta bőrből kockákat vágtam, és 3 éve lejárt fehér faragasztóval ( kb. olyan állaga, és szaga volt,mint a hatnapos túrónak ) összeragasztottam. Majd egy pár nappal később formára csiszoltam. Kézre állóbbra mint amilyen az eredeti lapított szilvaforma volt. Ja, és a pengén csak a levezetőélt políroztam csak meg, mert még mindig tetszik az a patina, amit az előző gazdájánál kapott.