Porky Pork...

Nyugodjatok meg, elmúlt a mesélős korszakom. De a késkészítős még nem. Szó szerint elkapott a vágy. Egy régi késes elképzelésemet öntöttem fába, és fémbe. Szimpla diófába, és ( jobb híján ) lapos acélba. Őrizgetek, szárítgatok néhány fadarabot a polcaimon a műhelyben. Néhányat már évek óta. Nézegetem, simogatom, és amikor eljön az ideje, akkor felhasználom őket. De néha a fene megesz engem, mert rájövök, hogy a féltve őrzött, szép erezetű fa nem csak nekem tetszik, hanem a kemény...fa...szúnak is. Egyszer meglátom, a csepp kis nyakát kitekerem, az biztos. 

Jöhet a "B" terv, most is az lépett életbe. Van a fejemben kb. minden méretbe ( n ). Trance zene az mp3 lejátszóba, indulhat az stopperóra. Egy ima elmormolva, fránya reszelő a kézbe, és fél óra alatt a leélezést majdnem kireszeltem készre. Csak akkor kaptam észbe, mikor a zenének hirtelen lett vége. Bárkinek szívesen ajánlom aki fogyni szeretne, végezze ezt a testmozgást............ötször hetente. A francba, már rímelek megint, inkább abba hagyom mielőtt valaki megint. Bár ez nekem szokott egyből menni, hibbant vagyok nincs mit tenni.  

Írok inkább a késről, kvázi büntetésből. Itt a rímelés vége ! Na.................. valaha jobb napokat látott laposacél került a kezembe, ami st 52-3 jelzéssel volt ellátva. Ez ugyan egy igazi késes számára nem túl vágykeltő alapanyag, de számomra egy kincs. Ja, a betűk és a számok azt jelentik, hogy nem sima gagyi laposvas. Valamennyire meg is tudtam hő kezelni, de nem vittem túlzásba. Nekem megteszi. Amúgy is a formába voltam, vagyok beleszerelmesedve. A középső képen látható talán az ami annyira tetszik. Majdnem sikerült egy ívvé varázsolnom a penge hasát, a markolattal. A cél az volt hogy ne csússzon le a kezem használat közben, de ne legyen rajta az ívet megtörő keresztvas sem. Amúgy nem bíztam semmit a véletlenre, és a markolat tüskét egyhelyen átfúrva, beraktam egy csőszegecset is. Pedig a markolatgomb ( ami egy sima M6 csavar ) is megtartotta volna. De hogy miként is ? Azt majd egy következő bejegyzésemben elárulom. Oppá, oppá, a neve pedig Dagadt disznó lett. Szó szerinti fordításban kövér hízó, de az nem olyan kifejező. Ó, ó, ó, rögtön munkát is adtam neki, és egyben a hátteret is elkészítettem. Szétvagdostam vele egy derék magasságig érő fenyőgally kupacot, amit a néhány héttel ezelőtti jégeső miatt le kellett vágnom a fenyőfáról. Jól vizsgázott. A gyanta pengéről való eltávolítása után, gyorsan le is fotóztam, és a Porkynak, amint a képen is látható, a büszkeségtől dagadt a melle. Mivel a neve is az, szerintem ez így természetes. Azért az enyém is dagadt egy kicsit, de az én mellemről nem készül fotó, mert még nincs felkészülve a világ a látványra.  

Paszuly Panna...

Paszuly papa olvasgatott, Paszuly mama aludt. Paszuly Panna gondolt egyet, s ott hagyta a falut. Goldolt egyet magába, elmegy ő Afrikába. De a következő saroknál tovább nem jutott, mert a verdája lerobbant legott. Na most menjek stoppal tovább ? Inkább felhívom Vaszilt a német juhász kutyát. Igyi szudá.......pasli damoj, a szándékom elég komoly. El a karok jutni a fekete kontinensre, Vaszil tudsz e segíteni benne. Da...mondta a majdnem farkas, van az udvarban egy Barkas. Avval elviszlek bárhova, ne aggódjál Panni bab...a ! Egy óra múlva előállott, a fék hangja velőt rázott. De rálépett a gázpedálra, úgy hogy a hűtőrácsnál volt a lába. Mér is akarsz menni oda, kérdezte a kutya koma. Közöd hozzá semmi nincs, az útra figyelj, duma nincs! Erre Vaszil haragra gerjedt, és Pannit kirakta 20 méterrel lejjebb. Ott állt szegény magába roskadva......Ha nem szólok ott lennénk mostanra. Ezennel megfogadom, hogy a számat evésre tartogatom. Nem szólok be senki másnak, csak a szelektív hulladékgyüjtő nagyobbik fiának. Jó kis paszuly leszek, és most meg rögtön hazamegyek. Betoppant az ajtójukon, miután bepillantott a kulcslyukon. Paszuly papa olvasgatott, Paszuly mama aludt. Tehát észere se vették, hogy közben Panni elhagyta a falut. Panni  örömében bukfenceket vetett, este pedig zöldbab főzeléket evett.

A történet tanulsága csak annyi, ha el akarsz jutni valahová, nem szabad otthon maradni.

Kiegészítő jelentés.

Stirlitz tudta, ezt az információt nem tarthatja magában. Az eszköz O-rossz kés maradékából készült. 2 rubel 35 kopejka volt az eredeti ára. Az átalakítás után 77 mm hosszú, 17 mm széles, és 1,7 mm vastag lett a pengéje. Pont végig éri Stirlitz tenyerét. Markolata vörös csillaghoz hasonló színű cédrusból van. Státusz: Ön és közveszélyes a kés. De leginkább csak azokra, akiknek B.A.B. monogramjuk van.

Konklúzió: Az nem tudom mit jelent.

Következmény: Stirlitz benzint adott a macskájának tej helyett. A macska 5 lépés után összeesett. Stirlitz úgy gondolta, a macskából kifogyott a benzin.

   

Barnabás és a lágytojás.

Ez volt az első mesém címe. Volt idő amikor ilyen dolgokra vetemedtem. De az idők során az ajtófélfával együtt én is tovább vetemedtem. Már nem írok meséket, se leveleket. Pedig régen nagyon imádtam az efféle időtöltést. Mostanában mással múlatom az időmet. Nem kell nagy ész hozzá hogy mivel is. Hát a késkészítéssel. Bár másnak csak egy fém, és egy vasdarab, de az én számomra, mindegyik darab maga a megtestesült mese. Ugyanis mindig úgy kezdődik hogy, hol volt, hol nem volt. Ez ugye a pengeanyag volna. Már mint ami hol van, hol nincs. Na de nélküle nem kezdődne el a mese. Mi után túl vagyok a főhős meglelésén ( aki mellesleg jobb napokat látott Cirkula herceg volna, aki ugye inkább vékonyka, mint délceg ) jöhet a többi szereplő is.

 Itt van példának okáért Mahagóni, a pej paripa. Semmihez sem fogható, szemet gyönyörködtető barnaságú, és dúsan erezett. Vagy itt van a semmirekellő, kétszeresen is gyorsan komponáló, Német udvari zenész Uve Rapid. Nem egészen 20 perc alatt elvégzi a dolgát. A nagyot is ! És képes mindenbe, és mindenkibe belekötni. A sort, akarom mondani a short, az ugyan rövid de roppant fontos szerepet kapott Carlson Severin Ölstjökülle, rövidítve C.S.Ő. aki a szegecset játssza ) zárja. Együtt az egész csapat, és indulhat a kaland..............Nem bírom ki............írnom kell egy mesét. Csak egy kis rövidet. Hogy nehogy megálljanak a gyerekek tőle a fejlődésben. Kezdődjék hát a se füle se farka, ellenben roppant kacifános történet.
   

Barnabás, és a lágytojás.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy herceg. Kemény volt és céltudatos, hiszen egész álló nap aprította az önjelölt faszablyás vitézeket. Ő volt Cirkula herceg. Egyszer egy reggelen ( miközben egyszerre ásított, és szellentett az ágyában ) kedve szottyant zenét hallgatni. De nem ám komolyzenét, hanem valami komolytalant. Olyan zúzósat, vagy még inkább gépzenét. Azonnal elvágtatott Mahagónin, a pej lován, a tőle nem egészen 36 méterre lakó, német származású udvari zen-észéhez. Megkérte Uve rapidot, hogy kompon-álljon neki egyet. - Na de herceg, ha én kompon állok, attól még te nem fogsz zenét hallgatni ! Szólott imigyen a komponista. -Mi van ? A herceg kezdte elveszteni a fonalat. -Mit bánom én hogy mit csinálsz, estére zenemű legyen ! -Javoll, herr Cirkula. Mondta erre a német. - Vascht mach ogs ? Kérdezett vissza a herceg. Na itt mind a ketten elvesztették a fonalat. De azért mindenki elindult a dolgára. A zenész a nagy, a herceg a kis dolgára. Ekkor jött a képbe Carlson Severin Ölstjökülle, az apró termetű svéd udvari udvaros. -Eriggyé mán a műhelybe te gyökérson ! Ott hallhatson ilyen zenétson. Mondta majdnem latinul a svéd a németnek. Ott viszont csend honolt. Mivel Barnabás, az udvari műhelyes ( ??? ) éppen reggelizett. -Mi kéne, ha vóna ? Szólott ízes magyarsággal. -Gépzene vazze ! Szólt a sváb. -Nekem meg áram vazze ! Szólt a magyar. -Hát nem tudom megfőzni a tojásomat a reugeot-mon ! Azzal se szó, se beszéd, a német feltalálta a váltakozó áramot, és beindították együtt a csiszológépeket. Volt ám öröm, mert Uve az egészet felvette Tesla tipusú, csehszlovák szalagos magnójára, és " újradídzsézte " az egészet. A hercegnek nagyon tetszett, és electric boogiezni kezdett. Mindenki boldog volt és lelkendezett, csak Barnabás nem örvendezett. Zárlatos volt az a rohadt rezsó, és így nem készült el a lecsó. Megette hát nyersen, ami ugye nem volt kemény. De hát mit is várunk tőle, hisz egy tökös magyar legény. Elfáradt mindenki, és nyugovóra tértek, de csak azért hogy vége legyen a mesének.

Nochy.

Remélem ti is elálmosodtatok. Álmodjatok szépeket ! Bicskákat, tőröket, késeket.

Buddy, a kispajtás...

Ha volna még időm, mesélhetnék nektek, hogy a Buddy miket kibírt a kezeim közt. Úgy nézzetek rá, hogy ez az első jó anyagból ( KO 13 ) készült bushcraft késem. Bár, azt mondják a nálam okosabbak ( vannak egy páran ) hogy ez az anyag, maximum bicskába való, és nem egy olyan késbe, amivel fúrni, faragni kell. Jelentem alássan, nálam jól bírta a gyűrődést. Pedig néha még rönköt is hasítottam vele. A 80-as években ennél gyengébb alapanyagból ( 420 J2 ) készült túlélő késekkel is bátran nekiindultak a a természetnek. Na de nem is ez a lényeg, hanem az hogy új markolatot készítettem neki, mert megérdemli.

A régi markolatpanelok, bükk parkettából lettek elkészítve. A mostaniak pedig celtiszből. Nagyon tetszik mostanában a világos fa, a piros fíber berakással. Az igazság az, hogy készítettem mostanában egy két nem publikált kiskést, és az egyik nagyon megtetszett. hát ezért lett ilyen a Buddy új ruhája. Ha valaki esetleg nem tudná, hogy miként is készül egy markolatpanelos kés, annak itt van egy egyszerű kisvideó. Mit ne mondjak, végtelenül egyszerű. Csak arra kell ügyelni, hogy hellyel közzel szimmetrikus legyen. Ja, és a markolatpanelokat rögzítő szegecsek helyett, bátran használhatunk bármilyen zömíthető anyagot. Rézhuzaltól kezdve, a huzalszögön keresztül, a rozsdamentes kőracélig, minden megfelel erre a célra. Én is pillanatok alatt végeztem a csiszolással. Tudom, készíthettem volna valami egzótából is. Tudom, ki is polírozhattam volna. De akkor díszkés lett volna. Én pedig még használni szeretném a Buddyt.

Az Orr-V-adász...esete a cédrusfák alatt.

Történt egyszer, réges régen,
kerek erdő közepében
Három vadász összeült,
s szövetségbe tömörült.
Nem volt nekik semmi másuk,
csak a fejükben, a nagy tudásuk.
-Hát mi most már, mit csináljunk ?
-Zsebre dugott kézzel álljunk !
-De avval nem megyünk ám sokra.
-Inkább nézzünk bele a zsákokba.
-Hátha találunk benne egy kést,
amivel csinálhatnánk a zsigerelést.
Na de nem találtak semmit benne,
s evvel el is ment a vadászok kedve.

Hazakullogtak tehát lógó orral,
szomorúságukat csillapították vörösborral.
Aztán az egyiknek az jutott az eszébe:
-Kést csináltatok, a büdös fenébe !
Eljött hát hozzám, és előadta mit szeretne,
miszerint foglaljak vasat, fa keretbe.
-Más kívánságod nincsen ?
-Mondjuk, készítsem el neked ingyen ?
-Hát az nem is volna rossz barátom.
Annyira örülök, hogy neked adom a bőrkabátom. -Örülnék neki.........de ha lehet,
én a táskádra vetettem szemet.

Megegyeztünk, tőlem mehet.
-No ha így áll, rázzunk kezet.
Elbúcsúztam tőle a kapuban,
aztán meg ott találtam magam a kupiban.
Valaki a műhelyembe gránátot dobhatott,
nem találtam semmit, amiből kés lenne legott. Akkor jutott hirtelen az eszembe,
én a kincseket a hátizsákomba teszem be.
Volt benne egy darab cédrus....ka fám,
meg egy laposvas, ami 440 C volt....talán.
Innentől felpörögtek az események,
és a orr-V-adász kés egy hét alatt kész lett.
A barátom úgy örült hogy szétnyomta a vesémet, én meg azt hiszem, befejezem a mesémet.

Békanyúzó...és leendő társai.

Lehet hogy ti már unjátok ? Én még nem. Biztosíttok mindenkit, hogy szándékomban áll még egy pár késsel meglepni benneteket. Na nem a minőségbéli javulásra célzok, hanem arra, hogy tavasz van, és ilyenkor igen erős késztetést érzek késkészítésre. A mottóm még midig ugyanaz:-Aki egy vasdarabból kést tud készíteni, az egyéb aljasságokra is képes. Lesz még bőven aljasság. Köszönhetően azoknak a vásárlóimnak, akik ellátnak hol egy törött pengével, hol egy darabka keményfával. No, azért itthon is akad némi alapanyag. Mondjuk egy régi ( ráadásul hajlott ! ) 20 mm széles reszelő, és a téli tüzelőből megmaradt akác képében.  

A többi fát nem ismerem amit ráraktam, mert nem vagyok egy egzótaspecialista.De a markolat közepe, biztos hogy akác. szóval a barna színű fa szolgált bakniként, és újdonságként. Csak azért mert a markolattüske, nem látszódik ki a kés végén, hanem eltakarja a kilógó tüskevéget. Igaz, hogy ez a képeken vajmi kevéssé látszódik. Annál jobban a hatalmas üreg a fölső bakniban. Amit különben, ha ismét lesz ragasztó anyagom, majd szépen kitömítek. Na de kit érdekel a markolat, amikor egyenes levezető élt sikerült készítenem ! Szamárvezetővel.............természetesen. Amit Karesz  bejegyzésében láttam. Egy fatömbhöz rögzítettem pillanatszorítóval a megmunkálásra váró reszelőt. Ja, és egy asztalt is rögtönöztem egy kevés kis bútorlapból, hogy legyen min húzgálnom az egész, hóbelevanchoz rögzített miskulanciát. A tavaszi hőmérsékletnek köszönhetően, igen gyorsan végeztem. A végeredmény pedig egy igazi békanyúzó kés lett. Csak tudnám hogy ki volt az a hülye, aki a békát először megnyúzta ! Hát mit csinált a béka bőréből ? Békabátot ? Bár, szerintem a béka húsára volt szüksége. Na így már van értelme az egésznek. A lényeg az, hogy lesz még egy pár társa a közeljövőben. Amíg rám nem szól valaki, hogy:-Nincs még elég késed ? Na akkor ........................ egy pár napot majd kihagyok, és elmegyek ......................... szabadságra.

Dinky, a kis takaros.

Azon gondolkodom néha, hogy a kezeim nem midig olyan dolgot alkotnak, mint amit az agyamban elképzeltem. Nincs képzavar ugye ? Csak azt akarom leírni, hogy nem mindig olyan kést készítetek, mint amilyet lerajzolok, vagy megtervezek. Ezt valószínűleg annak köszönhetem, hogy egy 10-es skálán, 8.5-es az alkalmazkodóképességem !?. ( valószínűleg ennek köszönhetem, hogy még nem haltam ki ) és csak 2.0-es az akaratom ( ennek a tulajdonságomnak  viszont, még nem tudom mit köszönhetek )....ez tény, legalább is, a grafológusom szerint. Magyarra lefordítva, ha valami nem úgy sikerül mint ahogy elképzeltem, akkor változtatok egy kicsit a formán, vagy az alapanyagon, és mehet a munka tovább. Így jártam a Dinkyvel is. Mert én egy tipikus skandináv pengét akartam. El is készítettem, de szénacélból. Igen ám ! Csak hogy ez a kis kés sűrűn fogja majd látni a mosogatót. Egyértelmű tehát, hogy jobb választásnak tűnne a rozsdamentes penge. Akkor legyen az ! Így a rozsdának semmi esélye sem lesz. Túrjunk csak bele a fiókba ! Nincs-e véletlenül benne egy törött penge. Hát volt. Mi aztán használjuk mindenre a késeinket, és néha előfordul a csorbulás, hegylepattanás, és még derékbatörés is. Kiválasztottam az egyiket, és rájöttem, hogy most Skót kést fogok készíteni. Nevezzük nevén, skean-dhu készül. Ez a kicsi, egyélű " döfködő " alkalmatosság, ott figyel minden tradicionálisan felöltözött Skót férfi........zoknijában. Na de itt most nem ott lesz, hanem a konyhában. Tudnia kell hát, zöldséget szeletelni, gyümölcsöt hámozni, fóliát vágni, vajat kenni, és még sok mindent. Igaz ugyan, hogy ezt egy átlagos kiskés is tudná..............de annak csak szintetikus műanyag fogórésze lenne. Neki viszont merbauból, bocotéből, no meg egy kis bőrből áll a markolata. Ja, és egy kis marha csontból. Mindegyikből egy minimális mennyiséget vágtam, és felhúzgáltam a flex-el kialakított markolattüskére. De csak azért flex-el, mert beállt az egyik csapágy a görgőmben ( mellesleg a görgő, az a " szögedi " Gergő )  a csiszolólógépemben, és most nem igazán tudok vele csiszolászni. Marad a kézimunka. Amit nagyon szeretek. Nem kell ám félreérteni. Azt szeretem, hogy abból a szögletes, ragasztóanyagtól csöpögő --------------> izéből, a fenti képeken látható, és szerintem takaros kis kés kerekedik ki. Akinek készítettem, az a menyecskét is pontosan evvel a jelzővel illetném. Aztán még többel is, mert céltudatos, aranyos, karakán, jószívű, és mindezek mellett ennivalóan aranyos. Remélem neki is tetszik majd a Dinky.

Q-Kree-Q...!

Valahogy így kukorékol egy Jaffa kakas a Chulakon. De néha a mi utcánkban is. Még mindig sc-fi rajongó lévén, inspirációnak vettem a reggeli baromfi ébresztését, és fejemben körvonalaztam egy kés tervét. Nagy legyen, és mintás legyen a markolata ! Ami illene egy Jaffához is. Pont megfelel ezeknek a óhajoknak a nepáli Gurhák tradícionális fegyvere. Akkor készítsünk kukhrit ! Nem szabad az én kezembe vasat adni, mert azonnal beindulok. Kikanyarítottam a sarokból a maradék 7 mm vastag laprugómat, és " ráfilctollaztam " az elképzelésemet. Még egy vágást sem ejtettem az acélon, de már tetszett a dolog.   

A szép nagy ívek, amúgy is mindig lenyűgöznek. Na de nem akarta kiadni az anyagom a teljes profilt. Jaj de sajnálom, hogy nem készíthetek kontúros kést ! Ez is markolattüskés lesz......hi-hi-hi. Mentségemre legyen mondva, az eredeti kukhrik is ilyen módszerrel készülnek. Csak ott vizibivaly szarvát használják markolatnak. Ehelyett én a házi készítésű micarta mellett tettem le a voksomat. És ez a kis videó végképp meggyőzött hogy jól döntöttem. A jó öreg levágott nadrágszáraknak most nagy hasznát vettem. No meg a szavatossági idején kissé túlszaladt műgyantának is. Na de kellett már egy kicsit dolgozni is az agyalás helyett !

Visított a flex, és nyiszitelt a reszelő. Igen a reszelő. Mostanában az vált be a legjobban, ha géppel is, és kézzel is készítem a levezető élet. Nem akarok szamárvezetőt készíteni. Egyszer csak meg kéne tanulni kést készíteni ! Nyugdíjig megtanulok remélem. Na de valamit már sejthetek, mert egészen kukhri formája lett a vasamnak. Bár..............most jöttem rá, hogy nem is. Hiszen a a görög Kopishoz jobban hasonlít. Basszus ! Most mit csináljak?  Ó, hogy nyúljon meg a nyakam ! Írjam át az egészet ? Egy cafrangos fittyfenét ! Különben is, a görög kakas nem is tudom, hogy hogy kukorékol.......... Vagy nevezzem át: Vaszilisz Kakasz Kukhrikusznak ? Hú de gáz ! Na mindegy. Így marad. A rendszertani besorolást pedig, rábízom a szakemberekre. Nekem pont elég, hogy jót szórakoztam, miközben csiszolásztam. Nem is beszélve, arról a felejthetetlen élményről, amikor könyékig műgyantás voltam, hiába volt rajtam védőkesztyű. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a markolat csiszolásánál rájöttem, hogy folytonossági hiány keletkezett a szövetanyagban. Sebaj ! Ez olyan probléma, amit egy gyűszűnyi epo-kittel simán megoldottam. S hogy nem lett olyan mint a többi rész ? Kit érdekel. Egyébként is Zsombor a múltkor megnyugtatott:- A hiba, a sufnis védjegye. Igaz beszéd. Innen tudom hogy hova tartozom. Pont olyan vagyok, mint az a bizonyos Jar Jar Binks a Baljós Árnyakból.........( hú, de ez már egy másik történet )...........és lehet hogy, kapkodok majd kiccsi buntettes ?  

Mohamaradék....avagy, hogy lehet a nagy késből, kicsit készíteni.

Először is.........el kell törni. Mondjuk egy olyat, aminek a tervezésénél elkövettem egy végzetes hibát. Furatot készítettem a pengébe. Azt hittem, ha a pókos bicskák pengéiben is lehet, akkor az enyém is " megdíszesedhet " egy kósza lyukkal. Nem is volt vele semmi probléma, mert kitaláltam, hogy a 8 mm átmérőjű lyukba, rézből készült rúdanyagot teszek. No meg a többi 3 milliméteresbe is. A terv az volt, hogy stilizált medvemancsot ábrázoljon. Ezt meg is valósítottam a Paw and Moss ( Mancs és Moha ) nevezetű késemben. Szóval a lyuk kitöltésre került, a késem pedig bevetésre.......... Ja, míg el nem felejtem. Sajnos nem tudok róla képet mutatni, mert sok képemet eltüntetett egy számítógépmumus. Fránya digitalitás !!!

De hasonló volt, mint Zé barátom egyik régi Szerény személyemről AMA-tőrnek elnevezett kése.................és már vissza is kanyarodtam a bevetéshez. Egy farönköt akartam kettérepeszteni vele, amikor hallottam, egy nem fára jellemző reccsenést. Na mondom, -Kampó az új késemnek ! Na most mit csináljak vele ? Majd csinálok belőle kiskést ! Avval a lendülettel, kb. két évre el is felejtettem. De a minap elővettem a torzót, és rárajzoltam egy új kés formáját. Aki azt hiszi, hogy ismét elkövettem a hibát, és úgy gondolja............mit keres megint a pengében az a lyuk..........annak teljesen igaza van. De hát kontúros volt a régi kés, és azok már benne voltak, és teli voltak csőszegeccsel. Nem is állt szándékomban eltüntetni őket. Inkább csak egy kicsit foglalkozni akartam, az egyik régi vasammal. Még csak ki sem lágyítottam. Csak csiszoltam, és egy kicsit reszeltem. Csodálkoztam rajta, hogy viszi a reszelő. De aztán rájöttem, hogy ez a markolata volt a késnek, ahol nem fontos hogy kemény legyen az anyag. Vagy az edzés sem sikerült olyan tökéletesre ? Most már tök mindegy. A lényeg az, hogy tanultam a hibámból, és többé nem gyengítem el a pengét, holmi lyukkal. Azt meghagyom a profiknak. Nem fogok neki semmilyen munkát adni. Kapott egy kis fonatot, és kész. Azt pedig már régen megtanultam, hogy kell néha olyat dolgot is csinálni, aminek nincs semmi haszna. Mert általa a többi dolog, használhatóbbnak fog tűnni.

Lyudmila Pavlichenko.

Ebben a mai világban, egy olyan ember, aki ki tud kapcsolódni, az boldog tud lenni. Igaz hogy csak ideig óráig, de akkor is boldog. Számomra, egyértelmű hogy miben lelem örömömet. Naná, hogy a késkészítésben. A hőmérő 12 C°-t mutatott, és senki, és semmi nem állíthatott meg engem hogy eljussak a műhelyig, hogy megvalósítsam, rég dédelgetett álmom. Miszerint, elkészítsem Stalker késem testvérét. Akarom mondani, nővérét. Lehet hogy agylövéses vagyok, hogy nemet adok a késeimnek, de majd kezeltetem magam. Szóval a név már rég bevésődött a fejembe.

 Most jut eszembe ! Ha én késekről ábrándozok, akkor mennyi vágás lehet már az agyamon ? Hmmm.............csak költői kérdés volt. De jobban foglalkoztat az, hogy hányan tudják, ki az a  Lyudmila Pavlichenko ? Annyit elárulok, hogy ugyanazt a foglalkozást űzte, mint Vaszilij Grigorjevics Zajcev. És most nem az uráli pásztorkodásra gondolok. Én, sok férfivel egyetemben imádom a puskákat. De ha egy nő kezében meglátok egy fegyvert, akkor a hideg szaladgál a hátamon. Tisztelet a kivételnek. Ilyen volt Lyudmila is. Na de ennyi ép elég észosztásból !

Térjünk rá arra, hogy hogy is készült a kés. Ugyanúgy, mint a Stalker. Ebben sem használtam semmi kötőanyagot. Bocs, egy kicsit azért igen, mert felragasztottam egy dögcédula darabját a markolat aljára. De csak azért, hogy eltüntessem vele, a nem túl szépre sikeredett , tüskevég ellapítását. Amúgy meg rém egyszerű volt. Pont úgy csináltam, mint a Zephir-t, csak itt 7 mm rugóacélból van a penge. Merbauból a kés kézzel fogható része, és 8 mm vastag laposvasból a bakni. No meg az elmaradhatatlan, piros színű nyugtaalátét. Ja, és vadi új ( de használt ) Szalagjaim vannak, egy jótevőm jóvoltából. Sima ügy volt minden, és nagyon haladtam. Ráadásul, pont olyan lett, mint amilyennek megálmodtam. Ez már haladás ! De a szokásos hibáimat benne hagytam a késbe. Ez már a védjegyemmé válik. De ami még ennél is fontosabb.........egy pár órán keresztül, ismét boldog lehettem.       

A hobbit kész, avagy a váratlan kutatász.

Úgy isz momdhatnám:-Ez egy lövid kisz tölténetecke, az olcóságlól, szelény személyem, Szmeagol tolmácolászában. Aszélt nem ílok a dlágaszágról, melt egyhagytam. Vagy az a kisz " zákosz " lopta el. Száladjon le neki a micodája ! Majd megkeleszem valamikol. Moszt viszont a balátom készét akalom ecetelni nektek. Egy fiókockában talált egy vaszdalabkát, meg két kisz fadalabkát, ész nem általlot készt cinálni belőle. ÁÁÁ ! Valami beütésze van, vagy milye. Szelintem, cak szimán tudathaszadászosz. Az isz lehet, hogy egyszel elgulult neki a gyógyszele, ész mál nem isz keleszi.

 Az a lögeszméje, hogy ő tud készeket cinálni. Hát, én nem isz tudom. De lagalább plóbálkozik. Moszt is egy szemmile való vaszból leszelgette ki eszt. Meg még a markolatot isz úgy kukászta ki lomockák közül. Nem szokat bajlódott vele, melt nagyon hűvösz van neki.......... Moszogni kell ! ........Meg enni szokat. De nem ám kolompért !........ Pfujjj............. Hanem halackát, flisszen capkodószan............. Meg húszokat, és kukacokat, amiknek omlósz a húszuk........Meg néha hobbitokat isz. Azoknak isz ízletesz ám a huszikájuk. Ész majd ki isz plóbálom a készt, ha megtalálom aszt a kisz köcög fészelzetet. Na megyek isz melt mál éhesz vagyok !

( evvel a lendülettel el is iramodott ) Én meg itt találtam magam a olcsóságommal a kezemben. Bevallom őszintén, néha jól esik hülyének lenni, és elnézést kérek azoktól az emberektől akik normális írásokat várnak tőlem. Egyet kettőt meg fogok próbálni összehozni, de ezt nem ígérem biztosra. Szóval ismét elkészítettem egy igazi kukakést. Mert minden alkotó eleme ki volt dobva. Egy 170 mm hosszú rugóacél darabról, és két hasított amarant falapról beszélek. Ja, és egy 65-ős szögről. Ami ráadásul, olyan görbe volt, mint a malac farka. Arról nem is szólva, hogy esténként készítettem, egy 25 W-os ízzó fényében. Magyarul, olyan sötét volt, mint a medve seggében. De hát ahhoz, hogy egy vasat olyanra alakúra reszeljük, mint egy kés, nem kell fényárnak lennie. Plussz ! Még mozogtam is. Ez hiányzik nekem télen. Azért néha kimozdulok a jó melegből, egy kis késkészítés erejéig. Nagy dolgokba viszont nem fogok ilyenkor bele. Tehát.........a következő munkám is, biztos hogy kis dolog lesz. Ja ! Aki azt mondja, hogy miért nem rakok egy kályhát a műhelyembe, annak elárulom: -Mert, nincs kályhám ! De ez nem fog eltántorítani attól, hogy a következő héten is összehozzak, egy késre hasonlító tárgyat.  

Boldog új kés(e)t kivánok !

Eltelt hát ez az év is. Összegeznem kellene, hogy mit is csináltam ( jól, vagy rosszul ) az idén. Jelen esetben, nem csupán a késeimre gondolok. Nézzük csak. Jó sokat dolgoztam. Ez tuti. Néha kikapcsolódtam. Na ebből már nem volt olyan mennyiség, amit elégségesnek mondanék. De aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Különben is, én a műhelyben a munkával is ki tudok kapcsolódni. Igeeen, a késkészítéssel. Fáraszt ugyan testileg, de lelkileg teljesen felüdülök tőle. Ezt azt hiszem késes barátaim: Soma, Zé, Marci, Karesz, Ed, és talán még Zsombor is tudja ezt bizonyítani.

Mások súlyos tízezreket fizetnek, a szabadidejük hasznosan történő eltöltéséért. Mi, ezt néha fillérekből megoldjuk. Bár ilyenkor magunk maradunk, sőt mások jelenléte furcsa érzés számunkra, de higgyétek el, minket ez cseppet sem zavar. Tesszük azt, amihez értünk ( a magunk szerény tudását szem előtt tartva ) fúrunk, és faragunk. A ragasztásról, csiszolásról, polírozásról, stb... nem is beszélve. Ha kell étlen szomjan. Mert csak este vesszük észre, hogy az asszonykánk már vacsorára szólít minket. Itt említeném meg, hogy minden tiszteletem az övék. Mert el tudnak viselni minket.

Na, de a magam nevében nyilatkozzak, ugye ? Nekem nincs semmi gondom. Amikor kedvem van, megyek és késezem. Amikor nincs, akkor meg használom, taperolom, simogatom őket. Azon csodálkozom, hogy még mindig ugyanolyan lelkes vagyok ha éllel rendelkező dolgokról van szó, mint a régi időkben. Pedig azt hittem, ez a lelkesedés idővel alább hagy. ÁÁÁ ! Mindig új, és újabb dolgokat próbálok ki, és valósítok meg. Nem unom még most se. Az idén is nagy meglepetésben volt részem. Ugyan is a családomból mindannyian ( milyen meglepő ) késsel leptek meg. Akarom mondani, egy Maserin bicskával, egy Cold Steel fix pengéssel, a Finn Bear-el, és ( ennek úgy örültem, mint egy gyerek aki távirányítós autót kapott ) alapanyaggal a késkészítéshez. Pontosabban egy Lauri PT-77 jelzésű, három rétegű, skandináv pengével, és egy rajzos nyírfa hasábbal. Azt hiszem nagyon fajin puukko-t fogok belőle készíteni ! De soha nem fogok elfeledkezni a régi késeimről sem. A Jok-Mokkal eszek, a Novával zsigerelek, a Balalajkával feszegetek, a Dűnével, és a Bearable-vel bushcraftolok, és végül de nem utolsó sorban, a Nutellával süteményeket szelek. Biztos hogy kihagytam néhányat a felsorolásból, de azokról majd jövőre teszek majd említést. Evvel is jutottam mondandóm végére. Így hát sikerekben, és késekben gazdag, boldog új évet kívánok minden barátomnak, és olvasómnak. B.U.É.K. mindenkinek !

Firewood. Avagy, fának, tűznek lelke van.

Ebben teljesen bizonyos vagyok. Na de amikor a tüzelőnek szánt fából kés készül, akkor szerintem a késnek is lelke lészen. Mindig is szokásom volt, hogy a számomra tetsző fadarabkákat, soha nem dobtam a tűzre. Őrizgettem, nézegettem simogattam őket. Aztán eljön néhányuknál az az idő, amikor felhasználom őket. Természetesen kés markolatot készítek belőlük. Így történt ebben az esetben is. A tavalyi akácrönkből vágott karika, egy nagy repedéssel átvészelte a 12 hónapot. Ahol el is hasítottam. Aztán megnéztem, hogy melyik része alkalmas a feladathoz.  

 Az apróbb repedések nem nagyon izgattak, mert azok kimondottan tetszettek. Bár ezek mentén könnyen elhasadnak, de ez adja meg a varázsát az egésznek. Izgulni azért, hogy kibírja a fűrészelést, és a csiszolást. Óvatosan nyúltam a fához, mert nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy egyben fog maradni. De kellemesen kellett csalódnom. Nem úgy a penge anyagában. Jó, most próbáltam ki először ezt az anyagot. A neve pedig nem más, mint egyszerű szerkezeti acél. Szén van benne ........... Akkor meg mi baj lehet ? Ja, hogy úgy sem lesz olyan kemény mint a gyári kések ! Ki nem ...... le.

Ilyen anyagom van, és ezt kell szeretnem. Amúgy sem vagyok valami nagy Rockwell vadász. Hasonlítson ahhoz, amit elképzeltem. és akkor boldog leszek. Szóval, kivágtam flexel, megcsiszoltam a szalagcsiszolóval, és megütögettem kalapáccsal. Mindezt a fatüzelésű kazánban való edzés előtt. Majd ismét az abrazív eljáráshoz folyamodtam, és egy keveset ragasztottam. A végeredményt pedig csiszoló vászonnal alakítottam ki. Ritkán szoktam kontúros kést készíteni, de néha jól esik az e-fajta kések készítésével bíbelődni. Ha valaki megkérdezné, hogy mi az ami legjobban tetszik ezen a késen, akkor csak annyit mondanék, hogy az a rész a markolatpanelon, ahol a szíjács, és a geszt találkozik. Csodálatos ahogy a fa frissen nőtt része elválik, és egyben egybe olvad, az öregebb évgyűrűkkel. Az a véleményem, hogy a természet csak ilyen varázslatos dolgokat tud alkotni. Mi emberek csak nagy erőfeszítések árán vagyunk csak hasonlóra képesek. Én, a magam kis szerény módján, emléket állítottam annak a dolognak, ami sok embert melenget meg, testileg, lelkileg....................... A tűzifának.   

Fatörzs, főtörzs. Avagy, itt a piros! Hol a piros ?

Ezt a kérdést tettem fel, amikor a ragasztótól nem láttam a piros fíbereket. Akarom mondani, piros nyugtaalátéteket. Költség kímélés szempontjából, több mint ideális ez a kis színes műanyag. Tökéletesen helyettesíti a drága fíbert. Na de nem is ez a fontos. Inkább az, hogy kihasználtam az ősz utolsó meleg napjait, és ismét ( fájó szívvel, de mosollyal az arcomon ) kést készítettem. Régi álmom volt, hogy az egykoron Zé barátomtól kapott celtis nevű fából csinálhassak az egyik pukkoomnak markolatot. Nem ismertem ezt a fát, úgyhogy remegő kezekkel láttam munkához. Amin később, némi pálinkával enyhítettem. Mármint a remegésen.

Eleinte égig ért a füst a műhelyben, mert csak égette az anyagot a csiszológép. Vagy csak a szalagjaim kopottak ? Azt hiszem, inkább az utóbbi volt az oka. Akkor váltsunk kézi megmunkálásra. Reszelő, és csiszolóvászon. Ez mindig beválik. Ha hiszitek, ha nem, jobban élvezem néha, ha szó szerint a két kezem munkájával alakulnak a dolgok. A pengéim is vékonyak, és ott is előszeretettel reszelgetem a fémet, mert jobban tudom tartani a szöget, mint a géppel. De gyakorolok serényen akkor is ! Hátha majd nyugdíjas koromban már tudok egy normális levezető élet készíteni. de ki tud annyira előre gondolkozni. Mert én nem.

Elég ha tudom, hogy holnap is lesz munkám, és szeretnek az emberek. Aki nem, az meg így járt. Basszus, már megint elkanyarodtam, mint a kormány az ígéretei megvalósításától. Szóval, ez a pukkoo úgy készült, hogy csak azt tudtam, hogy a három piros csíknak benne kell lenni. A többit rábíztam a fantáziámra. Ami néha piszkos. De, ha késről van szó, akkor kitisztulok egyből. Merészen tovább mentem, és egy bátor húzással bocote lapok elé, egy darabka merbaut raktam. Ez ám a merész dolog, és nem az hogy átmenjek a város túl oldalára, hajnali 3 óra körül. A többi már csak mese habbal. Sitty-sutty és már kész is voltam vele. Este viszont nem kellett birkákat számolnom, úgy elfáradtam. Ilyen ez, amikor jár a keze az embernek, mint az itt a piros hol a pirosnál. Csak itt mindig én nyerek. Ha mást nem is, de egy kézre álló új kést, igen. A neve pedig a három csík miatt lett ilyen bárgyú. Vagy az őrmesternek nem is annyi van ? Már elfelejtettem............hogy hová is raktam a Cavintonom.    

Nyírségi falatozó.

Ez bizony, nem egy Észak-Magyarországon található kereskedelmi egység neve.......hanem a legújabb késemé. Mindig gondban vagyok amikor az alapanyagokat keresem egy új késhez. Akarom mondani, csak voltam. Örömmel konstatálom, hogy sok a rendes ember. Azok pedig, akik ismernek tudják hogy minek is örülök. Ebben az esetben Katalinnak a pengét, Degunak meg a fadarabot köszönöm. A penge egy hajdanán, szebb napokat látott " Staniless Steel " márkajelű, konyhakésből lett kiszerkesztve, flex segítségével. Szép hosszú volt a lelkem, ezért a markolattüskét is kiadta, némi köszörülés után.

Majdnem végig ér a markolatban ! Apropó, markolat. Nem csodálkozom, hogy annyira szeretik az északi népek a nyírfát. Két dolog miatt is jó ! Sok van nekik belőle, és nagyon könnyű alakítani. Nekem is volt kettő fadarabkám, Degu barátom jóvoltából. Az egyiket jól fel is használtam. Sőt, még azt is kihasználtam, hogy volt benne egy kis természetes ( valószínűleg így vágták le a szalagfűrésszel ) ív. A többit ívet viszont, saját kezűleg aplikáltam bele. Harmadik nekifutásra ! Azt hittem sokkal egyszerűbb lesz kialakítani, az ujjtámasznak szánt beöblösödéseket. Jelentem nem is volt az.

Főleg azért, mert szimmetrikusnak illik lenni a markolatnak. Nálam ez soha, de soha nem szokott összejönni. Most is balos lett egy kicsit a kicsike. Sebaj, a világon minden hatodik ember balkezes. Én ezek szerint nekik készítem a késeim zömét. Ugyanezt el tudnám mondani a penge leélezéséről is. Mivel kb. 1,7 mm vékonyságú volt a " vastagsága ", ezért nem sokat kellett alakítanom rajta. De azét itt is kipróbáltam valamit, amit eddig még nem csináltam. A konvex leélezést. Amióta Fallkniven F1 tulajdonos vagyok, azóta istenítem a ezt a fajta pengekialakítást. Egyszerűen fogalmazva, később megy el az éle annak a késnek aminek a pengéjét így alakították ki. Tegnap lett kész, és ma reggel már ki is próbáltam. Katonákat csináltam kenyérből, kolbászból, sajtból, és uborkából. Pont mint gyerek koromban. Csak a bögre kakaó maradt el. Azt lecseréltem pálinkára. Jó kis Szatmári szilvára ! Többek között innen ered a neve is. No meg onnan, hogy Skandináviában is vannak nyírségek, hiszen ott laknak a Nyír-ek. Leginkább az erdőkben. Vagy talán rosszul következtetek ? He ?

Csokis-diós krémes.

A fene se gondolta volna, hogy egy egyszerű házi sütemény látványától, nem a nyálelválasztásom indul be, hanem a fantáziám. Annyira adta magát az ötlet, hogy nem bírtam neki ellenállni. A kakaós, csokis piskóta közé, ( amit baracklekvárral is megkentünk )   becsomeszkoltunk, jó adag habos diós krémet. Ennyi ! Mindig a legegyszerűbb sütemények a legfinomabbak. Ezt már megtanultam az alatt a pár év alatt, amit a konyhában töltöttem. Na de most nézzük az én késem összetevőit. Nálam merbauból készült a piskóta, és diófából a habos

rész.
A baracklekvárt, pedig bőrkoronggal helyettesítettem. Mellesleg kipróbáltam, hogy milyen az amikor nem egyenesek az illeszkedő felületek. Akinek van otthon szalagfűrésze, annak viszonylag könnyű dolga volna, mert csak egymásra kellene helyeznie a két falapot, és szép ívben kell elvágnia. Ráadásul, két késtestvért tudna készíteni, amik ellentétei lennének egymásnak. De nekem nincs ilyenem, úgy hogy maradt a csiszolás, és a folyamatos illesztgetés. Nem egy könnyű dolog annak az embernek, akinél sok milliméter a tűréshatár a pontosságban. Ja, és ez én volnék ! Na ezért raktam bele a bőrkorongokat. A többi munkafázis gyerekjáték volt ehhez képest. Kicsi fúrás, egy késhegynyi reszelés, és egy csipetnyi ragasztás, amit kiegészítettem némi skandináv éles csiszolással. Hoppá, annyira mesélem a markolat receptjét, hogy majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy miből készült a penge ! Rugóacélból. Most már, hogy ezt is elmondtam, teljesen meg vagyok győződve róla, hogy nem vagyok normális. Mert akinek a sütiről nem a nassolás jut az eszébe, annak valami nagyon nagy baj van az agyával. De mivel nem ragályos eme elmebaj, úgy vélem hogy az emberiség nincs veszélyben.

Tina, a farmeros lány.

Valamikor a 80-as években született egy kislány. A neve Tina. A napvilágot Brazíliában, egy Tramon nevezetű kis falucskában látta meg, ami az Amazonas vidékén található. Nem volt túl sok ideje gyerekeskedni, mivel hamar munkára fogták. Dolgozott erdőkben, és a folyók mentén. De akkor is neki szóltak, amikor gyümölcsöket  szüreteltek. Szinte mindent elvállalt, hogy meg tudjon élni. Később találkozott egy olyan emberrel, aki segített neki kitörni az egyhangú életből, és elröpítette őt Európába. Itt aztán végleg bebizonyította, hogy ő munkára termett. Nem tudtak neki olyat mondani, amit ne tudott volna megcsinálni. Kevés kis szabadidejében se tétlenkedett.

Segített menedéket építeni, faragni, vagy éppen zsákokat bontani. Nagyon szerették őt ! De aztán kezébe vette sorsát, és úgy döntött új életet kezd.  Mivel eddig semmit sem foglalkozott a külsejével, rászánta magát hogy egy-két plasztikai műtéttel, és néhány új ruhával lepi meg magát. Megszabadult néhány dekától, és igazi karcsúság lett belőle. Mivel soha sem volt híve a divatnak, de szerette volna kényelmesen  érezni magát, ezért világos edzőcipőt, kék passzos farmert, és egyszerű fehér pólót választott új ruhájának. Na és vett egy fekete bőrdzsekit is, de azt még be kell karcsúsítani, hogy jól álljon neki. Most már jól érzi magát, és belevágott ( szó szerint ! ) egy új foglalkozásba is. Mégpedig a gasztronómiába. Ha minden jól megy akkor nagyon sok ételt fog el-ő-készíteni. Köszönhetően sok éves rutinjának, játszva szeleteli a szebbnél szebb húsokat, és az ínycsiklandozó gyümölcsöket, zöldségeket is. Néha még, a fogait is használja ! De mindenki elismerően tekint rá, mert szerény, rokonszenves, és nagyon kitartó. És még mindig nagyon szeret dolgozni ! Ennyi volna Tina, a kis farmeros leányka története. Aki pedig kíváncsi, hogy hogy nézett ki régen annak itt van egy fotó róla.

Ami másnak egyenes, az nekem a fejesgörbe.

Helyesebben, amit más egyenesnek lát, az nálam meg se közelíti az egyenest. Na, így már jobban érthető. De hogy teljesen tisztába legyünk avval, hogy miért is lovagolok ennyire a geometriai kifejezéseken, elmondanám, hogy kaptam egy törött pengéjű, és elcsavarodott markolatú bicskát, az egyik vásárlómtól. Avval a jelszóval, hogy te biztos tudsz kezdeni valamit vele. Jelentem, tudtam. Miután kiszabadítottam a penge tengelyét, és megláttam hogy szinte semmi bonyolultság nincs az elkészítésében, neki is álltam..................Levágtam egy darabka 3 mm-es köracélt. Ennyi ! A pengét már egy kicsivel nehezebb volt elkészítenem. De mivel alapanyagom, és időm is volt, bátran nekiláttam annak is. Ki kellett következtetnem a formát a törött darabkából. És számolnom kellett avval is, hogy én nem tudok körömvájatot készíteni. Mert akkor nem egy határozott félköríves alakzat lett volna, hanem sok kicsi rovátka.Ugyanis kotyog a kis-flexem tengelye ! Így hát szélesebbre hagytam, azon a részen a foknál, hogy az ujjbegyeimmel meg tudjam majd fogni. Sitty-sutty, és már ott is volt a kezemben a hellyel közzel elvékonyított, ( és a V-re köszörüléstől kezdve, a konvex levezetőélen át, a széles élszalagig, mindent magába foglaló ) penge. Következett a markolat kiegyenesítése. Azaz, simán satuba fogtam, és ellentétes irányban megcsavartam a markolatot. S mivel a markolat alapját is 1 mm-es sárgaréz lemez alkotta, igen könnyű dolgom volt. Akkor csapot bele, és zömítsünk egy kicsit. Aha, ha ez ilyen egyszerűen menne. A rugó, és az időjárás is ( mivel épp egy égszakadás közben kellett felszaladnom a műhelyből, szépen megáztam, és meg is lett az eredménye, egy enyhe lefolyású meghűlés képben )  ellenem dolgozott ! De a satuval ezt is megoldottam. A zömítést viszont elk..tam. Nem kicsit, mert nagyon. Addig zömítettem, amíg elkezdett meghajolni a tengely. Zárt állapotban nagyon látszik hogy nem stimmel valami, de kinyitva viszont minden illesztés kiegyenesedik rajta. Nálam így egyenesedik ki, még a fejesgörbe is. A használhatóságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy édesapám evvel reggelizik azóta, és csak annyit mond.........néha, és ..........akkor is csak halkan. - Fiam, vágja ez a szalonnát is mint, Sallai f...a a szappant ! Vagy Fa szappant ? Én már nem vágom.

Stalker, a Zónából.

A helyzet az, hogy én is szeretem a filmes késeket. Ennek tetejébe sci-fi rajongó is vagyok. A minap, böngészés közben, arra lettem figyelmes, hogy valaki a 10 legjobb fantasztikus filmet, sorrendbe állította. Sokat láttam közülük, de a legjobbat ( a kritikusok szerint ) még nem láttam. Nosza, gyorsan beszereztem, egy jelképes összegért, az egyik multiban. Mit ne mondjak.............az első alkalommal, szégyen nem szégyen, de elaludtam rajta. Hülye kritikusok mit láthattak ebben ? Vagy, lehet hogy ők is egy jót aludtak közben ? Talán álmot is láttak ? Sok a kérdés, de a válasz egyszerű.  

 A Stalker című film, valahol Oroszországban játszódik. Ott is, leginkább egy bizonyos, Zóna nevezetű, a külvilágtól elzárt, és ezáltal emberi tevékenységektől már nem zilált térségben. Ahol nincs más, csak romok, és a természet. Két ember elindul, egy stalker ( hivatásos cserkelő ) segítségével, hogy felkutasson egy bizonyos szobát, ami teljesíti az oda eljutott ember vágyait. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a stalker olyan, de olyan szintű alázattal viseltetik a Zóna, és a természet iránt, hogy az példaértékű. Másodszorra már könnyeket hullattam, mert megérintett ez az érzés.

 Kicsit később, úgy gondoltam, emléket állítok neki. Mégpedig egy kés által. Amit minden bizonnyal szívesen vitt volna magával a főhős is. Kiválasztottam egy 7 mm vastag lágyított laprugó darabot alapanyagnak. És nem sokat tököltem a formájával, mert mostanában beleszerettem egy SOG tőrbe. Ha látszódik a végeredményen, hogy melyikre, annak felettébb örülök. De markolatnak én fát képzeltem el, és nem akartam ragasztót sem használni. A merbaunak, gyönyörű mélybarna színe van. Tökéletes ! Az átmenő csőszegecs pedig, ha ügyesen vésem ki a fában a markolattüske helyét, elégnek kell lennie, hogy fixen rögzüljön a penge. Nem volt egy leányálom, de sikerült összehoznom. És a pengén is............a szokásos  belecsiszolós hibáimat. Nem is én lennék, ha minden stimmelne. Különben is számomra nem a tökéletesség, és hibátlanság a lényeg, hanem az hogy újra kést készíthettem. Számomra ez az élmény, nem az X-fucktor. Kimentem hát, és tüzet raktam fenyő, bükk, és tölgyfaágakból, mert úgy vélem, így benne lesz az erdei fák szelleme is. Csodálatos élmény volt a tüzet nézni ! Kikapta az az ember fiát, ebből a rohanó világból, egy kevés időre. Úgy is mondhatnám, hogy megnyugtatott a tűz ropogása. Pláne úgy, hogy tudtam hogy a közepén ott lapult az én késem is. Más dolgom már nem volt, csak az hogy rárakjam a markolatanyagot, és megcsiszoljam egy kicsit. Éppen csak annyira, hogy ne törje fel a tenyerét a Stalkernak !!! Nem hiszen hogy valaha is eljutok a Zónába. De nekem nem is kell, mert az én vágyaim sorra teljesülnek. Ezt a mondatot pedig kifejezetten, csak egy hölgynek írtam le !

Balalajka.

Valahogy mindig úgy sikerül, hogy egy kontúros kés után puukkot sikerül csinálnom. Többet is. Imádni való amikor az egyszerűség teret nyer egy késben. Többek között, ezért szeretem annyira a skandináv késeket. Csak beledugom a fába a vasat, és már kész is. Majdnem így van. De nem sokkal bonyolultabb, mint az a bizonyos  matekházi elkészítése. Fogjuk laposvasunkat, és megfeszítjük a lapos hasunkat. Ha nem hajlik el, akkor tökéletesen megfelel számunkra. Elhúzzuk párszor a szalagcsiszoló előtt, amíg kellőképpen el nem vékonyodik. Az alsó részét ( ami ugye markolattüskeként fog a továbbiakban szolgálatot teljesíteni ) pedig elkeskenyítjük. Keresztül fúrunk két ( 3 milliméteres ) lapos vasat ( ezt már lehet hogy el tudjuk hajlítani a hasunkon ) és kireszeljük belőle a tüske helyét. Keresünk hozzá a tűzre való között, egy jobb sorsra érdemes nyírfa ( hát ezért lett Balalajka a neve ) ágat, amin még nem is olyan régen a rigó fütyörészett, és két oldalról megpróbáljuk a furatokat eltalálni egymással. Belecsomeszkolunk egy kevés ragasztót az üregbe, és felfűzzük a tüskére a cuccokat. Különösen ügyelve arra, hogy piros színű nyugtaalátét is kerüljön a nyársra. ( Nem is beszélve arról az egyszerű markolatgombról amivel az egészet rögzítettük. Ami szimpla M6 csavaranya, és simán elkalapáljuk a tüske végét, és utána henger alakúra csiszoljuk.) Egy órát várakozunk, vagy kettőt, vagy kettőt, és egy kicsit, és a fölösleges anyagokat eltávolítjuk az egyénire sikeredett rablópecsenyénkről. A végeredményt pedig ízlésesen fölöztetjük bőrruhába. Ennyi ! Na de ha valakinek még most sem jött meg a kedve puukkot készíteni, az nézze meg legyen szíves a következő videót. Egy nálam nagyságrendekkel szakértőbb ember tálalásában. Ja, és miután elkészítette élete első kését, elégedetten dőljön hátra, és bontson fel egy sört magának. Mert megérdemli !